20 éves a Back To Black, deluxe kiadást kap Amy Winehouse mesterműve

Húsz év telt el, de a Back To Black még mindig úgy szól, mintha Amy Winehouse néhány perce sétált volna ki a stúdióból. A 2006. október 27-én megjelent album évfordulójára most olyan deluxe kiadás érkezik, amely nem egyszerűen újracsomagolja a lemezt, hanem közelebb enged ahhoz a folyamathoz is, amelyből Winehouse legfontosabb dalai megszülettek.

Az október 27-re időzített újrakiadás eddig nem hallott demókat, B-oldalakat, ritkaságokat és koncertfelvételeket gyűjt össze. A legfontosabb extra Amy Winehouse 2007-es amszterdami Paradiso-koncertje, amely a Back To Black turné egyik emlékezetes állomása volt.

A kiadványhoz korábban nem publikált fotók is készültek elő Mischa Richter és Alex Lake archívumából, az új kísérőszövegeket pedig két ember jegyzi, akik nélkül maga az album is másképp hangzott volna: Mark Ronson és Salaam Remi.

Egy lemez, amely nem akart időtálló lenni – mégis az lett

A Back To Black erejét nehéz pusztán az eladási számokból megérteni, még akkor is, ha azok önmagukban rendkívüliek. Az album világszerte több mint 25 millió példányban kelt el, és Amy Winehouse-t egy londoni énekes-dalszerzőből globális sztárrá tette.

Pedig a lemez hangzása már 2006-ban is szándékosan visszafelé nézett.

Winehouse, Ronson és Remi a hatvanas évek souljából, girl groupjaiból, Motown-hangzásából, jazzből és R&B-ből épített fel egy olyan világot, amelynek közepén egy nagyon is kortárs figura állt. Winehouse nem próbált úgy énekelni vagy írni, mintha egy másik korszakban élne. A régi zenei nyelvet saját kapcsolataival, önpusztításával, humorával, dühével és kiszolgáltatottságával töltötte meg.

Ezért működik két évtizeddel később is a Rehab, a You Know I’m No Good, a Tears Dry On Their Own vagy a címadó Back To Black.

A produkció lehet elegáns és gondosan felépített, Winehouse előadásában azonban mindig marad valami veszélyesen közeli. Mintha a dal és az énekes között nem lenne biztonsági távolság.

Különösen igaz ez a Love Is A Losing Game-re. Kevés hangszer, kevés szó, semmi látványos gesztus – mégis egy teljes kapcsolat szétesése fér bele néhány percbe.

Most azt is hallhatjuk, hogyan születtek ezek a dalok

A jubileumi kiadás éppen ezért a demóknál válhat igazán érdekessé.

A csomagban a Back To Black és a Love Is A Losing Game korai változatai is helyet kapnak. Ezek nem egyszerű gyűjtői extrák: lehetőséget adnak arra, hogy a kész produkció mögé hallgassunk, és közelebb kerüljünk ahhoz, milyen állapotban voltak a dalok, mielőtt kialakult az a hangzás, amelyet ma mindenki ismer.

A ritkaságok és B-oldalak tovább tágítják ezt a képet, a Paradiso felvétele pedig egészen más oldalról mutatja meg ugyanazt az anyagot.

Winehouse ugyanis színpadon nem egyszerűen reprodukálta a stúdióverziókat. A frazírozás, az időzítés és az apró vokális változtatások miatt ugyanaz a dal estéről estére másképp tudott megszólalni. A 2007-es koncert pedig abból az időszakból származik, amikor a Back To Black már egyre nagyobb hullámokat vert, de a körülötte kialakuló világsztárság még nem emésztett fel mindent.

A Grammy-gála, amelyből Amy történelmet csinált

Az album nemzetközi áttörése az Egyesült Államokban is hatalmasra nőtt. Winehouse a Back To Black korszakában öt Grammy-díjat nyert egyetlen estén, köztük az év felvételének és az év dalának járó elismerést a Rehabért.

A díjaknál azonban jóval hosszabb életű lett maga a lemez.

A Back To Black azóta újabb és újabb generációknál talál közönségre, miközben Winehouse 2011-es halála elkerülhetetlenül megváltoztatta a dalok hallgatását is. Olyan sorok kaptak utólag más súlyt, amelyeket eredetileg egy húszas éveiben járó nő írt szerelemről, függőségről, féltékenységről és saját hibáiról.

Éppen ezért könnyű lenne a lemezt kizárólag tragikus előtörténetként hallgatni. Pedig Amy Winehouse ennél sokkal több volt: briliáns dalszerző, ösztönös előadó és rendkívüli humorérzékű énekes, aki pontosan tudta, milyen kevés szóval lehet kegyetlenül pontosnak lenni.

A jubileumi kiadás több változatban érkezik. Lesz átlátszó, háromlemezes vinylcsomag, limitált egylemezes verziók – köztük Chalkboard Marble kiadás –, valamint egy webáruházas Zoetrope vinyl is, amely forgás közben animált vizuális hatást hoz létre.

A legfontosabb azonban húsz év után sem a vinyl színe vagy a csomagolás.

Hanem az a tizenegy dal, amelyhez azóta is visszatérünk. A demók, fotók és koncertfelvételek most közelebb vihetnek ahhoz, hogyan készült a Back To Black, de azt már maga az eredeti album eldöntötte, miért maradt velünk.