Jason Isbell és zenésztársai beperelték a Sunót

Jason Isbell és több zenésztársa szövetségi pert indított a Suno AI-zenei platform ellen, azt állítva, hogy a szolgáltatás üzleti modelljének része az ismert előadók zenei identitásának engedély nélküli felhasználása. A 84 oldalas keresetet augusztus 31-én nyújtották be Massachusettsben, és összesen 17 állítólagos jogsértést sorol fel.

Isbell mellett a felperesek között van Eduardo Calle jazzszaxofonos, David Lowery, a Camper Van Beethoven frontembere, valamint Guy Forsyth bluesgitáros és dalszerző. Az ügy azért is figyelemre méltó, mert nem egyszerűen azt állítják, hogy egy mesterséges intelligencia konkrét dalokat másolt le. Ehelyett magát a rendszer működését támadják.

A kereset szerint a probléma az, hogy a felhasználók előadók nevével is olyan zenéket generáltathatnak, amelyek az adott zenész hangzását és stílusjegyeit idézik. A felperesek úgy vélik, ez nem véletlenszerű mellékhatása a technológiának, hanem a termék rendszerszintű tulajdonsága.

Példaként Jason Isbell nevét hozzák fel. A kereset szerint a név használatával a rendszer egy Paper Bell című AI-dalt készített, amelyet kortárs americana énekes-dalszerzői felvételként jellemzett, pengetett akusztikus gitárral. A beadvány szerint a generált énekhang karaktere is Isbell vokális stílusát idézte.

Hasonló tesztet végeztek a Camper Van Beethoven nevével. Ebben az esetben a rendszer egy, a nyolcvanas évek végének alternatív rockját és folk-rockját felidéző zenét generált, harmonika- és hegedűmotívumokkal – vagyis olyan jegyekkel, amelyek erősen kapcsolódnak a zenekar ismert hangzásához. A kereset szerint más előadók neveivel, köztük Taylor Swifttel, illetve egyes dalcímekkel is hasonló eredmények érhetők el.

A zenészek érvelésének középpontjában az áll, hogy különbséget kell tenni az emberi inspiráció és egy kereskedelmi AI-rendszer működése között. Szerintük egészen más helyzet, amikor egy fiatal meghallgat egy zenét, majd annak hatására eljátszik egy gitárriffet, mint amikor egy kereskedelmi szolgáltatás név alapján képes azonosítani egy zenészhez köthető jegyeket, majd ezekből azonnal új tartalmat előállítani.

A kereset egyik legerősebb állítása szerint „a zenész identitása az ő tulajdona”, és ezt a Suno engedély nélkül használja fel. A felperesek azt is vitatják, hogy az előadók nevére reagáló működés egyszerűen kiszámíthatatlan következménye lenne a generatív mesterséges intelligenciának. Álláspontjuk szerint ez tudatosan kialakított kereskedelmi funkció: a rendszer felismeri az előadó nevét, majd kérésre az identitását idéző eredményt készít.

A zenészek szerint az sem oldja meg a problémát, ha a platform hivatalosan korlátozza vagy tiltja egyes előadók közvetlen utánzását. A kereset azt állítja, hogy a rendszer továbbra is olyan kerülőutakat hagy nyitva, amelyekkel a felhasználók ismert zenészekhez hasonló produkciókat generálhatnak.

Az ügy ezzel egy olyan területre helyezi a hangsúlyt, amely az AI-zene terjedésével egyre fontosabb lehet. A szerzői jog hagyományosan konkrét művek védelmére épül, miközben egy előadó stílusa vagy általános hangzása önmagában jóval nehezebben illeszthető a klasszikus szerzői jogi kategóriákba. A mostani kereset ezért az előadók személyiségi és kereskedelmi felhasználáshoz kapcsolódó jogaira is épít.

Isbell és társai azt kérik a bíróságtól, hogy az eljárást csoportos keresetként engedélyezze, ami lehetőséget teremthetne további, hasonló helyzetben lévő zenészek csatlakozására. Emellett kártérítést követelnek többek között az előadói személyiségi jogok állítólagos megsértése miatt.

A per így messzebbre mutathat egyetlen platform működésénél. A bíróságnak lényegében arról is állást kellhet foglalnia, hol húzódik a határ a zenei inspiráció, a stílusutánzás és egy előadói identitás kereskedelmi célú felhasználása között – ez pedig az AI-zene következő éveinek egyik meghatározó jogi kérdése lehet.