Galdr: ingyenes szintetizátor a black metal legsötétebb textúráihoz

A legtöbb szoftverszintetizátor azzal próbál kitűnni, hogy szinte bármire használható. Andrea de Murtas Galdr nevű hangszere ennek éppen az ellenkezőjét választotta: azt akarja, hogy csúnya legyen. Lehetőleg nagyon csúnya.

A Galdr kifejezetten a black metal nyers, torzított és bizonytalan textúráiból indul ki. Nem a tökéletesen sima padek vagy rádióbarát leadek jelentik a természetes terepét, hanem a zaj, az oszcillátorok közötti drift, az inharmonikus spektrumok és azok a hangok, amelyek egy hagyományos szintin könnyen hibának tűnnének.

Itt ezekből épül a hangszer karaktere.

Ráadásul teljesen ingyenes és nyílt forrású. A forráskód GPLv3 licenc alatt érhető el, maga a szintetizátor pedig VST3, CLAP és AU formátumban, valamint önálló alkalmazásként használható Windows, macOS és Linux rendszereken.

A motor egyszerre legfeljebb 12 szólamot kezel, poly, mono és legato üzemmóddal. A JUCE-ra épülő rendszer középpontjában két sávkorlátozott PolyBLEP oszcillátor áll, amelyek egyenként akár hétszólamú unisonra is képesek. A hangok detuninggal széthúzhatók, majd sztereóban is szétteríthetők.

Ez már önmagában alkalmas arra, hogy egy egyszerű hullámformából vastag, instabil hangfal legyen, de a Galdr igazán akkor kezd kilépni a hagyományos analóg szintik világából, amikor bekapcsoljuk az FM-et vagy a hard syncet.

Az egyik oszcillátor modulálhatja a másikat, így az FM-mel gyorsan előállnak a fémes, érdes felhangok. A hard sync más úton jut hasonlóan agresszív eredményhez: az oszcillátor periódusának erőszakos újraindításával olyan harmonikus tartalom jelenhet meg, amelyet aztán tovább lehet hajtani a rendszer következő fokozataiban.

De Murtas külön eszközt is épített arra, hogy ne kelljen sokáig keresni a sötétebb tartományt.

A morphing wavetable 32 frame-en keresztül változtatja a hullámformát. A kiindulópont egy tiszta szinusz, innen halad a fűrészfog felé, majd végül egy inharmonikus spektrumba érkezik, amelyet a fejlesztő egyszerűen „grim” karakterként ír le.

Ez tulajdonképpen jól összefoglalja az egész Galdr filozófiáját. A tiszta hang csak a kiindulópont. Az érdekes dolgok akkor történnek, amikor elkezd szétesni.

A spektrum további formálásáról multimódusú szűrő gondoskodik. 12 és 24 dB-es low-pass, high-pass és band-pass módok mellett formáns szűrés is rendelkezésre áll, amellyel már emberi hangra emlékeztető rezonanciák is előcsalogathatók a szintetikus alapanyagból.

A modulációs lehetőségek alapján ugyanakkor a Galdr jóval komolyabb hangszer annál, mint amit az „ingyenes black metal szinti” címke elsőre sugall.

Nyolc slotos modulációs mátrixot kapott, két LFO-val és egy külön, szabadon használható harmadik burkológörbével. Ezekkel már lassan változó drone-ok, folyamatosan mozgó zajrétegek vagy kiszámíthatatlanabb, szinte élő textúrák is felépíthetők. A beépített arpeggiátor pedig ritmikai mozgást adhat azoknak a hangoknak, amelyek önmagukban inkább atmoszféraként működnének.

MPE-támogatás is került a rendszerbe, így megfelelő kontrollerrel az egyes hangok külön-külön formálhatók játék közben. A Scala fájlok támogatása pedig lehetővé teszi, hogy a megszokott tizenkét fokú temperált hangolástól is el lehessen szakadni.

Ez különösen jól áll egy ilyen hangszernek. Ha már a hangszín tudatosan kerüli a tökéletes tisztaságot, nincs különösebb oka annak sem, hogy minden hangköznek a hagyományos nyugati rendszerhez kelljen igazodnia.

Az egyes funkciók külön-külön persze nem forradalmiak. FM-et, wavetable-t, modulációs mátrixot vagy MPE-t számos modern szintetizátor kínál. Ritkább azonban, hogy mindez egy ingyenes, platformokon átívelő hangszerben találkozzon, ráadásul ennyire határozott zenei koncepció köré építve.

A Galdr nyílt forráskódja pedig itt több egyszerű gesztusnál. A GPLv3 licenc lehetővé teszi, hogy más fejlesztők belenézzenek a működésébe, módosítsák, továbbépítsék vagy saját változatokat hozzanak létre belőle a licenc feltételei szerint.

Ez egy olyan zenei szoftveres világ felé mutat, ahol egy hangszer nem feltétlenül lezárt termék. Lehet kiindulópont is.

A Galdr esetében pedig ez különösen találó. Nem próbál minden producer következő szintetizátora lenni. Inkább ad egy sötét, zajos és szándékosan tökéletlen játszóteret azoknak, akiknek a „szép hang” nem feltétlenül bók.