Grimes Kim Petras mellett áll: nyílt kritika a nagy kiadók működéséről

Grimes nyilvánosan támogatásáról biztosította Kim Petrast, miután a német popelőadó arról beszélt, hogy a Republic Records nem engedi megjelentetni új albumát. Petras szerint elfogadhatatlan helyzetbe került: nincs valódi kontrollja a saját karrierje felett, sőt még azokat a projekteket is elutasították, amelyeket saját forrásból finanszírozott.

Grimes megszólalása túlmutat egyetlen eseten. Úgy fogalmazott, hogy szinte minden előadó átesik hasonló konfliktusokon, amikor nagy lemezkiadókkal dolgozik. Szerinte a jelenlegi üzleti modell a biztos slágerekre épít, ami kiszámítható eredményeket hoz, de szűkíti az újító, kockázatos zenei irányok terét. A kiadók kezében lévő algoritmusok – mondja – képesek egységes, „biztonságos” hangzást termelni, amely könnyen fogyasztható, de ritkán hagy mély nyomot.

A kritika az AI-alapú megoldások felé is kiterjed. Grimes szerint a technológia használata sok esetben az előadók szellemi tulajdonának kihasználásával jár, miközben az alkotói hozzájárulás háttérbe szorul. Hasonlóan problémásnak tartja a session kultúrát, ahol zenészek és dalszerzők mások sikerét alapozzák meg, mégis minimális elismerést és javadalmazást kapnak.

Grimes élesen fogalmaz a tehetséggondozás hiányáról is. Véleménye szerint a rendszer gyakran nem építi, hanem megtöri a legerősebb alkotókat, hogy az ötleteik végül könnyebben irányítható előadókhoz kerüljenek. Ez a gyakorlat hosszú távon elsivárosítja a zenei kínálatot, és elriasztja azokat, akik valóban új hangot keresnek.

Mindezek mellett Grimes nem tagadja a zeneipar fejlődésének előnyeit: a digitális korszak soha nem látott sebességgel juttatja el a zenét a közönséghez. Ugyanakkor úgy látja, épp ebben rejlik az esély a változásra is. A terjesztési modellek megkérdőjelezése és átalakítása szerinte izgalmas, felszabadító lehetőségeket nyithat meg az előadók előtt.

Kim Petras ügye így nem elszigetelt konfliktus, hanem tünete egy mélyebb szerkezeti problémának. Grimes megszólalása pedig azt jelzi, hogy egyre többen hajlandók nyíltan beszélni arról, hol feszül a határ üzlet és alkotói szabadság között a mai zeneiparban.