A hibátlan metaadat is eltérítheti a zenei jogdíjakat

A zeneipari jogdíjak elakadását gyakran egyszerűen hibás metaadatokra vezetik vissza, a valóság azonban ennél összetettebb lehet. Az Equalizer Consulting friss elemzése olyan eseteket vizsgált, amelyekben az alapadatok első ránézésre rendben voltak, a mögöttük működő rendszerek mégis rossz előadóhoz vagy dalszerzőhöz kapcsolták a katalógust.

Az egyik leglátványosabb esetben egy előadó teljes diszkográfiája egy azonos nevű másik előadóhoz került. A dalcímek, megjelenési dátumok és felvételazonosítók helyesek voltak, egy adatbázis hibás kereszthivatkozása azonban rossz személyhez kötötte a katalógust, majd ez az információ más, keresést kiszolgáló rendszerekbe is továbbterjedt.

A probléma azért különösen nehezen észlelhető, mert az egyes adatmezők ellenőrzése önmagában nem feltétlenül mutat hibát. Az előadó saját felvételei így akár évtizedekre visszamenően is rossz profil vagy személy alatt jelenhetnek meg, miközben a háttérben minden cím és azonosító szabályosnak tűnik.

Hasonló helyzet alakult ki egy dalszerző katalógusánál is. Ebben az esetben a jogkezelő szervezetnél regisztrált művek egy névrokon szerző adataival keveredtek össze. Itt válik különösen fontossá az IPI, vagyis az Interested Parties Information azonosító, amelynek éppen az lenne a feladata, hogy egyértelműen megkülönböztesse az azonos vagy hasonló nevű jogosultakat.

Csakhogy egy rosszul megadott IPI önmagában továbbra is teljesen érvényes azonosító lehet. Ha ráadásul egy hasonló nevű valós személyhez tartozik, a hiba nem feltétlenül akad fenn az automatikus ellenőrzéseken. Az adat tehát technikailag megfelelő formátumú, csak éppen rossz jogosulthoz irányíthatja a művet és végső soron a hozzá kapcsolódó jogdíjakat.

Az Equalizer Consulting az elmúlt év tizenegy ilyen jellegű megbízását tekintette át, egy további projekt pedig elsősorban működési folyamatok fejlesztésére koncentrált. A vizsgált ügyfelek között előadók, közreműködők, dalszerzők, zeneszerzők és kisebb-közepes katalógusok egyaránt szerepeltek, néhány műtől egészen több tízezer tételig.

A minta ugyanakkor nem tekinthető a teljes zeneipar reprezentatív keresztmetszetének. Az ilyen tanácsadókat jellemzően akkor keresik meg, amikor már felmerült valamilyen probléma, vagy egy növekvő katalógus adatkezelését szeretnék rendezettebbé tenni. Az esetek ezért elsősorban azt mutatják meg, milyen hibák fordulhatnak elő, nem pedig azt, hogy ezek milyen gyakoriak a teljes piacon.

A tanulság mégis fontos: a megfelelő metaadatstratégia nem merül ki abban, hogy minden mezőt egyszer helyesen töltenek ki. A katalógusokat időről időre auditálni kell, ellenőrizve az azonosítókat, jogosulti kapcsolatokat és a különböző adatbázisokban megjelenő eredményeket is. A jogdíjlánc ugyanis akkor is eltörhet, ha az adat helyes – csak éppen rossz emberhez kapcsolódik.