Hot Since 82 - Interjú

Hot Since 82: „Azt hiszem, én vagyok az, aki kitölti az űrt”

Daley Padley 2011-ben robbant be a szcénába Hot Since 82 művésznév alatt, és azóta egyre csak feljebb, és feljebb ível a pályafutása a kortárs house előadók körében. A yorkshire-i fiatalember idén egy óriási amerikai turnét tartott, és beindította saját kiadóját is, Knee Deep In Sound név alatt. Mielőtt elindult volna a turnéra, Daley tartott egy kis szünetet a pakolásban és a limitált lemezek dedikálásában, hogy beszéljen kicsit a Knee Deep In Sound válogatásról, az amerikai piacra való betörésről és a fiatal előadók előtt álló kihívásokról. - Hogy telt a nyarad? - Hihetetlenül! A nyár mindenkinek nagy élmény, kiváltképp a dj-knek, a fesztiválokkal és minden körítéssel együtt. Eléggé mozgalmas volt, több hetet voltam Ibizán is. Most már várom a Karácsonyt, amikor majd lesz 10 szabadnapom, és egy kis időt együtt tölthetek majd a családommal is. - Hogy tetszettek az ibizai bulik úgy általánosságban? - Nos, már 15 éve járok oda, így végre ott játszani és inni az ingyen piákat nagyszerű érzés volt, gondolhatod (nevet). Tényleg csak pár eurót költöttem idén. Imádom azt a szigetet, mint mindenki más. Ez a tánczene Mekkája – mindig óriási élmény ott zenélni. - Most jelent meg egy mixalbumod (Hot Since 82 - Knee Deep In Sound ajánló) – mi az ami inspirált, vagy volt-e valami előzetes koncepció? - Nem volt semmilyen koncepció, talán csak a névadásban, mivel a kiadó miatt az album címe is Knee Deep In Sound lett. Ez az első, amit összeraktunk. Rengeteg zenét kapok elismert és még fel nem fedezett zenészektől egyaránt, ez utóbbi egyébként nagyon hangsúlyos volt. Jobban kedvelem az ismeretlen emberek zenéit válogatni. Ezáltal lettem én is ismert. Csak szeretnék felfedezni és előtérbe hozni olyan előadókat, akik azelőtt még sehol nem voltak hallhatóak. Szóval gondoltam összerakok egy ilyen válogatást, amelyen ilyen művészek is megtalálhatóak, akiket nem sokan ismernek még. Összességében beleraktam néhány exkluzív új tracket is. Jelenleg már csak arra várnak a kész verziók, hogy besorszámozzam őket és aláírjam azokat egyesével. Azt hiszem egész jó munkát végeztem. Csupán egyetlen track van, amely jogdíjas, ez a Traumer – Hoodlum a Desolat kiadótól. A összes többi track mind exkluzív vagy a Knee Deep In Sound sajátja. Izgalmas lesz! - Hogy ismerted meg ezeket a művészeket? - Nos, az egyikőjük pont a bátyám. Egy másikat még New Yorkból ismerem már 12 éve, míg a többieket csak úgy megismertem a neten vagy turné közben, és úgy kaptam meg a demo lemezüket. Egyszerre természetes és szervezett, úgy gondolom. - Szerinted nehezebb manapság a fiatal dj-knek boldogulni a szcénában? - Egyfajta 22-es csapdája az egész. Nyilván sokkal könnyebb egy több éve otthon, a szobájában zenélő dj-nek vagy producernek kitörni a Facebook, a Soundcloud és úgy általánosságban az internet segítségével, mert sokkal könnyebben elérhetők. Ugyanakkor mégis telített a piac és inkább visszafordítja a folyamatot a régi hagyományokhoz, hogy „az a fontos, hogy kit ismersz, nem az, hogy mit tudsz”. Amennyire szörnyű, sajnos annyira igaz is. Tapasztaltam ilyet korábban – jól ismert előadóktól kaptam elutasítást a demóimra, mert valami olyat akartam csinálni, ami kicsit más, egy kicsit frissebb. Együtt érzek az emberekkel, de tovább kell az ilyenen lépni. Ha annyira szereted, amit csinálsz, akkor muszáj idegesítőnek lenned és minduntalan csak küldeni és küldeni a zenéidet, amíg valaki válaszol rá. - Van néhány új track is a mixben – tudsz ezekről is mesélni ? - Az első a „Time Out” egy sima táncparkettre való zene, és egy kicsit tisztelgés is Junior Jack dala, a „Thrill Me” felé is, amely óriási sláger volt még 2001-ben talán. Egy sima house zene. Van egy másik is, Alex Mills-szel együtt készítettük a „Shadows”-t még régebben. Most újra együtt dolgoztunk és közösen raktuk össze a „The Core”-t. Az utolsó, a „Restless” szintén Alex Mills-szel együtt készült el – nem mondanám, hogy sláger zene, de hasonló a „Shadows”-hoz. Egy vocal house track, mocskos basszussal és azt hiszem eléggé rombol. - Természetesen megemlítetted a saját kiadódat, a Knee Deep In Sound-ot – milyen egy kiadót vezetni? - Valami olyasmi, amit mindig is akartam csinálni, mindig akartam egy saját lemezcéget és zenéket kiadni a saját kiadómon keresztül. Valami ilyesmit csinálok most. Hogy őszinte legyek, a sűrű turnék és stúdióban töltött idő miatt, nem hiszem, hogy akkora erőbedobással tudom csinálni, mint amennyire szeretnék, de így is rengeteg figyelmet szentelek neki. Tudod, úton vagyok állandóan, egyedül a szállodákban, így a köztes időkben, amit a hotelekben töltök, akkor tudok szemlézni az új előadók között, és igyekszem annyival együttműködni, amennyivel csak tudok. Van pár menő mix ötletem már januárra, majd remélem, februárra vagy talán márciusra elkészülök egy remix pakkal is. Már félig kész vagyok ezzel és már most van néhány igazán pazar cuccom. Minden perce jó a mixnek, mert a két óra időtartam alatt nagyrészt a Knee Deep In Sound zenéket pakoltam, amik tényleg nagyszerűek. Rengetek e-mailt kaptam már, amiben kérdezik tőlem, hogy „mi ez a zene”? Remek érzés azt válaszolni rá, hogy ez bizony a saját kiadóm zenéje. - Van valami szellemiség is mögötte, vagy szimplán ilyen zenéket szeretsz? - Nincs különösebb koncepció mögötte. Ha tetszik, aláírok a producerekkel, ennyire egyszerű az egész. Nem muszáj túlságosan undergroundnak lenni, nem muszáj technonak lenni, nem muszáj house-nak lenni – csak a fülemnek tetsszen. - Megint lesz egy nagy turnéd Amerikában – milyenek a visszajelzések most Amerikában? Úgy tűnik, egyre jobban érdeklődnek ez a fajta zene iránt, nem igaz? - Érdekes kérdés, mert sokan kérdezték már tőlem, hogy kell-e valamit változtatnom a stílusomon vagy a szettjeimen az amerikai közönségnek, de a válasz egyértelműen az, hogy nem szükséges. Ha bárki, akkor ők pont fel vannak rá készülve, mert a klubok fele olyan fiatalokkal van tele, vakik mindent tudnak a zenéről és rólad is – ezért is vannak ők a klubokban. Ez nagyszerű. Ahogy látom, a másik fele csak hallgatózik, miután be lettek vonva ebbe az egész EDM dologba, de mára már unalmasnak találják és nyitnának valami más felé. Ez az űr, amit úgy gondolok, hogy ki tudok tölteni, annyi időt töltöttem ott. Amikor a Little Black Book lemez jelent meg, három hétig turnéztam arra. Nem sok ember van az underground house és techno szcénából, akik annyi időt töltenek ott. Nem csak a showról van szó – minden egyes városban, amerre járok, ellátogatok a helyi rádióállomásra is és meginvitálom őket egy körre a hotelben és egy interjúra a hotel szobában. Csak az a lényeg, hogy szánj rá időt, mert a piac hatalmas. Jól érzem ott magam. A klubok jók, a kaják finomak, és rengeteg szeretet kapok tőlük. Dél-Amerika szintén – az egyik kedvenc helyem. Van valami Dél-Amerikában, ami sehol máshol nincs a világon. Egyszerre nyers, friss és illegális. Valami különleges van benne, amit imádok. Mindig nagyon izgatottan várom, hogy fellépjek arra. Persze sokkal többen vagyunk már manapság, akik arra turnéznak, mint régebben. Ez azért jó, mert látszik, hogy növekszik az a piac, így megéri időt és energiát szánni rá.