HUGEL megfogadta, hogy csak DJ-ként megy Ibizára – most saját estje van a Hï-ban

HUGEL sokáig úgy kezelte Ibizát, mint egy helyet, ahová nem lehet egyszerűen turistaként megérkezni. Megfogadta, hogy csak akkor teszi be a lábát a szigetre, ha egyszer DJ-ként hívják oda. Nem nyaralni akart az elektronikus zene egyik legfontosabb központjában. A pult másik oldalára készült.

Ma már minden csütörtökön ott van.

A marseille-i DJ és producer Make The Girls Dance rezidenciája júniustól szeptember végéig fut a Hï Ibizában, és pontosan azt a klubzenei világot viszi a Theatre-be, amelyből HUGEL az elmúlt években nemzetközi márkát épített: latin house, afro house és tech house találkozik a nagy színpadokra szabott, azonnal működő groove-okkal. 

Az idei szezon azonban még az ő mércéjével is más.

Megérkezett az első nagylemeze, a Twenty One, és vele együtt egy olyan HUGEL, aki már nem egyszerűen szeretne bekerülni a legnagyobbak közé.

Ott van.

Huszonegy év kellett az első albumhoz

A cím mögött nincs különösebb rejtély.

HUGEL huszonegy éve kezdett DJ-zni, a Twenty One pedig ezt az utat zárja keretbe. A lemez június 26-án jelent meg, és az afro house, latin house, hiphop és pop határain mozog, miközben olyan közreműködőket hoz egy fedél alá, mint Snoop Dogg, Big Sean, French Montana, David Guetta, Ultra Naté és Tokischa. 

A névsor önmagában is jelzi, mennyit változott HUGEL helyzete.

Ezek már nem azok a kollaborációk, amelyekkel egy producer megpróbálja feljebb tornázni a nevét egy fesztiválplakáton. Inkább egy olyan előadó kapcsolatrendszerét mutatják, aki képes egymás mellé húzni az amerikai hiphopot, az ibizai house-t és a rádiós dance világát.

A Twenty One éppen ezért nem valamiféle későn kipipált kötelező debütalbum. Sokkal inkább pillanatfelvétel arról, hová jutott HUGEL az elmúlt két évtizedben.

És persze arról is, hogy hová akar továbbmenni.

Egy nap alatt Ushuaïa és Hï Ibiza

Az album ibizai rajtjához HUGEL olyan menetrendet választott, amely néhány évvel korábban még valószínűleg maga lett volna számára a végcél.

Előbb az Ushuaïában indította el a lemezt, majd az este átköltözött a Hï Ibizába.

A két klub gyakorlatilag egymással szemben áll Playa d'en Bossán, mégis két külön világ. Az Ushuaïa nappali, szabadtéri monumentalitása után néhány lépés, és az ember már a Hï sötét, technológiailag túlhúzott belső tereiben találja magát.

Ez nem pusztán látványos albumkampány. Ibizán a rezidencia mindig is több volt annál, hogy egy ismert DJ kap néhány nyári dátumot. Aki hétről hétre képes megtölteni egy klubot, annak nem egyetlen slágerre vagy fesztiválszettre kell közönséget építenie. Saját estét, saját hangulatot és visszatérő közösséget kell létrehoznia.

HUGEL csütörtöki sorozata 17 estét fog át a Hï-ban. 

Ez már jelenlét, nem vendégszereplés.

A latin house-ból globális nyelv lett

HUGEL felemelkedésének egyik kulcsa, hogy jó pillanatban értette meg, milyen irányba kezd mozogni a house globális közönsége.

A latin ritmusok, az afro house lüktetése és a mediterrán klubhangulat ma már nem külön egzotikus mellékágak a mainstream elektronikus zenében. A nagy fesztiválok és Ibiza táncterei egyre természetesebben beszélik ugyanazt a ritmikai nyelvet.

HUGEL pedig ezt nem kívülről próbálta magára húzni.

Marseille-i háttere eleve egy olyan kulturális közegből jön, ahol Észak-Afrika, a mediterrán térség és Franciaország hangjai folyamatosan egymásba érnek. Producerként ebből épített egy olyan house-hangzást, amely egyszerre tud napfényes és kemény lenni: ütős perkák, mélyen gördülő basszusok, rövid vokális hookok, kevés felesleges díszítés.

A képlet egyszerűnek tűnik.

Jól megcsinálni már sokkal nehezebb.

Az elmúlt évben HUGEL egymilliárd feletti éves streamet ért el, bemutatkozott a Coachellán, miközben Ibiza mellett Las Vegasban is rezidenciákat épített. 

A régi fogadalomhoz képest tehát kissé elszaladtak a dolgok.

Most már nem bejutni akar

HUGEL történetében talán nem is az a legérdekesebb, hogy eljutott Ibizára.

Hanem az, ahogyan odáig ment.

Huszonegy év telt el azóta, hogy Cannes-ban DJ-kurzusra járt. Nem egyetlen virális pillanatból épült fel a pályája, és nem egyik szezonról a másikra kapta meg a klubvilág legnagyobb színpadait. Voltak áttörő felvételek, újabb irányváltások, rengeteg turné és évekig tartó építkezés.

A Twenty One ezért találó cím egy első albumhoz.

Nem a kezdetet jelöli, hanem azt a pillanatot, amikor érdemes hátranézni.