Ingyenes szoftverként tér vissza az Ensoniq EPS-16+

Új életet kapott az Ensoniq EPS-16+, a korai kilencvenes évek egyik karakteres digitális samplere: a mardlib ingyenes, nyílt forrású szimulátort tett közzé macOS-re, amely a megszokott virtuális hangszeres megközelítés helyett magának az eredeti hardvernek a működését próbálja reprodukálni. A projekt még kísérleti fázisban jár, de már natívan fut Apple Silicon és Intel processzoros Maceken, AU és VST3 formátumban.

A különbség nem pusztán technikai részlet. Míg számos klasszikus szintetizátor és sampler modern emulációjánál a fejlesztők szoftveresen újraalkotják az eredeti hangszer hangmotorját és viselkedését, a mardlib megoldása az EPS-16+ processzorának működését szimulálja, vagyis jóval közelebb próbál kerülni ahhoz, ahogyan maga a hardver dolgozott. Emiatt azonban szükség van az eredeti sampler ROM-jára is, amely jogi okokból nem része a letölthető csomagnak. A ROM-fájlok internetes beszerzése szerzői jogi szempontból problémás lehet, így a legbiztosabb megoldás a jogszerűen birtokolt hardverből származó saját példány használata.

Az Ensoniq EPS-16+ 1990-ben jelent meg, és mai szemmel nézve meglehetősen szűkös technikai keretek között dolgozott: 16 bites mintavételezést kínált 11,2 és 44,6 kHz közötti mintavételi frekvenciával, alapkiépítésben pedig mindössze 1 MB memóriával rendelkezett. Éppen ezek a korlátok váltak azonban a hangszer karakterének részévé, hiszen a producereknek rövid mintákból, intenzív szerkesztéssel és újramintavételezéssel kellett felépíteniük a hangjaikat.

A szimulátor az eredeti munkafolyamatot is igyekszik megőrizni, így elérhető benne többek között a normalizálás, a minták darabolása és összeillesztése, a fázisfordítás, az automatikus loopolás és csonkolás, valamint a mintavételi frekvencia konvertálása. Az EPS-16+ ráadásul nem egyszerű mintalejátszó volt: két nem rezonáns, multimódusú szűrője 6 és 24 dB/oktáv közötti meredekséget kínált, ehhez több hullámformával dolgozó LFO és nyolcsávos szekvenszer társult.

Különösen fontos része volt a hangszernek a beépített effektprocesszor, amely zengetőt, delayt, chorust, flangert, phasert, Leslie-hangszóró szimulációt és torzítást is kínált. Az EPS-16+ egyik legérdekesebb lehetősége az effektezett hang közvetlen újramintavételezése volt, amivel a producerek több lépésben alakíthatták át ugyanazt a hangot, és olyan textúrákat hozhattak létre, amelyek messze túlmutattak a sampler papíron meglehetősen szerény specifikációin. A fejlesztő állítása szerint ezt a munkamódszert a szoftveres változat is visszaadja.

Egyelőre ugyanakkor nem érdemes egy teljesen kiforrott virtuális hangszerre számítani. A jelenlegi verzió korai, kísérleti kiadás, ismert hibákkal és félkész funkciókkal, ráadásul Windows-verzió sincs belőle. Az sem megerősített információ, hogy a fejlesztés során használtak-e mesterséges intelligenciát, ezért ezt egyelőre nem lehet a projekt technikai hátterének részeként kezelni.

Az EPS-16+ szoftveres feltámasztása egy szélesebb folyamatba is beleillik. Márciusban az Ensoniq SD-1 is nyílt forrású szoftveres formában kapott új életet, most pedig egy újabb kultikus digitális hangszer kerül közelebb azokhoz a producerekhez, akik eredeti hardver nélkül szeretnék megtapasztalni az Ensoniq sajátos munkafolyamatát. A vintage digitális hangszerek emulációja ezzel lassan ugyanarra a szintre érhet, ahol az analóg klasszikusok szoftveres újraalkotása már évek óta jár.