James Hamilton öröksége: könyvben a brit klubkultúra aranykora

James Hamilton neve megkerülhetetlen a brit zenei újságírás történetében. Legújabb kötete, a James Hamilton’s Dance Pages 1983–1989 nem csupán egy gyűjtemény, hanem egy korszak lenyomata, amelyben a brit klubkultúra végérvényesen új irányt vett. A könyv közel hétezer lemezkritikát, valamint havi és éves slágerlistákat tartalmaz, pontos képet adva arról az időszakról, amikor a house, a techno és a hip-hop műfajok szélesebb közönséghez jutottak el.

Hamilton legismertebb munkája a Record Mirror magazin heti rovata volt, amely hosszú éveken át alapvető iránytűként szolgált a brit DJ-k számára. Írásai nem egyszerű ajánlók voltak: sajátos, tömör és technikai részletekre is figyelő nyelvezetet alakított ki, amellyel új szókincset adott a klubzenéről való gondolkodásnak. Olyan kifejezéseket vezetett be, mint a „Futurist”, hogy megkülönböztesse az új elektronikus hangzást a korábbi diszkó hagyományoktól.

James Hamilton azonban nemcsak újságíróként hagyott maradandót. DJ-ként úttörő szerepet vállalt a keverési technikák és a BPM-alapú gondolkodás elterjesztésében Nagy-Britanniában. Kritikáiban rendszeresen kitért arra is, hogy egy adott lemez miként illeszthető más zenék közé, hogyan működik klubkörnyezetben, ezzel közvetlenül segítve a DJ-k szakmai fejlődését egy olyan korban, amikor az információ még korántsem volt magától értetődően hozzáférhető.

Az új kötet szorosan kapcsolódik a korábbi James Hamilton’s Disco Pages 1975–1982 című könyvhöz, és együtt átfogó képet rajzol a brit klubzene formálódásáról. A Super Weird Substance kiadónál megjelent kiadvány már elérhető, és nemcsak nosztalgikus visszatekintés, hanem hiteles forrás mindazok számára, akik meg akarják érteni, miként vált a klubkultúra meghatározó erővé a modern zenei világban. James Hamilton munkássága ma is élő örökség, amely továbbra is inspirációt jelent DJ-knek, újságíróknak és zeneszeretőknek egyaránt.