Ghost producerek – ékeskedés más tollával?

A Sydney-ben megrendezett elektronikus zenei konferencia második napján hat lemezlovast ültettek le egymás mellé egy emelvényre. A programfüzet alapján: „Diplo, Tommy Trash, Nina Kraviz, Matt Stafford, Marlo egy-egy mikrofon mögött. Egyéb kérdés?” A fórum lényege, hogy összehozza a különböző stílusok képviselőit. Ahogy várható volt, mindenkinek más elképzelése volt a DJ szerepét, a producerek lehetőségeit és a technika fejlődését illetően.

A diskurzus egyik fő témája azok az ismert előadók voltak, akik sikereiket úgynevezett „ghost writer”-ek segítségével érték el. A téma meglehetősen gyakori a szaklapokban és a netes fórumokon egyaránt. Maceo Plex (korábbi ghostwriter) és Timo Garcia is több ízben nyilatkozott már arról, hogy bizony az underground zene világában is gyakori jelenségnek számít a dolog. A Mixmag szerint „Mindennapos, hogy a house és a techno – és az összes többi stílus - legnagyobb nevei közül jó néhánynak semmi köze nincs a neve alatt futó és megjelenő dalokhoz. Más producerek készítik el nekik azokat." „Egyrészt eléggé égő dolognak tartom, másrészt pedig sosem voltam még ilyen helyzetben.” nyilatkozta Maceo Plex. „Egy csomó kiváló lemezlovas van, akik egyszerűen nem értenek a zeneíráshoz és jelen pillanatban ott tartunk, hogy semmire nem mész ha nincsenek megjelenéseid, saját zenéid.” A témával kapcsolatban mások is hangot adtak véleményüknek: „Én valahol megértem a dolgot” mondta Marlo. „Az emberek csak mielőbb be akarják indítani a karrierjüket. Elképzelhető, hogy van egy ütős ötletük, aminek a megvalósításához némi segítségre van szükségük. Egyébként nem is tudom, hogy igazán kinek van igaza. Ha azt vesszük, egy együttes vagy egy zenekar is segítségre szorul. Nekik is szükségük van hangmérnökre, producerre, de ezt valahogy senki, soha nem kérdőjelezi meg. Másfelől pedig, ha az alapötlet és a megvalósítás sem a tiéd, akkor egyáltalán mi közöd van a zenédhez? Ezért, egyszerűen nem tudom eldönteni, kinek van igaza ebben a vitában.” Diplo, aki folyamatosan olyan előadóknak ír dalokat, mint Snoop Dogg, Santigold, No Doubt vagy Usher, egy teljesen más oldalról közelítette meg a kérdést. „Szerintem ez a közönséget egyáltalán nem érdekli. A DJk esetében legtöbbször a személyiségük, ők maguk a lényegesek.” mondta. „Írtam egy lemezt Chris Brownnak. Köze nem volt a lemezhez, de az ettől még az ő lemeze lett. Erről szólnak a popdalok. A lemezlovasok esetében is ugyanez a helyzet. A legtöbbjük nem maga készíti a dalait, de azok attól még az ő dalaik, az ő lemezeik. Ami fontos, hogy maga az előadó hiteles legyen és szeresse azt, amit csinál. Nincsen semmiféle háború azok között, akik maguk írják a dalaikat és azok között, akik nem. Amikor Usher „Climax” című lemezén dolgoztam, nagyjából nyolc további szerző szerepelt még a lemezen, de csak az számított, hogy a zenék hibátlanok legyenek, semmi más.” Nina Kraviz szerint több oldalról kell megvizsgálni a dolgot. „Én saját magam készítem a dalaimat, de semmi gondom nincs azokkal, akik nem. Úgy vélem, hiába vagy profi egy stúdióban, ha a nagyközönség előtt egy senki vagy. Szerintem remek együttműködés tud lenni, ha egy jó előadó egy jó producerre talál és az együtt elkészített dalokat a megfelelő módon elő is tudja adni a közönségnek.” „De ha elővesszük és megnézzük olyan régebbi nagy előadók lemezeit, mint James Brown vagy Donna Summer, láthatjuk, hogy legalább 50 ember dolgozott a lemezen.” folytatta Nina. „És ez így is van rendjén. Aki jó dalokat ír, nem biztos, hogy jól is mastereli azokat. Ezért kell szakemberhez fordulni és tőle segítséget kérni. De amikor valaki azt mondja, hogy ’Húúú..imádom James Brownt!’, akkor ő tulajdonképpen tényleg James Brownra gondol, nem pedig azokra az emberekre, akik a lemezeit készítették.” Tommy Trash szerint „A DJk tulajdonképpen olyanok, mint egy cég ügyvezetői. A legmegfelelőbb embereket keresik az adott munkára. Akiknek nem megy a zeneírás, annak másokat is be kell vonnia a projektbe. De azt azért ne felejtsük el, hogy attól mert „Ghost producerekkel” dolgoztatnak, pontos elképzelésük van arról, hogy mit akarnak hallani, vagy hogy mit nem. Ők fogják össze és irányítják a teljes folyamatot egészen addig, amíg a végeredmény olyan nem lesz, mint amit az elején elképzeltek.”