Így dolgozik együtt a stúdióban az Eli & Fur

Eliza Noble és Jennifer Skillman, vagyis Eli & Fur több mint egy évtizede dolgoznak együtt, és a közös zenélés során kialakult munkamódszerükben máig fontos szerepet kap a két különböző alkotói megközelítés. Miközben egyikük inkább ösztönből és érzelmekből indul ki, a másik a szerkezetet, a részleteket és a végső formát tartja szem előtt.

Fur számára gyakran egy kezdeti hangulat, egy vokál vagy egy dallam jelenti a kiindulópontot. Szereti addig követni az ötletet, amíg magától kialakul körülötte egy saját világ. Eli ezzel szemben hajlamos kívülről is figyelni a készülő zenét: szerkezeteket épít, finomítja az egyes részeket, és azt is mérlegeli, hogyan működhet egy szám klubban vagy egy nagyobb zenei kontextusban.

Ez nem merev munkamegosztást jelent. Mindketten írnak, producálnak, hangszerelnek és dolgoznak a vokálokon, a folyamat pedig gyakran oda-vissza alakul. Előfordul, hogy az egyikük egy ötletet teljesen más irányból hall, mint ahogy azt a másik elképzelte. Ahelyett, hogy ez akadály lenne, éppen ebből születhetnek azok a részletek, amelyek végül egy szám karakterét meghatározzák.

A módszerük már a korábbi munkáikban is megjelent. A Found In The Wild két oldalán tudatosan találkozott a dalszerzői háttér és a kluborientált elektronikus zene, míg a 2024-es Dreamscapes még inkább összeolvasztotta ezt a két irányt. A duó korábban arról is beszélt, hogy a lemez ötletei sokszor egy hotelben, gitározás közben vagy más, hétköznapi inspirációs helyzetekben születtek, és csak később kerültek a stúdióba.

A közös munka egyik legnehezebb része éppen ezért annak eldöntése, mikor van kész egy szám. Mindkettőjük számára fontosak a nüanszok, ezért nem feltétlenül egyszerre érzik úgy, hogy egy vokál, egy hangszerelési elem vagy a mix már a helyén van. Fur korábban azt is elmondta, hogy számára a „kész” kimondása mindig nehéz volt, és ebben Eli sokszor segít lezárni a folyamatot.

A nézeteltéréseket nem feltétlenül próbálják azonnal megoldani. Ha túlságosan közel kerülnek egy projekthez, inkább hagynak neki időt, majd később, friss füllel térnek vissza hozzá. Ez különösen fontos egy olyan munkafolyamatban, ahol ugyanazt a néhány másodpercet akár hosszú ideig lehet csiszolni.

A párosnál a technikai oldal sem válik el élesen a kreatív folyamattól. Az Ableton Live meghatározó része lett a közös munkának, legyen szó egy vokálból kiinduló ötlet kidolgozásáról, groove építéséről vagy közös jammelésről. A szoftver a live produkcióikban is fontos szerepet kapott: a duó már korábban is Ableton-alapú rendszerrel építette fel az élő megszólalás egyes elemeit.

A stúdiójukban ugyanakkor nem kizárólag szoftverek dolgoznak. Korábbi beszámolóik szerint többek között Prophet-6, Korg Wavestate, MicroKorg, Roland TR-8, gitárok, basszusgitár, pedálok és Ableton Push is része a rendszerüknek. A pluginok közül Serumot, Divát és különböző Arturia-emulációkat is használnak.

A két különböző alkotói karakter találkozása végül nem valamiféle kompromisszumként jelenik meg náluk, hanem a közös hangzás egyik alapjaként. Az egyikük gyorsan követi az első érzetet, a másik megkérdőjelezi, pontosítja és formába rendezi azt. A zene pedig a kettő között alakul ki.

Eli & Fur korábban azt is hangsúlyozták, hogy a jó ötletet érdemes megőrizni, és nem feltétlenül kell mindenáron túltermelni egy kezdetben működő tracket. Egyes dalaik nagyon gyorsan összeálltak, más projektek hónapokig vártak a stúdióban, mielőtt visszatértek volna hozzájuk. Ez a hozzáállás jól illeszkedik ahhoz a módszerhez, amelyben nem az eszközök mennyisége, hanem a központi zenei ötlet megtalálása és megtartása a lényeg.