Green Velvet: Mindent a szerelemről

Curtis Alan Jones egy egyedi erő a dance zenében. A Chicago-i house egyik úttörője volt Cajmare néven, mikor is Green Velvet néven kezdett a techno felé fordulni a 90-es években. Az évtized második felében láthattuk ahogy a keresztény kinézetű Jones olyan hírességekkel működik együtt mint Ritchie Hawtin vagy Basement Jaxx. Creamfiled-i live show-járól faggattuk. A folyamatos turnék mellett pozitívnak érzed a dance zene mai állapotát? A klub élet, mindegy milyen, mert mindig egészséges. Még a 80-as években jártam el klubokba és a 90-es évek óta fellépek bennük, és az emberek azt hiszik itt vége a dolognak, pedig nem mert egyre jobb és jobb lesz. Tavaly a fiúk, Chuckie and Afrojack, megmutatták milyen jó lehet és persze ott volt Major Lazer is. Nagyon sok érdekes történik. Főleg ha parti időszak van, Los Angelesben vagy a Detroit Electronic Music Festival-on, rengeteg ember van. Mik a tervek kiadás terén 2010-re? Egy új albumot tervezek az idén. Egy olyan közös munkát szeretnék melyben Fedde le Grand, Basement Jaxx, és Afrojack is részt vesz, az új és a régi találkozása. Illetve Ritchie Hawtin Plastikman albuma is nagyon bejött a japán popsztár közreműködésével. Maga a Plastikman felvétel nagyon különleges, több mint egy techno szám. Ritchie nagyon művészi és kreatív ember és sok érdekes ötlete van. Más emberekkel dolgozni mindig friss és érdekes és persze mulatságos is egyben. És én minden mókában benne vagyok. Hogyan értékeled a jelenlegi hangulatot Amerikában? Azt hiszem ami most történik az meghaladja a politika jogkörét. Az egész világ válság messze túl mutat a politikusokon, ez annál sokkal nagyobb. Függetlenül attól hogy a demokraták vagy a republikánusok mit akarnak, ez a meghatározó. Ez az egész a vállalati kapzsiságra vezetődik vissza, szerintem. A vállalatok itt nem támogatják a polgárokat, de a haszonért mindent megtesznek. Szóval ez nagyobb mint a politikusok, ez a vállalatok és bankok ügye. Ez egy nagy piszokság. Egy igazi káosz. Optimista ember vagyok, így mindenben igyekszem a jót meglátni. A jó az hogy az emberek már nem annyira pazarlóak mint korábban. Minden megkeresett centről meggondolják mire költsék. 2007-ben készítettél egy felvételt, Love Peace, Not War címmel az iraki háború okán. Látsz esélyt valami hasonlóra? Nos, most hogy az elnök vissza vonta a csapatokat... Hinni szeretnék abban amit mondott. Amennyire tudom az iraki háborúnak vége. Ezt szeretném hinni. Egyike vagyok azoknak akik hiszik hogy egy nagyobb háború dúl nyugat és Kína közt. Nem szeretnék hülyeséget mondani, de szerintem van nagyobb bajunk is mint hogy Irak miatt aggódjunk. De ez csak az én véleményem. De mit tudhatom én, hiszen csak egy művész vagyok. Még mindig úgy gondolod hogy az elektronikus zenének jó piaca van? Igen, mert például a hosue zene mindig is egy inspiráló, lendületes, vicces stílus. Az egész a szeretetről szól. Az elektronikus szcéna mindig is a „love generation-ről” szólt az Államokban. Például, én nem próbálkozom a hip-hop-al, mert az egy másik világ. A hip-hop több mint szócséplés. Értem ez alatt azt hogy a szövegek ugyan változtak, de úgy érzem az elektronikus zenében még mindig könnyebb kifejezni a szeretetet. Nem tudom mennyivel egyszerűbb egy hip-hop szövegben kifejezni azt hogy „Szeretlek, ember! Mit tudnál nekünk elmondani elöljáróban a Creamfield-i produkcióról? Rengeteg vokál lesz, és kaptam egy remek billentyűst is. Csak ki megyünk és jól érezzük magunkat. Lesznek klasszikus és újabb szerzemények is. A La La Land-et is megcsinálom. Már nem kínzás a számomra, szeretem csinálni. Imádom a fesztiválokat, mikor sok ember gyűlik össze és jól érzik magukat.