Interjú János Bozóki-val (James Cole) – Zene, nosztalgia és a DJ-k világa
1. János, mesélnél arról, hogyan indult a DJ karriered? Mikor érezted először, hogy a zene és a pult mögötti élet az, ami igazán neked való, és hogyan léptél be ebbe a világba?
Az én DJ karrierem nem tipikusan indult. Nem voltam suli-rádiós, suli bulikon sem zenéltem, sőt évekig nem vállaltam fel, hogy DJ-zem, mert a történész-szociológus szak mellett az ELTE jogi karára is járva, majd tanítva valahogy nem éreztem olyan értéknek, amire büszke lehetnék😊 Akkoriban persze más is volt a DJ státusza. Kezdetben azt sem tudtuk ki van a pultban, a társaság a helyszín, és a zene miatt mentünk. A közvetítő nem érdekelt minket, - a 80-as évek végén, a 90-es évek elején szó nem volt még „sztár DJ kultuszról”. Ahogy bejött az MTV, a zenei csatornák, a magazinokból a Bravo, a Popcorn az akkori pop, disco, majd rap sztárok képei virítottak a falon és a haverjaimmal Bobby Brown, Digital Underground, Run DMC re toltuk.
A haverjaimnak persze volt kazetta gyűjteménye, deck-ekről diszkózott is mindig valaki, de én inkább táncolni szerettem és élvezni a bulit, mint a háttérből pakolgatni a zenéket. A másik nagy hullám az a rock és a grunge hőskora volt. Érettségi után 93-ban Metallica, Aerosmith koncert, (a Gun’s n Roses-ról lemaradtam olyan lázas beteg voltam), feljártunk a Total Car-ba, Rage Against The Machine-t, Pearl Jam-et, Red Hot Chilli Paperst, Cult-ot hallgattunk, sőt Kecskeméten Rock Klubot is nyitottunk, ahol egyetemistaként hétvégente pultoztam😊. Azután jött 95-96, az első e-zenei bulik, amik elsőre irritáltak. Az ilyen 2Unlimited, Das Boat féle korai rave-techno nekem primitív és gagyi volt, a zöld kukásmellényes, világító rudas új divat nem jött be😊 Gyugyó (Surprise) mutatta nekem talán az első Sasha Digweed Renaissance és Northern Exposure mix cd-t (96), ami megfogott. William Orbit, Banco De Gaia, Morgan King… mintha klasszikus zenét hallottam volna modern feldolgozásban! Ez nagyon más volt, mint a buta ős-rave-technok😊
Itthon az első olyan DJ-k akikről mindenki mint valami félistenekről beszélt az a Jutasi Tomi, Tommyboy, Budai Imi, Zsazsa, Kühl Tomi, Chriss volt. Garfield, majd Surprise és Pat Duff Kecskemétről már korán belekerült ebbe a világba és mivel egy nagy társaság voltunk a városban is egyre másra jöttek ezek a bulik, amibe az egész brigádunk fejest ugrott. A rock zene után ez egy óriási forradalom volt a számunkra és mint egy nagy család vagy 20-30 an jártunk mindenhova. Kecel, Flört, Palace, DTD de ebből Kecel volt a meghatározó. Itt néztem órákon át a galériáról mit csinál az Anthony Pappa, hogy mixel, és persze Gyugyó, Chriss volt a másik példa előttem, akik inspiráltak. 97-ben Gyugyótól vettem az első lemezeimet, majd két haverral elkezdtünk gyakorolni. Nekem nem volt lemezjátszóm, mindig valakihez el kellett menni egyáltalán meghallgatni és próbálgatni a mixeket. Az akkori barátnőm unokatesója djzett és neki volt egy profi pultja, ott próbáltam először mixelni, és emlékszem ahogy tök komolyan mondta: „Figyelmeztetlek, ha kipróbálod el fog varázsolni és nem fogod tudni abbahagyni…” Igaza lett😊 98-ban már a kecskeméti Víztoronyban Pat Duff jóvoltából közönségnek is tekerhettem, és az neki köszönhető hogy jól sikerült! A szelekció tök jó volt, de nem tudtam még rendesen sebességre mixelni, ő odaállt mögém és a háttérből be-besegített, miközben hagyta hogy kibontakozzak és élvezzem. Simán beéghettem volna, de ő ezt észrevette és tök alázattal úgy segített, hogy azt ne legyen feltűnő. Onnantól kezdve egy életre szóló barátságban is ezt a visszahúzódó, alázatos szeretetet tapasztaltam meg Tőle, ami hihetetlen kincs különösen a mai világban!
Az én DJ karrierem nem tipikusan indult. Nem voltam suli-rádiós, suli bulikon sem zenéltem, sőt évekig nem vállaltam fel, hogy DJ-zem, mert a történész-szociológus szak mellett az ELTE jogi karára is járva, majd tanítva valahogy nem éreztem olyan értéknek, amire büszke lehetnék😊 Akkoriban persze más is volt a DJ státusza. Kezdetben azt sem tudtuk ki van a pultban, a társaság a helyszín, és a zene miatt mentünk. A közvetítő nem érdekelt minket, - a 80-as évek végén, a 90-es évek elején szó nem volt még „sztár DJ kultuszról”. Ahogy bejött az MTV, a zenei csatornák, a magazinokból a Bravo, a Popcorn az akkori pop, disco, majd rap sztárok képei virítottak a falon és a haverjaimmal Bobby Brown, Digital Underground, Run DMC re toltuk.
A haverjaimnak persze volt kazetta gyűjteménye, deck-ekről diszkózott is mindig valaki, de én inkább táncolni szerettem és élvezni a bulit, mint a háttérből pakolgatni a zenéket. A másik nagy hullám az a rock és a grunge hőskora volt. Érettségi után 93-ban Metallica, Aerosmith koncert, (a Gun’s n Roses-ról lemaradtam olyan lázas beteg voltam), feljártunk a Total Car-ba, Rage Against The Machine-t, Pearl Jam-et, Red Hot Chilli Paperst, Cult-ot hallgattunk, sőt Kecskeméten Rock Klubot is nyitottunk, ahol egyetemistaként hétvégente pultoztam😊. Azután jött 95-96, az első e-zenei bulik, amik elsőre irritáltak. Az ilyen 2Unlimited, Das Boat féle korai rave-techno nekem primitív és gagyi volt, a zöld kukásmellényes, világító rudas új divat nem jött be😊 Gyugyó (Surprise) mutatta nekem talán az első Sasha Digweed Renaissance és Northern Exposure mix cd-t (96), ami megfogott. William Orbit, Banco De Gaia, Morgan King… mintha klasszikus zenét hallottam volna modern feldolgozásban! Ez nagyon más volt, mint a buta ős-rave-technok😊
Itthon az első olyan DJ-k akikről mindenki mint valami félistenekről beszélt az a Jutasi Tomi, Tommyboy, Budai Imi, Zsazsa, Kühl Tomi, Chriss volt. Garfield, majd Surprise és Pat Duff Kecskemétről már korán belekerült ebbe a világba és mivel egy nagy társaság voltunk a városban is egyre másra jöttek ezek a bulik, amibe az egész brigádunk fejest ugrott. A rock zene után ez egy óriási forradalom volt a számunkra és mint egy nagy család vagy 20-30 an jártunk mindenhova. Kecel, Flört, Palace, DTD de ebből Kecel volt a meghatározó. Itt néztem órákon át a galériáról mit csinál az Anthony Pappa, hogy mixel, és persze Gyugyó, Chriss volt a másik példa előttem, akik inspiráltak. 97-ben Gyugyótól vettem az első lemezeimet, majd két haverral elkezdtünk gyakorolni. Nekem nem volt lemezjátszóm, mindig valakihez el kellett menni egyáltalán meghallgatni és próbálgatni a mixeket. Az akkori barátnőm unokatesója djzett és neki volt egy profi pultja, ott próbáltam először mixelni, és emlékszem ahogy tök komolyan mondta: „Figyelmeztetlek, ha kipróbálod el fog varázsolni és nem fogod tudni abbahagyni…” Igaza lett😊 98-ban már a kecskeméti Víztoronyban Pat Duff jóvoltából közönségnek is tekerhettem, és az neki köszönhető hogy jól sikerült! A szelekció tök jó volt, de nem tudtam még rendesen sebességre mixelni, ő odaállt mögém és a háttérből be-besegített, miközben hagyta hogy kibontakozzak és élvezzem. Simán beéghettem volna, de ő ezt észrevette és tök alázattal úgy segített, hogy azt ne legyen feltűnő. Onnantól kezdve egy életre szóló barátságban is ezt a visszahúzódó, alázatos szeretetet tapasztaltam meg Tőle, ami hihetetlen kincs különösen a mai világban!
2. Milyen stílusok határozták meg a kezdeti éveidet? Hogyan találtad meg a saját zenei hangzásodat, és mennyire próbáltál alkalmazkodni az akkori trendekhez?
A fentiek voltak az ős élmény és inspiráció, az első lemezeim is már kb tudatosan rendeltem. Akkoriban (is) drága volt (2,5-5000 Ft egy lemez) - amiről 1, max 2 zenét játszottál, így nagyon meg kellett gondolni, különösen egyetemistaként mit vettem meg. Deep, epikusabb, vokálos, szexi, techesebb, tribalosabb HOUSE cuccok voltak ezek a kezdetek óta. aminek a „progressive house” lett a jelzője, de sokkal színesebb volt ennél. A West Coast House az amerikai sötétebb, tribal alapokkal, a Peace Division, Tenaglia féle dobok, a Terry Lee, Timewriter, Pastic City vonal, szerteágazó, de organikusan egymásba fonódó hangzás volt mindez, ami a mai napig ott van bennem.
Az új zenei trendek engem sosem késztettek váltásokra, én mindig azt vallottam, hogy a DJ attól DJ, mert van egy saját hangzása, egyedi stílusa! Ehhez van benne egy saját radar, ami felismeri, kutatja az ehhez klappoló zenéket és azt válogatja ki az adott kor adott terméséből. Persze hogy 30 év alatt változik a zene, új hangszerelés, szoftverek, sample cuccok, új artistok, de az alapok nagyon hasonlóak, és én mindig ösztönösen válogattam ezek közül. A régi és az új nálam ott belül mindig összekapcsolódott. A mai deep-tech minimal cuccok ott gyökereznek a 2006-07-es deep house – minimal forradalomban, az meg a 90-es évek ős-house-aiban, a garage-ban, az meg a funkban és a discoban és így tovább. Szóval én sosem ültem fel valami új trendnek, mindig erre a belső radarra hallgattam és a szerint válogattam, aztán vagy bejött ez az embereknek vagy nem, - a lényeg pont az volt és ma is az, hogy a DJ az a szelektor aki szelektál az adott kor zenei világából és abból főz a saját íze szerint valami egyedi és különleges élményt az adott buli miliőjéhez, közönségéhez alkalmazkodva, de nem kiszolgálva azt.
3. A régi nagy rendezvények máig legendásak. Számodra melyik események voltak a legemlékezetesebbek? Mi volt az, amit ezekben igazán szerettél és ami megihletett téged?
Nyilván rengeteg ilyen volt. Az első keceli bulik, a hazai djk és erdős bulik, az első GU bulik mindegyikén ott voltunk, készültünk rá, 99-ben úgy vártuk kb Digweedet mint valami szupersztárt, vagy utána a Sashát. A Nick Warren féle „Budapest” 011 GU mix (1999) is Kecelen készült ott volt mindenki és heteket készültünk rá. Még a doku videoban is szerepeltem a James-vel mondtam pár mondatot mint klubber😊 Velem kezdődik a dokufilm: Global Underground - Transmission00:1 'Getting Away With It' 00:35 😊😊😊 Nagyon meredek így visszanézni --- (Keceli rész start: 20:26) Oda és vissza voltunk ezekért a bulikért havonta ez jelentette a csúcspontot amire készültünk…
Nyilván rengeteg ilyen volt. Az első keceli bulik, a hazai djk és erdős bulik, az első GU bulik mindegyikén ott voltunk, készültünk rá, 99-ben úgy vártuk kb Digweedet mint valami szupersztárt, vagy utána a Sashát. A Nick Warren féle „Budapest” 011 GU mix (1999) is Kecelen készült ott volt mindenki és heteket készültünk rá. Még a doku videoban is szerepeltem a James-vel mondtam pár mondatot mint klubber😊 Velem kezdődik a dokufilm: Global Underground - Transmission00:1 'Getting Away With It' 00:35 😊😊😊 Nagyon meredek így visszanézni --- (Keceli rész start: 20:26) Oda és vissza voltunk ezekért a bulikért havonta ez jelentette a csúcspontot amire készültünk…
4. Hogyan látod, mennyit változott a közönség és a zenei színtér azóta, hogy elkezdted? Miben érzed másnak a mai helyzetet a régi időkhöz képest?
Nyilván kb 30 év alatt rengeteg új generáció megfordult a bulikban, a zenei is változott és változik, de ez természetes! Amikor berobbant az e-zene nem voltunk képbe a stílusokat illetően. Nagyon szerteágazó zenei világ volt akkor, minden újdonságnak hatott és megfért egymással a House a Techno vagy a Trance. Majd kialakult egy médiája a Freee, Check magazin ami formálta és megteremtette a szubkultúrát a maga hiteles és ikonikus előadóival. Ma már rengeteg ága bontakozott ki az elektronikus zenének és nincs is autentikus mindenki által respektált pl print médiája. Ma már mind egy-egy mikro hangzást, közösséget, szubkultúrát képvisel, és sokszor alig van átjárás, tudás egymásról, de ennek az is az oka, hogy hatványozottan több az információ, a social median keresztül ömlik ránk minden és óhatatlan megszűri ezt minden ember, (+az algoritmus😊 - ezáltal egy buborékba kerülünk. Közben persze a kezdeti szubkultúra el is üzletiesedett és a mainstream részévé is vált, ami szintén egy természetes folyamat a piacgazdaságban.
5. Mit gondolsz a mai DJ-k generációjáról? Szerinted hogyan különböznek a mostani fellépők attól, amit te megéltél a saját karriered során?
Nyilván felgyorsult a világ és a social média, egyálalán a net totál átalakította a világot, benne az emberi kapcsolatokat és így a Djzést is. Lehet ezen siránkozni, de hozott egy csomó jó dolgot is!
Kitárta az ollót mindenki előtt, ha úgy tetszik „demokratizálta” a Dj társadalmat! Ma már bárkiből lehet DJ! Anno ehhez nagyon komoly anyagi háttér kellett! Gondolj bele, 1997-ben 17.000Ft volt az akkori minimálbér! Igen 17.000Ft, ha jól emlékszem havi 4500 Ft lehetett az ösztöndíjam?! Anyámék heti 2-3000Ft ot adtak kajára és utazásra mint zsebpénz egyetemistaként! Na ebből spóroltam ki a 2500/3000Ftos lemezeket, - kb mindig tartozva mindenkinek😊 Anyu össze is számolta pár év után és kb egy akkori kecskeméti garzon lakás ára (kb 1,5 millió ft) feküdt otthon a kisszobában lemezekben és még mindig náluk laktam! Nem is mertük a Faternak megmondani, hogy a „gyeröknek 27-évesen” miért nem telik még mindig lakásra, hát mert minden pénzem lemezekre költöttem!!! Na ehhez képest ma már 1-2 dollárért is be tudod szerezni a zenéket, arról nem beszélve anno sorban álltunk a lemezekért! A lemezboltos ízlése volt az egyik szűrő (az anyagiak mellett), a csókosok kaptak a félre tett promokból, te meg a maradékból vehettél heti 5-8 lemezt amivel megújultál. Óriási különbség az a zenei bőség ami ma van! Lehet szidni hogy régen minden jobb volt, de ez nem igaz! Ma is rengeteg jó zene születik, csak ma már nehezebb megtalálni mert annyi szemét is van persze, hiszen ma már zenét is sokkal könnyebb írni, kiadni, mint egykor. De a világ ilyen, mindig változik és ebben kell megtalálni a saját utad… Nem „kell” felülni a social media hypenak. Tudom hogy ma már van rengeteg olyan új sztár aki mint valami bazári majom ugrál a djpulton, felmászik és vezényel mint egy bohóc ilyen-olyan maszkokban, vagy csak csaj és jól néz ki… A szakma és a közönség (legalábbis akiknek én játszom) mindig is a ZENÉT értékelte, azt amit és ahogy adsz ezáltal az embereknek. Ezt sosem szabad elfelejteni! Mindig a ZENE kell hogy legyen a központban, az az élmény, amit képes adni az embereknek! Ezt a látvány, a hype, és a többi soha nem fogja tudni helyettesíteni, max kiegészíteni, vagy elhomályosítani.
De nyilván az sem mindegy ki milyen céllal DJzik, mert ha valaki profi szinten szeretne ma már karriert építeni, ahhoz persze 2025-ben már sokkal több kell, mint a klasszikus Djzéshez 1995ben!
Ma már nemzetközi szinten kell gondolkodj! Elengedhetetlen a produceri munka (akár valaki segítségével) a profi social media kezelés, jelenlét, (nem a majomkodás), hanem szakmai tartalom közlése, a releasek, a fellépések, mindezt persze ÖNAZONOSAN! Az ami te vagy! Arculat, kreatívok, press fotok, videok, live bejelentkezések, saját kiadó, kapcsolati rendszer építése, saját klubest... Lehet azt várni, hogy majd ezt valaki más(ok) melléd rakják, de itt Mo-on már megszokhattuk, hogy ezt neked kell mind megcsinálnod egy személyben. Persze az lenne a jó, ha ezt oktatnák profi szakemberek, felvállalnák, mint artist management, ahogy az a világban már így van. Így nem kell 10-20 év egy karrier építéshez, le lehet azt rövidíteni, és valódi szakmai tartalommal is el lehet jutni egy komolyabb karrierhez. De ez tényleg iszonyat meló, és az életed kell rá tedd!
Nyilván felgyorsult a világ és a social média, egyálalán a net totál átalakította a világot, benne az emberi kapcsolatokat és így a Djzést is. Lehet ezen siránkozni, de hozott egy csomó jó dolgot is!
Kitárta az ollót mindenki előtt, ha úgy tetszik „demokratizálta” a Dj társadalmat! Ma már bárkiből lehet DJ! Anno ehhez nagyon komoly anyagi háttér kellett! Gondolj bele, 1997-ben 17.000Ft volt az akkori minimálbér! Igen 17.000Ft, ha jól emlékszem havi 4500 Ft lehetett az ösztöndíjam?! Anyámék heti 2-3000Ft ot adtak kajára és utazásra mint zsebpénz egyetemistaként! Na ebből spóroltam ki a 2500/3000Ftos lemezeket, - kb mindig tartozva mindenkinek😊 Anyu össze is számolta pár év után és kb egy akkori kecskeméti garzon lakás ára (kb 1,5 millió ft) feküdt otthon a kisszobában lemezekben és még mindig náluk laktam! Nem is mertük a Faternak megmondani, hogy a „gyeröknek 27-évesen” miért nem telik még mindig lakásra, hát mert minden pénzem lemezekre költöttem!!! Na ehhez képest ma már 1-2 dollárért is be tudod szerezni a zenéket, arról nem beszélve anno sorban álltunk a lemezekért! A lemezboltos ízlése volt az egyik szűrő (az anyagiak mellett), a csókosok kaptak a félre tett promokból, te meg a maradékból vehettél heti 5-8 lemezt amivel megújultál. Óriási különbség az a zenei bőség ami ma van! Lehet szidni hogy régen minden jobb volt, de ez nem igaz! Ma is rengeteg jó zene születik, csak ma már nehezebb megtalálni mert annyi szemét is van persze, hiszen ma már zenét is sokkal könnyebb írni, kiadni, mint egykor. De a világ ilyen, mindig változik és ebben kell megtalálni a saját utad… Nem „kell” felülni a social media hypenak. Tudom hogy ma már van rengeteg olyan új sztár aki mint valami bazári majom ugrál a djpulton, felmászik és vezényel mint egy bohóc ilyen-olyan maszkokban, vagy csak csaj és jól néz ki… A szakma és a közönség (legalábbis akiknek én játszom) mindig is a ZENÉT értékelte, azt amit és ahogy adsz ezáltal az embereknek. Ezt sosem szabad elfelejteni! Mindig a ZENE kell hogy legyen a központban, az az élmény, amit képes adni az embereknek! Ezt a látvány, a hype, és a többi soha nem fogja tudni helyettesíteni, max kiegészíteni, vagy elhomályosítani.
De nyilván az sem mindegy ki milyen céllal DJzik, mert ha valaki profi szinten szeretne ma már karriert építeni, ahhoz persze 2025-ben már sokkal több kell, mint a klasszikus Djzéshez 1995ben!
Ma már nemzetközi szinten kell gondolkodj! Elengedhetetlen a produceri munka (akár valaki segítségével) a profi social media kezelés, jelenlét, (nem a majomkodás), hanem szakmai tartalom közlése, a releasek, a fellépések, mindezt persze ÖNAZONOSAN! Az ami te vagy! Arculat, kreatívok, press fotok, videok, live bejelentkezések, saját kiadó, kapcsolati rendszer építése, saját klubest... Lehet azt várni, hogy majd ezt valaki más(ok) melléd rakják, de itt Mo-on már megszokhattuk, hogy ezt neked kell mind megcsinálnod egy személyben. Persze az lenne a jó, ha ezt oktatnák profi szakemberek, felvállalnák, mint artist management, ahogy az a világban már így van. Így nem kell 10-20 év egy karrier építéshez, le lehet azt rövidíteni, és valódi szakmai tartalommal is el lehet jutni egy komolyabb karrierhez. De ez tényleg iszonyat meló, és az életed kell rá tedd!
6. Követed még a mai zenei trendeket? Vannak olyan stílusok vagy előadók, amelyek különösen közel állnak hozzád a mostani zenei palettáról?
Ez a dolgom, mint DJ-nek, nem a trendek követése, hanem ahogy fent írtam azzal a bizonyos belső radarral való válogatás a szénakazalban. Mivel ma már ez óriási mennyiséget jelent kell egy speciális horgász módszer” hogy megtaláld mindezt és szűkítsd a kört. Képtelenség a technotól a house-ig mindennel képben lenni, annyi alműfaj és annyi előadó, kiadó, és zene van. Az amit én keresek az így is elég színes a maga nemében, hiszen van hogy főidőben, van, hogy warmupot játszom, van hogy a végén, nappal, vagy éjszaka, nagy vagy kisebb klubban, fesztiválon és nem fogom „megerőszakolni” a közeget, csak mert én mondjuk egy hangzást preferálok, ettől még önazonos mindez és van egy jellemzője – legalábbis én így érzem. Ugyanezt viszem a saját megjelenésekben is. Ha le kéne bontani ezt alstílusokra akkor legalább 3 ilyen világ van. Az egyik hívjuk így deep-tech minimalnak, ez az Archie Hamiltontól, Chris Stussy, Kolteren át rengeteg új arcot is tartalmaz, az angolok, hollandok mellett a franciák is mint Sweely, Vitess, Traumer, de az Oden&Fatzo is belefér ebbe, meg a korábbi hullámból Djebali, Politics of Dancing, az Apollonia… Tényleg iszonyat robbanás van ebben a hangzásban rengeteg komoly kiadóval a Microhertz, PIV, Locus, Heavy House Society, Eastenderz, Nexup, ha újakat akarok mondani, a Max Dean, Luke Dean tesók, vagy Gaskin, tényleg iszonyat termékeny és minőségi cuccokat hoz ez a vonal. Lemezen és a bandcampen is rengeteget turkálok, de e mellett ott az oldschool HOUSE – Jackin, garage világ. A Cecille, Rob Soul, Phil Weeks, Reboot, Toman, de a NoArt és az Anotr duó is. Főidős houseban is megtalálom a saját vonalam, de a klasszikus utazósabb deep houseban is amit az 8bit, Dilby, Gorge, Nick Curly, Sascha Dive képvisel. Ezek „rokonok” egymással és lehet egybe fűzni főleg egy hosszabb szett alatt és akkor még nem beszéltem a „rominimal” különböző árnyalatairól a Sepp, NuZau, Mihai Pol féle dallamosabb houseosabb cuccok, Remus, NTFO, Lukea, Bryz, Barut, Barac, Nonymus (label)…. Szóval ez óriási bőséget jelent és rengeteg nagyon jó zenét. Kb hetente találok 50 jó cuccot és ezekből tudok a helyhez, szettimehoz, közeghez is igazodva saját magam adni, ami nagyon jó dolog!
7. A technológiai fejlődés jelentősen átalakította a DJ-k munkáját az évek során. Hogyan érintett ez téged, és van-e olyan, amit hiányolsz a régi eszközök világából? Mi az, amit különösen szeretsz a modern megoldásokban?
A DJzés egy „technikai sport”. Aki nem követi az lemarad, de ettől függetlenül nem kell mindent átvenni, hanem kiválasztani azt a módszert ami leginkább illik az ember egyéniségéhez és zenei világához. Nincs ellenemre ha valaki trakizik, csak azt ne 2 zene összehúzására használja hanem kreatívan loppokat, acapellákat 4 sávon toljon mint mondjuk egy Paco Osuna, vagy Luciano. De a mai cdjk recordboxxal már nagyon komolyak loppolásban is, a V-10 keverő brutális, de én ezek mellett lemezeket is játszom, mert van olyan zene ami csak így jelenik meg, ráadásként ad egy jó feelinget is és nekem bejön így együtt mindez egy rmx-1000-esvel megbolondítva ha szükséges mondjuk főidőben figurázni.
A DJzés egy „technikai sport”. Aki nem követi az lemarad, de ettől függetlenül nem kell mindent átvenni, hanem kiválasztani azt a módszert ami leginkább illik az ember egyéniségéhez és zenei világához. Nincs ellenemre ha valaki trakizik, csak azt ne 2 zene összehúzására használja hanem kreatívan loppokat, acapellákat 4 sávon toljon mint mondjuk egy Paco Osuna, vagy Luciano. De a mai cdjk recordboxxal már nagyon komolyak loppolásban is, a V-10 keverő brutális, de én ezek mellett lemezeket is játszom, mert van olyan zene ami csak így jelenik meg, ráadásként ad egy jó feelinget is és nekem bejön így együtt mindez egy rmx-1000-esvel megbolondítva ha szükséges mondjuk főidőben figurázni.
8. Ha visszatekintesz a karrieredre, van-e olyan pillanat vagy fellépés, ami kiemelkedően emlékezetes számodra? Miért jelentett ez számodra különleges élményt?
Sok ilyen van. Ha ki kéne emelni párat akkor nyilván ott van egy-egy komoly név előtt/utáni játék pl Marco Carola előtt és után, amit Reelow-val toltunk az emlékezetes. Ott minden nagyon egyben volt. (MARCO CAROLA Budapest Cinema Hall party James Cole live warm up set (02-10-2021)) Amikor Kriko először bedobott a szokásos warm up után a zárásokra Loco Dice vagy Joseph Capriati után a b2b -ek Nick Curlyvel, wAFF-val, Stacey Pullennel. a Szigeten, Balaton Soundon, El Row-n több 1000 embernek játszani, de ha egyet kiemelnék, az mégis inkább az az ÉRZÉS amit mindig is kerestem a djzésben, és ami egyszer csak mint egy apró csoda megtörtént párszor velem. A Plázson tök véletlenek folytán a klub részen vagy 5 órát játszottam, mert sorra kiesett mindenki az eredeti line upból. Autó tönkremenetel, baleset miatt Pat, Mario, és Viktor se jutott le és nekem kellett végig játszani az esten. Ráadásul én kora reggel indultam el otthonról Mosonmagyaróvár mellé a 30. érettségi találkozónkra egy osztálytársammal, aki kitett visszafele a Plázson. Ott olyan lelki élményben volt részem, ami nagyon megható volt és valószínűleg ez, illetve a fáradtság valami kaput kinyitott bennem, mert full józanul valami teljesen más állapotba kerültem. Egyszerre szűnt meg a kinti világ és csak ösztönösen tudtam mit mi után rakjak, egy belső utazás is volt mindez a zene bugyraiba - ugyanakkor azt is tökre éreztem hogy jönnek velem. Amikor úgy tényleg megvan az a vibe amikor együtt mozdul a dj és a közönség, amit kluberként én is átéltem a tánctéren. A Toto jött oda reggel, megkopogtatni a vállam, hogy Jani rakjál még egy utolsó tracket, és én nem is vettem észre hogy a fenébe repült el így 5óra?! Minden bezárt már és ott volt egy full teltház és így is hagytak vagy fél órával tovább játszani, ami nekem csak akkor esett le. Tényleg transzbaejtő volt és ahogy nagyon sokan jöttek oda átöleltek, megköszönték, sokan azt se tudták ki vagyok. Ez egyfajta váratlan csoda volt nekem, ami megmutatta bárhol jöhet ilyen dj élmény, ez nem a cucctól függ, hanem attól hogy éli meg az ember belülről mindezt… Ez és a Secret Room-os 20 éves dj pályafutásomkori all night long adott ilyen maradandó élményt amit azóta sem felejtek el.
Sok ilyen van. Ha ki kéne emelni párat akkor nyilván ott van egy-egy komoly név előtt/utáni játék pl Marco Carola előtt és után, amit Reelow-val toltunk az emlékezetes. Ott minden nagyon egyben volt. (MARCO CAROLA Budapest Cinema Hall party James Cole live warm up set (02-10-2021)) Amikor Kriko először bedobott a szokásos warm up után a zárásokra Loco Dice vagy Joseph Capriati után a b2b -ek Nick Curlyvel, wAFF-val, Stacey Pullennel. a Szigeten, Balaton Soundon, El Row-n több 1000 embernek játszani, de ha egyet kiemelnék, az mégis inkább az az ÉRZÉS amit mindig is kerestem a djzésben, és ami egyszer csak mint egy apró csoda megtörtént párszor velem. A Plázson tök véletlenek folytán a klub részen vagy 5 órát játszottam, mert sorra kiesett mindenki az eredeti line upból. Autó tönkremenetel, baleset miatt Pat, Mario, és Viktor se jutott le és nekem kellett végig játszani az esten. Ráadásul én kora reggel indultam el otthonról Mosonmagyaróvár mellé a 30. érettségi találkozónkra egy osztálytársammal, aki kitett visszafele a Plázson. Ott olyan lelki élményben volt részem, ami nagyon megható volt és valószínűleg ez, illetve a fáradtság valami kaput kinyitott bennem, mert full józanul valami teljesen más állapotba kerültem. Egyszerre szűnt meg a kinti világ és csak ösztönösen tudtam mit mi után rakjak, egy belső utazás is volt mindez a zene bugyraiba - ugyanakkor azt is tökre éreztem hogy jönnek velem. Amikor úgy tényleg megvan az a vibe amikor együtt mozdul a dj és a közönség, amit kluberként én is átéltem a tánctéren. A Toto jött oda reggel, megkopogtatni a vállam, hogy Jani rakjál még egy utolsó tracket, és én nem is vettem észre hogy a fenébe repült el így 5óra?! Minden bezárt már és ott volt egy full teltház és így is hagytak vagy fél órával tovább játszani, ami nekem csak akkor esett le. Tényleg transzbaejtő volt és ahogy nagyon sokan jöttek oda átöleltek, megköszönték, sokan azt se tudták ki vagyok. Ez egyfajta váratlan csoda volt nekem, ami megmutatta bárhol jöhet ilyen dj élmény, ez nem a cucctól függ, hanem attól hogy éli meg az ember belülről mindezt… Ez és a Secret Room-os 20 éves dj pályafutásomkori all night long adott ilyen maradandó élményt amit azóta sem felejtek el.
9. Mit gondolsz arról, hogy a nosztalgia most ilyen népszerű? Mi lehet az oka, hogy az emberek újra és újra visszatekintenek a régi zenei korszakokra és rendezvényekre?
Én mindig az újat kerestem, de persze a régiben gyökerezik minden és a mai napig teszek fel a közönség számára sokszor ismeretlen oldschool cuccokat is. Megértem ha valaki keresi a régi feelinget, mert mondjuk a fiatalságát azzal köti össze ezt is lehet hitelesen évi 1x2x jól csinálni, meg futószalagon tesco-sítva gagyi módon. De alapvetően egy DJ feladata az új bemutatása a közönségnek és nem a kiszolgálása a régi slágerekkel…
10. Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdenék el a DJ pályát? Mi az, amit szerinted fontos szem előtt tartaniuk, hogy megtalálják a helyüket a zenei világban?
Attól függ mi a célja vele: Profi szinten már fent említettem ehhez ma már rengeteg tudást, készséget és gyakorlatot kell szerezni és megtanulni, ugyanakkor az is tök rendben van, ha valaki csak hobby szinten a maga szórakoztatására a haverjainak zenél pusztán mert örömet okoz neki mindez.
Ami közös, hogy a lényegét tekintve MINDIG A ZENE legyen a középpontban! Ne „nyilvános önkielégítsét” végezzen, ugyanakkor ne is kiszolgáljon! Úgy szórakoztasson, hogy arra a belső radarra hallgatva szelektál az adott kor zenei terméséből, a sajátos zenei szűrőjén keresztül megérezve mi az ami működik a tánctéren miközben ÖNMAGÁT adja. Minden más csak eszköz ehhez és nem cél! Soha ne áldozza fel a saját ZENEISÉGÉT - hangzását a likeok, a trendek, a követők, vagy a lóvé oltárán! Ezek max csak bónuszként jönnek, de a sikert én nem ebben mérem. A „siker” ott születik meg a tánctéren, mindegy hogy több ezer emberrel, vagy csak 100val, akkor éled meg ha tényleg összejön ez a fajta kapcsolódás DJ és Közönség között. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt közel 30 év alatt sokszor megtapasztaltam és ehhez nem kell, hogy valaki világsztár legyen. Szóval ma már mindenkit biztatok arra, hogy élje meg ezt az élményt és ha profi karriert szeretne kezdjen el minél hamarabb TANULNI! Mindent ami ehhez kapcsolódik!
Ma már ezt felfedezve és ezt az utat bejárva fel is vállalom azt hogy DJ-vagyok 😊
Ami közös, hogy a lényegét tekintve MINDIG A ZENE legyen a középpontban! Ne „nyilvános önkielégítsét” végezzen, ugyanakkor ne is kiszolgáljon! Úgy szórakoztasson, hogy arra a belső radarra hallgatva szelektál az adott kor zenei terméséből, a sajátos zenei szűrőjén keresztül megérezve mi az ami működik a tánctéren miközben ÖNMAGÁT adja. Minden más csak eszköz ehhez és nem cél! Soha ne áldozza fel a saját ZENEISÉGÉT - hangzását a likeok, a trendek, a követők, vagy a lóvé oltárán! Ezek max csak bónuszként jönnek, de a sikert én nem ebben mérem. A „siker” ott születik meg a tánctéren, mindegy hogy több ezer emberrel, vagy csak 100val, akkor éled meg ha tényleg összejön ez a fajta kapcsolódás DJ és Közönség között. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt közel 30 év alatt sokszor megtapasztaltam és ehhez nem kell, hogy valaki világsztár legyen. Szóval ma már mindenkit biztatok arra, hogy élje meg ezt az élményt és ha profi karriert szeretne kezdjen el minél hamarabb TANULNI! Mindent ami ehhez kapcsolódik!
Ma már ezt felfedezve és ezt az utat bejárva fel is vállalom azt hogy DJ-vagyok 😊
Köszönjük, János (James Cole), hogy megosztottad velünk a gondolataidat! Nagyon érdekes látni, hogyan formálódott a DJ szakma a múltban és hová tart ma.
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS:
REKLÁM
