Elhunyt Howie Klein, a független zenei gondolkodás egyik kulcsfigurája

Hetvenhét éves korában elhunyt Howie Klein, aki hosszú ideig tartó küzdelmet folytatott a hasnyálmirigyrákkal. Neve évtizedeken át összeforrt a Sire Records és a Reprise Records sikertörténetével, ahol nem csupán kiadóvezetőként, hanem gondolkodó, irányt mutató szereplőként formálta a modern zeneipart.

Klein pályája 1978-ban vett komoly fordulatot, amikor megalapította a 415 Records-ot. A kiadó a nyugati parti underground egyik fontos bázisává vált, olyan előadókkal, mint a The Nuns vagy a Romeo Void. Ez a szemlélet – a kockázatvállalás és az új hangok iránti nyitottság – végigkísérte egész karrierjét.

1987-ben csatlakozott a Sire Records csapatához, majd két évvel később átvette a Reprise Records elnöki posztját. Irányítása alatt a kiadó aranykora következett, és olyan albumok kerültek kiadásra, amelyek később mérföldkővé váltak. Ezek közé tartozott a Ramones Brain Drain című lemeze, Ice-T Rhyme Pays albuma, valamint k.d. lang Shadowlandcímű debütáló szólóanyaga.

A Reprise-nál eltöltött több mint egy évtized során Klein neve olyan klasszikus megjelenésekkel forrt össze, mint Eric Clapton Journeyman, Neil Young Harvest Moon, Depeche Mode Songs of Faith and Devotion vagy a Green Day Dookie. Ezek az albumok nemcsak kereskedelmi sikert arattak, hanem kritikai mérceként is szolgáltak, és máig meghatározzák a korszak zenei arculatát.

Howie Klein azonban nem kizárólag a zeneiparban vállalt szerepet. A szólásszabadság következetes védelmezője volt, és aktívan fellépett a Parents Music Resource Center (PMRC) ellen, amely a zenék tartalmi címkézését szorgalmazta. Klein meggyőződése szerint a művészet szabadsága nem lehet alku tárgya, és ezt az elvet nemcsak nyilatkozatokban, hanem tettekben is képviselte.

Halálhíre mélyen megrázta a zenei és politikai közösséget egyaránt. Zenészek, iparági szereplők, politikai elemzők és közéleti személyiségek sorra emlékeztek meg róla, hangsúlyozva hatását és emberi tartását. Howie Klein öröksége nem egyetlen műfajhoz vagy korszakhoz kötődik, hanem ahhoz a gondolkodásmódhoz, amely szerint a zene egyszerre kulturális erő és társadalmi felelősség. Ez az örökség tovább él mindazokban, akiket pályája során támogatott és inspirált.