Hayley Williams Power Snatch projektje már a második EP-nél jár

Hayley Williams számára mostanában mintha túl szűk lenne egyetlen zenekar vagy egyetlen szólóprojekt. A Paramore frontembere Daniel Jamesszel közös duójával, a Power Snatch-csel váratlanul kiadta az EP2-t, mindössze fél évvel az első kislemezük után.

A négyszámos anyag augusztus 12-én érkezett meg a Bandcampre. A Machete, a New Legs, a Born Dead és a Hell Is a Highway került rá, folytatva azt a kissé kiszámíthatatlan megjelenési stratégiát, amely a Power Snatch rövid történetének eddig szinte minden lépését jellemezte.

Nem volt hosszú felvezetés, visszaszámlálás vagy heteken át adagolt kampány. A duó egy részletet osztott meg az 1973-as Fantastic Planet animációs filmből, alatta pedig már a Machete szólt. A szám karcos gitárjai és alternatív rockos karaktere egyenesen a kilencvenes évek felé húzza a projekt hangzását.

Ez jól áll a Power Snatchnek, amely kezdettől inkább alkotói mellékajtónak tűnik, mint gondosan megtervezett új zenekari brandnek.

Williams és James tavaly decemberben még szinte észrevétlenül kezdte építeni a projektet. A DMs a Bandcampen bukkant fel, majd az Assignment került az Apple Musicra. Maga a Power Snatch csak később kapott rendes bemutatást, amikor Williams saját Apple Music-műsorában Jamesszel együtt beszélt róla.

Februárra már összeállt az EP1, de a két zenész ezután sem hagyta hónapokra magára a projektet.

Érkezett egy feldolgozás a This Is Lorelei Perfect Hand című dalából, júniusban pedig két új szám, a Great és a Training. Utóbbiban Tiberius b is közreműködött, aki később Williams londoni Roundhouse-koncertjén is megjelent.

Az EP2 így már nem egy alkalmi stúdiókísérlet folytatásának érződik, hanem egy valóban működő második zenei életnek. Különösen azért, mert Williams közben saját neve alatt sem éppen pihen.

Nemrég zárta a Hayley Williams At A Bachelorette Party turné brit és európai szakaszát, amelynek koncertjei tele voltak egyszeri pillanatokkal és vendégekkel. Dublinban Sinéad O’Connor Mandinka című dalát énekelte, Londonban pedig a Wet Leg frontembere, Rhian Teasdale csatlakozott hozzá a Parachute alatt.

Egy másik londoni estén Romy, a The xx énekese lépett vele színpadra a Prefab Sprout Wild Horses című dalához. A turné így egyre kevésbé működött egyszerű szólókoncertként: inkább Williams jelenlegi zenei világának nyitott találkozóhelyévé vált, ahol feldolgozások, vendégek és saját dalok keveredtek.

Ennek hátterében ott van harmadik szólólemeze, a tavaly augusztusban megjelent Ego Death At A Bachelorette Party is. Williams már annak felvezetését sem a megszokott popzenei menetrend szerint intézte: 17 dalt minden különösebb figyelmeztetés nélkül tett elérhetővé saját oldalán, mielőtt az album hivatalosan is összeállt volna.

A Power Snatch működése ugyanezt a szabadságot viszi még tovább.

Nincs szükség arra, hogy minden új dal egy következő albumkampány része legyen. Nincs feltétlenül hónapokra előre felrajzolt történet sem. Ha elkészül négy szám, abból lehet egy EP. Ha közben adja magát egy feldolgozás, az is megjelenhet.

Ez a fajta spontaneitás különösen érdekes Williams esetében, akinek pályája jelentős részét egy olyan zenekar élén töltötte, ahol minden új korszak komoly várakozással és figyelemmel jár.

Szeptembertől közben ismét útra kel: The Hayley Williams Show címmel Észak- és Latin-Amerikában folytatja a koncertezést. A Paramore, a szólókarrier és a turnék mellett azonban most már egyértelmű, hogy Daniel Jamesszel közös projektje sem egyszeri kitérő.

Az EP2 négy újabb dallal bizonyítja, hogy a Power Snatchnek saját lendülete lett.

És egyelőre úgy tűnik, Williamsnek esze ágában sincs lefékezni.