House of Pain - Interjú

A 15 éve feloszlott House of Pain tavaly augusztusában újraalakult, és a VOLTra is elhozták az ír-amerikai hiphop himnuszaikat. Everlasttal és Danny Boy-jal beszélgettünk a koncertjük előtt.

Hogyan jött az újraalakulás ötlete? Everlast: A La Coka Nostra turné közben valaki benyögte, hogy lassan húsz éve született meg a House of Pain. Nagyon élveztük a Coka-bulikat, ráadásul játszottunk House of Pain számokat is, ezért arra jutottunk, hogy valószínűleg egy House of Pain koncertet is legalább ennyire bírnánk. Tehát nincs mögötte semmilyen különösebb elképzelés, csak a huszadik évfordulónkat ünnepeljük egy nagy turnéval, mert miért ne? Hogy áll az új album? Mit árulhattok el az új számokról? Everlast: Még nincsenek új számok. Danny Boy: Pont annyit tudunk az új albumról, mint te. Még nem egyeztünk meg egy kiadóval se. Csak akkor tudunk elkezdeni foglalkozni az új számokkal, ha már biztos a háttér. Az ír gyökereid vagy az iszlám hited befolyásolja jobban a mindennapjaidat? Everlast: Őszintén szólva egyik se. Ha van valami, ami nagyban befolyásolja a mindennapjaimat, akkor az a tavaly született kislányom. Politikáról és vallásról pedig nem szívesen beszélek nyilvánosan. Danny Boy: Majdnem megfogtad, már-már sarokba szorítottad, de kisiklott a válasz elöl, mint egy angolna… Miben változtatta meg az életmódodat, illetve a gondolkodásodat a kislányod születése? Everlast: A legfontosabb talán az, hogy mostantól kezdve már nem csak önmagamért vagyok felelős, hanem valaki másért is. Korábban csak magamra kellett gondolnom, bármit megtehettem, anélkül, hogy az más életét különösebben befolyásolta volna. Mostantól azonban a tetteim kihatnak őrá is, és minden, amit teszek, az ő jövője érdekében teszem. Egy másik érdekes dolog pedig az, hogy korábban egyáltalán nem féltem a haláltól, de mostanában gyakran eszembe jut, hogy mi lesz vele, ha esetleg én elpusztulok. Ez az atyai aggódás is egy fontos változás az életemben. Mi volt a legfélelmetesebb élményetek színpadon? Everlast: Japánban egyszer beugrottam a tömegbe, és amikor behúztak maguk közé az emberek, majdnem megfulladtam. Danny Boy: Velem is hasonló történt Japánban, csak engem szó szerint fojtottak meg majdnem. A fejemet és a testemet húzták az egyik irányba, a vastag nyakláncomat pedig a másikba. Alig tudtak kimenteni a tömegből. Konkrétan halálfélelmem volt. Everlast: Ez 1993-ban történt. Ekkor stage divingoltunk utoljára. Dudich Ákos