Interjú Péter Szigetivel (Peter Makto) – A zene mélységei, történetek és életfilozófia

Ahhoz, hogy a válaszom jól működjön, fontosnak tartom, hogy lássuk mekkora különbség van a mai tinik élete és a mi kölyök éveink között. Leszögezem előre, hogy nálam nem játszik #régenmindenjobbvolt - csak az erősen érzékelhető és meghatározó különbségekről beszélek. Limitált számú szabadidős tevékenységünk volt - a TV sem volt alaptartozék a háztartásokban - így amióta az eszemet tudom a zene jelen van.
 
Meglehet, hogy ezért nem értik sokan, hogy nekünk mit adott a zene. Közelről néztük a zene ipari forradalmát - részt vettünk benne. Továbbá a zene hozzáférési lehetőségeink is korlátozottak voltak, évről évre nyíltak ki. Amikor a műholdas antennák bejöttek és egy erős havazás miatt nem jött be az MTV zenei csatorna az kb.: nemzeti gyász volt. Az egységesített és uniformizált gyerekkorom - aminek első 11 éve a kommunizmusban telt el - egy olyan robbanást és fejlődést tapasztalt a kulturális körökben amit és ahhoz hasonlót azóta sem láttam - szinte semmiben - ez egy életreszóló ajándék az élettől!  A mai kor, az AI meg az egyéb technikai effektek bevonása csak ilyen kozmetikai simítások csak a meglévőkön. A hangzások mostanság nem fejlődnek csak keverednek, mutálódnak de minden kb.: ugyanaz. Nincsenek igazi újítók. Így amikor átment rajtunk a 80-as és 90-es évek zenei forradalma, zsigerig kapcsolódtunk mindennel. 
 
Ki sem jöttünk néha napokig egy szobából - egy kazettát hallgattunk amennyiszer csak lehetett. Nyilván a városokban más volt a pörgés de képzeld el ezt egy kisebb faluban ami fejlődésben volt.  Ha volt valami érdekes vagy szokatlan hang, felnevettünk, nem hittük el, hogy ilyen is van - lehetett az egy csipogás vagy erősebb szinti cucc - hangosan örültünk ezeknek az új hangoknak.  És nem tekertük állandóan a kedvenc részhez! Inkább újra és újra meghallgattuk a felvételeket és alig vártuk, hogy odaérjünk megint ‘ahhoz’ a részhez - szép emlékek! Aki beletekert azt majdnem megvertük :) - de tényleg. 
 
Ebből jött a kazik gyűjtése, majd a CDk és a lemezek tárolása. Én 1994-ben láttam először otthoni DJ pultot. Rá is kattantam a pillanat tört része alatt. De nem volt lehetőségem azonnal bakeliteket és lejátszókat tartani otthon. Ilyen első DJ mókaként a helyi diszkóban CD-ket cserélgettem ha engedték - és számokat indítottam el egymás után. 
 
Később jött fekete lemezek ideje és a ‘DJ pult otthon’ korszak. A nyilvános bakelites fellépéseket a termékbemutatók előzték meg a gyerekszobában, plusz az illegális sztorik a haveroknak mindenféle helyeken. Az volt a hatalom, hogy vettem új lemezeket, meséltem mindenkinek, hogy jött ÚJ ZENE - ők meg jöttek leültek az ágyamra és hallgattuk a zenei próféciákat türelemmel. 
 
Én sosem akartam világokat megváltani és ismert figura sem akartam lenni. Nálam a ‘pénzt csinálni ebből’ sem volt szempont sosem. Zenéltünk egymásnak és aki ügyesebb volt őt többen hallgatták, természetétes volt a szelekció. Varázslatos volt ahogyan a zene utat tört magának. 

 Hozzáteszem nekem a zene egy kimenekülés is volt a családi helyzetből. Oda csekkoltam ki. Füles fel, világ OFF. Érzelmi a kötődésem s nem üzleti. 
 
A kezdeti lépések után baromi gyorsan nyakig voltam az egészben, de akkor sem a biznisz és az anyagi harácsolás hajtott - nem volt tudatos, hasítottam a flow-val de akkor nem voltak ilyen trendi elnevezések. Éltünk a lehetőségekkel - így hívtuk. Egyszerűen csak csinálni akartam minél többször és minél több helyen, minél több embernek. Izgalmas volt, hogy különböző emberek előtt próbára tegyem magam - ez volt a legerősebb belső motivációm - ez most is jelen van bennem. 
 
A fordulópont az a RádióJAM volt ahol mi csináltuk az ország első élő DJ műsorát a Balaton régióban egy nagy területet lefedő regionális rádióban. Ez 2001 és az arany évek, beindult az életem a Balatonon. A Flört Siófokon, az Átrium Balatonfüreden, majd hívott a fővárosi éjszaka is. Budapest a The Debut és az I Love Deep formációkkal, 2004 pedig a Truesounds Music születésének éve - azóta nincs megállás ;) A RádióJAM időszakában leesett a tantusz, hogy ez lesz a hivatásom és ebből fogom eltartani magamat.

Az évek során rengeteg különböző zenei stílusban dolgoztál. Hogyan fedezted fel a saját hangzásvilágodat? Mi volt az, ami a leginkább inspirált abban, hogy formáld, újragondold és esetleg határokat feszegetve fejleszd a saját stílusodat?
 

Nekünk a zene ‘a mindent is’ jelentette. Ezért kutattuk azt. Mindent tudni akartunk róla. Jegyzeteltem, hogy mennyi fűfajom van otthon. A kazetták mellett volt egy füzetem és oda írtam azt, hogy milyen és mekkora a gyűjteményem. Csavarogtam a zenében. A maxi lemezek gyűjtése volt a legizgalmasabb. Volt minden, a 145bpm-es techno korszaktól a 121bpm jazzy house-ig minden. Minél több műfajt hallgattam meg annál jobban formálódott ki, hogy nálam a house lesz az alapkő. Minden ami szexi, táncolható és vidám az érdekelt. Érzésben is ez volt a legjobb stílus amit én is élveztem. 
 
Innentől az inspiráció pedig az volt, hogy a kollégák között véletlenül se hasonlítsak senkire, hogy olyan zenei táram legyen ami miatt érdemes engem hallgatni.
 
De éppen ezért is hallgattam rengeteg DJ mixet minden irányból, hogy a társaim által nyíljon a zenei univerzum. Érezzem a különbséget, analizálta, hogy ki miként kever és kerestem a sajátos utat. 
 

Ha visszagondolsz a karriered korai éveire, mit jelentettek számodra azok a legendás rendezvények, amelyeken részt vettél vagy felléptél? Mi volt az, amit ezek az éjszakák a közönség és a te számodra különlegessé tettek? Hogyan formálták ezek a tapasztalatok a hozzáállásodat a zenéhez és a közönséghez?


Ugyanolyan különleges volt az első bulim amit egy faházban tartottam 10 embernek mint az első bulim az akkori legendás klubban a megyében. Lehetne sorolni. Az első balatoni klub esemény, vagy az első fellépés az akkori már legendák előtt mint pl.: Slam Jr. vagy Tommyboy és Budai. Nem is a részlet a lényeg, hanem az érzés amit ez adott. Magamon kívül voltam a boldogságtól. Se pia, se cucc nem volt jelen az életemben. Józanul toltam totálon. 
 
Mit jelentettek? Mindent! Azt csináltam amit szeretek és ezzel örömöt okoztam sokaknak. Persze hangsúlyosabb volt az első Flört vagy az első olyan nagyobb méretű buli ahol főszereplő voltam de a lényeg ugyanaz volt. 
 
A közönséggel való bánásmódot csak élesben lehetett jól elsajátítani. Ahogyan azt fentebb írtam, egy nagyon zenére éhes generáció voltunk. Követelte a parkett az újszerűt és a meglepetéseket ugyanakkor a bevált nagy zenéket is imádták. Leginkább ekkor tanultam meg a jó szettek felépítését - ez a recept a mai napig nem változott. Ugyanazt az iskolát tolom mai is mint akkor. 
 
A klubok funkciója is más volt. Tényleg jól megborította virtual élet és a social media az életünket. A klubok, mint a zene otthona mellett az ismerkedés, az új divatok és ruhák világa volt. Az új frizurákat is ott láttuk és bátran odamentünk egymáshoz érdeklődni mindenről. 
 
Azok az esték a ‘minden’ voltak - minden tekintetben! Ott csajoztunk élőben, semmi telefonos cécó. Nem voltak fórumos összeugatások sem, ha valami nem tetszett akkor élőben ment a meccs. Izgalmas volt. 
 

A zenei világ mindig reflektál az emberek belső világára, életmódjára és társadalmi változásokra. Szerinted a zenén keresztül hogyan érzékelhetőek ezek az átalakulások? Mennyire érzed, hogy a közönség ízlése és az általuk megélt élethelyzetek kéz a kézben járnak?


Szerintem ez az egész egy nagy illúzió amiből a profik és a zsenik milliárdokat szednek ki, mi pedig hajbókolunk. Mindenki. De ez így van jól. Lehet sokakat lehoz az életéről ez a válaszom de szerintem felesleges ennyi idősen mellébeszélni.
 
Hátulról haladok előre most. Hogy a közönség ízlése és az általuk megélt élethelyzetek kéz a kézben járnak e? Szerintem annyira lézer élesen írnak rá az életünk filmjére minden műfajban a show business-t irányítói, hogy az átlag lakosság túlnyomó részének nincs már önálló ízlése. Nem engedik, hogy öntudatra ébredj mert akkor nem lesz akkora a bevétel, szétszéled a nyáj. Tökéletesen lekövethető, hogy mikor milyen előadók jelennek meg, vagy miért változtatják meg a hangzást az életünkben azonnal ha fordul a bolygó valamilyen irányba. Luxus lenne hagyni, hogy az emberek kutassák a saját lelkiviláguknak megfelelő kulturális elemeket vagy szabadidős dolgokat, kikapcsolódási élményeket. Bár manapság szerintem pici lépésekben de egyre többen fordulnak el a kommersz, azaz a tömeges kiszolgálástól. Én magam is inkább az ‘out of system’ életet képviselem és erre bíztatom a környezetemet - amennyire csak lehet.

Csodálom az igazi művészeket akik ezt az egészet kizárva is akkorát alkotnak, hogy tömegek moccannak meg rájuk. De azt azért tudjuk, hogy minden amihez picit több IQ vagy EQ kell az réteg marad, vagy néha el is hal mert nincs benne üzlet - senki nem áll be a szent művészeti ügy mögé.

Az ember éppen amikor nem dolgozik, nem kurvára ideges, nem stresszel valamin, vagy csak ki akar törni, akkor a legkevésbé akarja használni az agyát. Loccs az fejnek alkohollal vagy dirr valami cucc be és akkor mehet a tombolás. Teljesen mindegy, hogy a monoton zakatolást tolod meg lasztival és utazol, vagy sörtől elázva megy a pogó, vagy betépve káromkodsz valami megmondó csávó koncertjén. Az magas szintű alkotás vagy a kulturális plusz nagyon eltűnt és ez jár kéz a kézben az életünkkel jelenleg. A gyors kiszolgálás megy.

Az elmúlt évek marketing technikai változásai mely kéz a kézben jár a social és a virtuális élet fejlődésével szerintem még nehezebb önálló utat járni.
Mikor azt hiszed, hogy a saját ízlésed alapján vagy ott a tömegekkel, akkor már rég bekalkuláltak téged is a szórásba. Erős szavak ezek de szerintem így működik a profi cápák által irányított show business.

Hogy miért lett most Magyarország ilyen alpári és mocskos szájú, indulatos zenét csináló sérült előadók paradicsoma? Az látható, csak azt nem tudom, hogy miért ezt teszik ránk fentről, azaz ez is logikus számomra. Látható, hogy most a könnyűzenei élet egyik része a politika a másik része meg a lázadás vagy a könnyű élet utáni vágy hangjai - mindegyik jó üzlet!
 
Így reagál a zenei élet az élethelyzetünkre - kapsz egy zenei játszóteret ahol fizetsz azért, hogy jól megmondják helyetted de a hétköznapokban ezek az előadók leszarják a gondjaidat, viszont jól élnek belőled :) A TV-n keresztül kezdik formálni sokak zenei ízlését, ha ott beleesel a csapdába, idő kérdése és a koncerten kötsz ki: KÉREM KAPCSOLJA KI!

Az elektronikus szféra is erősen trendkövető, a gyorsulás adott, mint az életünk. Minél rövidebb egy zene annál hatásvadászabb a sztori. Téma, break, drop - kérem a következő zenét szettek vannak. Ilyen az ember is manapság. 

A búcsús hangzás tombol mindenben ami tömeges. A bonyolult alkotások eltűntek. Egy James Holden kaliberű alkotót szerintem megkínoznának és ólmot öntenének a füleibe szegénynek. Vagy egy 2 milliós Budapesten 50 ember menne el rá és mindenkire aki a hangok kavalkádját finom és aprólékos szép zenékre használja.

Ha ez az ócskább és felületes élet most a trend, akkor ezt szolgálják ki mindenütt. 

Az agresszió is jelen van.  A végletekig kifeszített idegrendszerünk pontosan arra fogékony, hogy tomboljunk. Nincs finomkodás.

A Covid annyira nagy veszteségeket hozott, hogy szerintem mindenki eldöntötte, hogy a tömegek felé mennek. Nincs rizikó, nincs művészet. Kiszolgálunk mindenkit. Az elektronikus zene kísérletezői érája meghalt. Pontosan ilyen lett a mai ember is. Instant élet, instant zene. Csak a tuti van. A drogok fogyasztása is számomra egy nem tetsző irányt vett. A boldog 2000-es években is lement sokaknál 4-5 laszti meg ilyenek. De a reakció az akkori életérzés tükre volt és boldogságot láttunk a kész fejeken. Ma egó, befeszülés, torzulás van a fejeken. És ilyen céltalan lett a cuccozás is. Üresjáratok sokasága.

Azt hiszem ezzel a szűkebb válasszal a kettes kérdésre is jött reakció.

És talán ebben benne van az is, hogy a zenei világ mindig reflektál az emberek világára. 
 
Nyilván van még lejjebb is. A tömeges hipnózisban én ezt látom. 
 
A szubkultúrákban amúgy nagyon jó dolgokat lehet felfedezni. De ott is érvényesül az üzleti hierarchia. 
Ki lehet csekkolni a fősodorból de ahhoz némi bátorság kell és kíváncsiság is. Viszlát komfortzóna, jöjjön az ismeretlen. 
 
Tuti, hogy hamarosan befut egy harsány, nyekergős és pattogós zene ezzel a szöveggel, hogy “apacuka fundaluka fundakávé kamanduka” és akkor lesz egy ‘magyar Argy' aki a hazai kommersz melodic királyként vigyorog majd. 
A zene menne a Rádió1-ben a Cooky show-tól kezdve a Coronitában is meg az underground bulikon is plusz az összes nyilvános helyen üvöltene és tömegek mennének rá nagyot - mert egyszerű mint a faék. Ez a begyártás az ami megöli a szépségét az egésznek. Steril és gyorsan fogyasztható - de ilyenek vagyunk manapság, nem igaz!?
 
Ez a dalszöveg illik ide: 
“Mindenki azt akarja, 
Mindenki keresi-kutatja, 
Mindenki azt akarja, 
Csak menni a csúcs felé.” 
 
Ezzel nem az említett szereplőket minősítem hanem a zenei élet és az ipar változását jelzem, hogy már senki nem törekedik arra, hogy valami különleges legyen csak a tömegek számítanak és a sablon gyártás, mindenhol működik. Egyébként éppen Argy nyilatkozta, (vele sincs semmi bajom) hogy ő csak megadja az embereknek amire vágynak, olyan zenét csinál ami a népnek jó, nem tesz több energiát az alkotásba, profin válasz arra, hogy miért csinál pop zenét, a közönségre van kenve picit a felelősség - amúgy szerintem zseni az arc, a korábbi zenéi olyan agyasak volt, hogy csak na, de hát az is több mint 10 éves sztorik.  
Ez amit most csinál jobban fizet. Ez feketén fehéren előttünk van. Kommersz. Kiszolgál, nincs művészet - ott a gempa és egyébként meg is dolgoztak érte megérdemlik azt az életet amit élnek. Bennem irigység egy szál se. Csak ilyen zenebúvárként annyira csalódás, hogy ma már senki nem hoz ki olyan produkciót amitől úgy tátva maradna a szám. Ez van! 
 
Ugyanide kormányozzák szerintem az Afro House-t is. Hamarosan a ‘Reptér’ is kap egy Afro House bootleget. 
 

A régi generációk DJ-i és a mai fiatal fellépők között biztosan érzel különbségeket. Mit gondolsz, miben különbözik a mostani zenei világ, és mi az, amit a régi legendák példaként tudnak mutatni a fiatalabb generációnak? Szerinted mi az, amit a mai DJ-k már máshogy látnak, mint régen?


Ezen már sokat agyaltam többször is téma ez a topik az utóbbi időkben. Pláne, hogy tőlem 22-26 évvel fiatalabb gyerekeket segítek az útjukon. Az első évek a kommunikációval teltek. Meg kellett ismerjem őket. Aztán jöttek a személyiségjegyek megismerése majd azt tanulmányoztam, hogy milyen hatások érik őket. A lányom fürkészése is ebben sokat segít. Nehéz bármi okosat mondani erről. Párhuzamos univerzumok vannak és mennek a fejük után, pontosan úgy mint ahogy mi tettük. 
 
Az instant világ amiben ők annak, itt érzek erős különbségeket. Sokkal erősebben kontroll alatt vannak a divatok meg a márkák által meg amit látnak a neten. Ők oda akarnak tartozni. Le se szarják azt, hogy tőlünk mennyi mindent fel tudnának venni és hasznosítani. Már a gyerekem is rám pakolta egyszer, hogy “apu ez nem 2004” - jót nevettem, cuki volt. Ők jobban tudják, fiatalok, elhiszik - és ez így működik!  Aztán a korral majd rájönnek ugyanarra amire mi is később eszméltünk, hogy azért az öregek azért sejtenek valamit, ha nem is a hétköznapok apró dolgairól, de az életben zajló nagy számok törvényeiről többet mint ők.   A korok és az életben zajló a szituációk mindig egymásra rímelnek.  Mi sem akartunk nagyon elfogadni az ilyen okoskodó megmondó öreg csontokat. Pláne azok ne osszák az észt akik már mehetnének nyugdíjba :) - ezt lehet rajtuk érezni nagyon! 
 
Ami feltűnőbb, hogy sokkal agresszívabbak mint mi voltunk. Sokkal szemtelenebbek és előbb húznak meg nem fair viselkedéseket az érdekeikért. De ezt már kielemezték előttem a Z meg Y generáció kutatók. Nekünk is megvannak a keresztjeink 1978-as születéssel, de nem cserélnék a mostaniakkal. Ennyit az általános dolgokról. Nézzük a szakmát!  
 
Ami anyáméknak a 70-es években a gitár és a beat zene volt, az a mágia most nekik a DJ dolog, a sztárság, az előadóság, a gépzene. Pláne, hogy nem kell éveket várni, hogy egy faluban legyen egy komputer. Kb.: már telón lehet ezzel foglalkozni, zenét írni, klipet forgatni. Sokan kattannak a zenére és használják ügyesen azt a lehetőséget, hogy nem kell meghalni egy gyárban a meló közben ha kreatívan is lehet pénzt csinálni. Ez előny nekik. 
 
 Ma már nem csak a kiváltságosok foglalkozhatnak a zenével hanem bárki. Ez a hátrány a is mert erősebb a hígulás, nehezebb igazi tehetségeket találni. Nettó 4 perc alatt DJ-t lehet csinálni ma bárkiből a mai technika mellett. Így sokan hiszik azt, hogy ha megy a zenék keverése akkor már jöhet a világ hódítása. Az őszinte önkritika és a real önreflexió is kevesebb manapság. Szerintem többen erőltetik ezt a DJ dolgot magukra mint amennyire ez valós tehetség sokaknál. Meg nagyon könnyű pénz is lett ez így, hogy nem kell megtanulni még mixelni sem mert a gépek csinálják helyetted. Kit érdekel, hogy a tudás nem százas?! De ez nem baj, fiatalok, fejjel mennek előre. Nem képesek elengedni ezt a szereplős cool életvitel dolgot. Ezt látják a neten, TV-ben, mindenütt. Ez ebben az agyméreg nekik. Hogy ott állsz és menő vagy. Csapda. Szerintem kezelni sem képesek ezeket a mentális terheket. A megfelelést, a teljesítést, a sikert és a kudarcot sem. Ez megint nem az én megállításom hanem a társadalom elemzők mondták már régen, hogy a frusztráció és a kompenzálás hatványozottabban van jelen. Ez hangosan kiabál sok DJ esetében is. Az én szemeim ezt hamar levágják, a közönség kevésbé. De én igazi tehetségeket vadászok műfajtól függetlenül a jövőbeni terveimhez, nem kirakat arcokat akik össze fognak esni a komoly meló közben. 

Ott van ez a fura nem természetes szereplés is a pultban - pár éve felbukkant jelenség, ezt még nekem is integrálnom kell pedig lesem egy ideje. Túlexponált viselkedések. Többet foglalkoznak az imidzs alakítással mint a zenével. Tökre lehet látni, hogy a pult kezelésbe beleremeg a kezük de amikor integetni kell meg hősködni az megy. De ezt hallják minden fórumon, hogy a showman rész az fontosabb mint a zene. Ez van. Kifordult ez az egész az ősi kerékvágásból. 

A tanácsot, hogy mitől lehetnének jobbak, nagyon kevesen fogadják el mert bele vannak tekeredve a reels videókba és a bálványaikat követik, csak nem kalkulálják bele, hogy akik a csúcson vannak, ők egy egész hadseregnyi stábbal dolgoznak azért, hogy minél több gyerek akarjon rájuk hasonlítani és ez csak a csúcson lévőknek jó. Rajtunk is volt nyomás, de nekik jobban diktál ez a “divat mondja meg, hogy ki vagy” - nem nagyon látok olyat aki egyedi szeretne lenni. Ez nem tudom, hogy hova vezet. De ez az ő dolguk nem az enyém. 
 
Amit látnak a nagyoktól azt másolják le. A trendek pedig most az ilyen ripacs előadókat tolják az arcunkba. Érdemes a ripacs szót kikeresni google-ben mert sokan nem ismerik a pontos jelentését - azonnal összeáll majd a kép.
 
Ami szintén szembetűnő az az, hogy manapság nem a közös mezőről és a tánctérről szól a buli. Hanem pár méteres körben zajlik az egész és népek körbe ajnározzák a DJ-ket. Ilyen bálványimádás jelleg van és a srácok kb.: le sem szarják azt, hogy mi történik a teremben a hátsó sorokban.  Mi az egész termet töltöttük meg zenével és zenei élménnyel, nem mi voltunk fontosak. Persze főszereplők voltunk de a zene diktált. Innen a hősköri emlékek amikor a DJ pult a sarokban volt, nem úsztunk a fényben, nem magasan voltunk. Szinte ott sem voltunk de durvábbat műveltünk mi ma bármely showman muki.  A zene volt meg mi! 
 
Ez a személyes kultusz amiben vannak a maiak, tökéletesen illik erre a világra, de nem az én világom. Nem fikázom őket, csak nagyon kontrasztosan elmondom amit látok és érzékelek.  A Boiler Room óta gellert kapott az eszme amibe én anno csatlakoztam és amibe szerelmes lettem. 
 Már bocsi a szavakért de ez a majomparádé ami megy a pultokban, hogy is mondjam ?! - ez van, de átlátható számomra. Műsor van, színház van, zeneiség és egyéniség meg egyre kevesebb. 
 
Itthon is erősen a copy paste megy. Biztosan szeretik a zenei irányt az újak amit képviselnek de nem fér a fejembe, hogy a francba nem unalmas nekik, hogy 90%ban egyezik a playlistjük azokkal akiket követnek? 
 
Amúgy ha 20 másodpercnél is tovább képesek lennének figyelni egy másik emberre és nem csak saját magukkal törődnének nagyon komoly tudást szednének össze a DJzésről tőlünk, a rutinos rókáktól. Nem a technikai részéről, hanem annak pszichológiai oldaláról ami maga a Jedi trükkök tára. Mi öregek imádunk erről beszélni mert újra átéljük ezt. De tényleg, ezt komolyan mondom, nem lehet beszélni velük. Ha kérdeznek is, mire válaszolnánk már mondják is a magukét, meg se hallgatnak minket. Tényleg! 
 
Majd kiderül, hogy ez hova vezet, de akkor én már nyugiban leszek a seggemen. Ezt látják a mai influencer DJ arcoktól, a mai sztár generációtól. 
 
Nekem maradt a Sven Vath, Hernan Cattaneo, Nick Warren, Carl Cox, Sasha és még sokan mások féle szocializáció. Jó zene, szerény külső, emberi viselkedés. Ők mást látnak. Ennyi az a pár különbség amit hirtelen fel tudtam sorolni. 

Mit jelent számodra a nosztalgia? Hogyan látod, miért van az, hogy a közönség egy része folyamatosan visszatér a régi idők zenéihez és hangulatához? Mi az, ami szerinted a múltból igazán értékes, és mi az, amit inkább el kellene engednünk?

Sajnos nem tudom pontosan idézni mert nem találom de lementettem valami ilyesmit valahova, hogy ‘a múltunk az igazából a történelem érzelmi zsarolása a jelenben’ - gondolom érthető ez nem?! Beszélhetünk erről is, de én azt a tábort erősítem aki nem szereti a visszatekintést.
 
A régi zenék hallgatása alatt újra futtatja az elme a régi érzéseket, kinyit a zene sok emléket és ilyenkor abban lebegünk picit.
 
Az én beállítottságomban ez nincs jelen. Valahogy a régi filmeket sem kapom elő. Yonderboi első albumának OUTRO utolsó zenéjében ez hangzik el: “bolond ember aki azt kutatja ami volt” - ez már akkor ott belém égett.
 
Az egyéb spirituális tartalmak az életemben is a jelenre tanítanak fókuszálni. Amikor az elme kalibrál és a múlthoz mérten hasonlít akkor az valójában lehet egy csapda is - metafora jelleggel értem itt a csapdát. Még akkor is ha jók az emlékek, vagy azok az érzések.
 
Sokan megrekednek valahol az útközben és nem tudják elkapni a jelent. Erre még ezek az emlékezős bulik (legyen az retro vagy bármi) ittasan vagy más szer hatása alatt rápakolnak és nem mindig tesznek jót a pszichének.
 
Persze néha ez amúgy egy jó poénként is működhet, találkozni a régi barátokkal és újra megőrülni egyet. Így egy jó ‘közösségi hack’ is lehet.  De nézz már körül, itthon kórosan a múltban tartják az embereket. Lassan minden buli így kezdődik minden műfajban: emlékezés, remember, back to, classics, azok a boldog … évek, emlékek éjjele, nappala. 
A világon nincs ennyi régi irányú buli mint itthon. De mi szeretünk a paci másik oldalán lenni. Na meg ez is csak az ipar része és ez így normális, ezt a részt is ki kell aknázni. Mindenkinek jár a szórakozás. 
 
Tök jó lenne ennyi idősen is az újra fogékonynak lenni. Új dolgokat csinálni, új cuccokat hallgatni és befogadónak lenni. Az a komoly, tágítani az univerzumunkat és nem megragadni. De ez nem elvárás, csak szerintem poén engedni azt ami volt és jó dolog menni előre. 
De az ember ilyen. Ott van a múltban, fél a jövőtől és közben nem találja magát a jelenben. 
 
Amit megéltünk, az a miénk, minden! - a ragaszkodást azokhoz az élményekhez kellene picit elengedni. Azok is csak adatok a belső meghajtónkon, kész. 
 
Amúgy ez az ország a RETRO állama. Utazásaim szerint sehol sem tapasztaltam ekkora üzleti és ipari virágzást a múlt körül mint itthon. Itt mindent el tudsz adni ami a múltra hajaz. Talán ez lehet a népünk legfontosabb ‘mentális betegsége’ - belénk égett a múlt - és mi van ha az is csak egy nagy átverés volt a mátrixban?
 
Engem kimondottan szokott zavarni amikor egy egy ilyen régi buliban előkerülnek páran és full elázva és már totál agresszív módban könnyes szemmel rángat magával, hogy “mert bazmeg amikor a HOME-ban voltunk …és mennyire szar már minden manapság…” és ebből sok van. Meg az a rengeteg üres kör, amikor adott emberekkel rendszeresen összefutok az évek során. Telnek az évek de szóról szóra minden alkalommal csak ugyanaz az 1-2 sztorit pörgetik mint amikor beakad a lemez és semmiről nem lehet velük beszélgetni, még az sem hangzik el, hogy “hogy vagy?” - azonnal a múlt. Ezt én kerülöm amennyire csak lehet, udvariasan hárítok vagy menekülök ilyenkor. 
 

Hogyan inspirálnak téged a mai zenei trendek? Látsz olyan irányzatokat vagy előadókat, akik mélyebb gondolkodásra ösztönöznek téged, vagy új utakat nyitnak meg számodra a saját munkádban? Hogyan illeszted be a saját stílusodba ezeket az új hatásokat?


Végre egy könnyű kérdés! Egyszerűen csak hallgatom a sok zenét. Mindent ami aktuális vagy a promó cuccokat - és ami tetszik, megérint vagy megszólít azonnal landol a meghajtómon. Ha lementettem őket, várok pár napot és utána egymás után többször hallgatom. Higgadtan, elemzem, hogy mit ad. De elsőre mindig kiürítem az agyamat és csak az érzelmeimet figyelem amit kivált belőlem egy track. 
 
Ha tetszik ez az érzés akkor onnantól már érdekel az előadó, a műfaj minden is. Bár az a veszély már régóta nem fenyeget, hogy új műfajra bukkanok, mivel szerintem már mindent kevertünk mindennel így néha van egy olyan érzésem, hogy már mindent hallottam.Szóval ami tetszik és az évek óta kialakult ízlésemmel matching-ben van az jön velem a bulikra és lejátszom. Amúgy az új generációs producerek munkái között akadnak olyan megoldások, melyek ötleteket adnak a saját zenékben. Kellenek a fiatalok mert kreatívak és újszerűek a meglátásaik.

Ha egyetlen fellépést vagy eseményt kellene kiemelned az egész pályafutásodból, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rád, melyik lenne az? Miért vált ez a pillanat különlegessé számodra, és hogyan formálta a pályád további alakulását?

Nincs egyetlen fellépés amit ki lehetne emelni. Sőt különleges pillanat sincs mert mint említettem az első 6 fős buli a szobámban ugyanolyan elemi erővel bennem él mint egy Kolumbia dzsungel fesztivál. 
 
Meghatározó viszont több is van! De 3 az ami nagyon fontos! A kezdeti időszakban  amikor már azért mozogtam a térképen volt 2 fővárosi esemény ahol meghatározó tömeg előtt léptem fel. Egyik a Pacha Budapest, a másik a Kashmir klubban volt, talán 2001 volt az évszám. 
 A mai napig nem tudom, hogy Chriss miért késett el ezekről a fellépésékről de ez a kettő késés sorsfordító volt. Mindegyik alkalommal közvetlen Chriss előtt játszottam. Ő már top1 dj volt tehát az ő nevére nagyon sokan jöttek. Így tovább kellett mennem, egyik esetben majdnem egy órát, míg a másik esetben 40 percet kaptam az élettől pluszban. Sikeres szettek voltak! Onnantól nagyon nagyot ment a nevem az emberek között Budapesten is. 
 
Furcsa véletlenek ezek de nagyon hasonló volt a Flört kisteremből való átkerülésem a nagyterembe. Nem érkeztek meg ugyancsak Chriss és Kühl Tomi és mehettem a 150 fős teremből az 1200 fős terembe warm up-olni.
 
Az évek során sokat elemeztem, hogy megannyi dolog csak úgy megtörtént velem, lehet ez a sors keze volt.Persze néha puffogtam ha valami nem jött össze de belül mindig a legnagyobb békével fogadtam azt amit hozott az élet. A rosszat is mert két nappal később mindig egy jobb dolgot dobott be a gép - ezért ez a mai napig egy nagyon erős mentális része a karrieremnek és az egó is csendes. Amint bejön egy rossz hír, tudom, hogy picit várnom kell mert az a kevésbé jó sztori is éppen értem van és engem szolgál!  

 
Sokak szerint a zene a történetmesélés egyik legerőteljesebb eszköze. Szerinted mit adhat egy DJ a közönségnek a zenéjén keresztül, ami túlmutat a szórakoztatáson? Hogyan igyekszel te mélyebb érzelmeket vagy gondolatokat ébreszteni a zenéddel?


Erről csak a saját szemszögemből tudok reagálni - mint mindenki más is! Ha beleteszed magad és adsz magadból akkor ez úgy formálódik magától ahogyan annak a sztorinak lennie kell. Ha a saját érzéseidet adod át a stílusban akkor ez “zene sztori” lesz mindig. Én mindig improvizálok és az aznapi állapot adja be a zenei vonalat. A mások playlistáit másolóknál ez már ugye kapufa. 
 
A fiataloknál meg ez a klón jelenség, hogy pontosan úgy öltöznek, viselkednek, tetováltatnak, zenélnek mint akiket követnek - szerintem pont ezt a saját sztori esélyét öli meg. Ha tényleg képviselsz valamit az átmegy. De ehhez nem elég csak a zenét lejátszani, vagy eljátszani azt, hogy úgyanúgy kalimpálok mint sokan a neten. Ettől az az előadás még száraz marad. Amikor elmegyek nagyritkán szórakozni és ilyen steril DJ robotokat látok akkor az életemről is le tudok ugrani, nemhogy táncoljak egyet. Ha egy DJ benne van a saját sztorijában akkor megy vele a tömeg és én is. Írtam már és megint itt vagyok, átlátszó nekem ez a mai parádé a pultokban - mondhatni “öreg vagyok én már bohócnak”! De az is nagyon szembetűnő amikor van egy introvertáltabb személyiség a pultban és kénytelen szerepelni de minden mozdulata bizonytalan. Tudja, hogy jön a kiállás, emelnie kell a kezét és az egész ilyen kötelező elemmé válik és ha nincs meg a kellő kiállás akkor gagyi az egész. A másik oldala amikor túltolja valaki - ebből van ma több. 

Ha visszatekinthetnél az egész karrieredre és az eddig megtett útra, van-e valami, amit másképp csinálnál, vagy azt gondolod, hogy minden döntésed, legyen az jó vagy rossz, elengedhetetlen része volt annak, aki ma vagy? Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most vágnak bele ebbe az utazásba?

Mindent pontosan úgy tettem ahogyan az akkori időben és abban a pillanatban a legjobbnak ítéltem meg - az akkori szakmai és mentális eszköztárammal. 
 
Van egy tetkóm : “nincs talán és nincs ha” - egy mentális tréning alkalmával sikerült magamévá tenni azt, hogy a feltételes mód nem létezik! Számomra megszűnt az amiben ott van a ‘mi lett volna ha?’ - ez nem létezik! Ez az elme találmánya, hogy szívassuk magunkat. 
 
Nekem a zene - igaz, hogy  karrier lett belőle de - mindig is egy tükör volt magamat illetően. A múlt kész, maximum tanulni tudok a cselekedeteimből, hogy az előttem álló szakasz olyan legyen amilyennek szeretném. Ez így jó ahogy van. 
 Befejeztem már rég azt, hogy mit csinálnék máshogy. De ha nagyon kell egy válasz: mindent is, de elég ha én tudom ez mögött mi rejlik. 
 
Osszam itt az észt a gyerekeknek? Végülis minden filmben megy ez a generációról generációra dolog és már a Star Wars is megmutatta, hogy nem igazán érdekli az újakat az öregek karattyolása, csak amikor gáz van, akkor mennek tanácsért, de akkor sem mindig őszinte az érdeklődés csak a helyzetet mérik fel, hogy a legjobbat hozzák ki maguknak - a gyerekeink is ilyenek. 
 De ha már kötelező eleme ez interjúnak a tanács akkor itt van egy: foglalkozzanak a mentális egészségükkel, ez fontos! 
 Akik pedig előadók, na ők duplán mert hihetetlen nagy sikereket hoz az amikor az ember egységben van önmagával - az élet minden területén. 
 
Köszönjük, Péter (Peter Makto), hogy időt szántál erre a beszélgetésre. Alig várjuk, hogy újabb történeteket halljunk tőled, és veled együtt fedezzük fel a zene mélységeit és titkait!