Kaliforniában elbukott a jegyárplafon, a „szellemjegyek” ügye még nyitott

Kalifornia idén két oldalról próbálta megfékezni a másodlagos jegypiac legvitatottabb gyakorlatait, szeptemberre azonban mindkét kezdeményezés jelentősen eltért az eredeti tervektől. A 10 százalékos viszonteladási árplafont tartalmazó AB 1720 elbukott a bizottsági szakaszban, az úgynevezett „szellemjegyeket” célzó AB 1349 viszont átjutott a törvényhozáson, és Gavin Newsom kormányzó döntésére vár.

Az AB 1720, vagyis a California Fans First Act eredeti elképzelése szerint a koncert- és más élőzenei jegyeket a másodlagos piacon legfeljebb az eredeti ár 110 százalékáért lehetett volna továbbértékesíteni, a díjakat is beleszámítva. A javaslat augusztus 13-án akadt el a szenátus költségvetési bizottságának úgynevezett suspense file eljárásában, így ebben a kétéves törvényhozási ciklusban már nem kerül plenáris szavazásra. Az árplafon tehát egyelőre lekerült a kaliforniai napirendről, bár támogatói már jelezték, hogy új változattal próbálkozhatnak. 

A kudarc mögött egyszerre álltak pénzügyi és piaci érvek. A kaliforniai igazságügyi tárca az első évben mintegy 1,6 millió dollárra becsülte a szabályozás végrehajtási költségeit, miközben az ellenzők azzal érveltek, hogy a viszonteladási ár korlátozása az elsődleges jegyárak szabályozása nélkül tovább erősítheti a nagy elsődleges jegyértékesítők pozícióját. A másik oldalon a támogatók szerint éppen a továbbértékesítésen realizálható extrém profit az, ami tömeges jegyfelvásárlásra ösztönzi a professzionális resellereket. 

A másik kaliforniai tervezet, az AB 1349 eredetileg a spekulatív jegyértékesítés felszámolását célozta. Ennél a modellnél a kereskedő olyan jegyet kínál eladásra, amely nincs a birtokában, és csak a vásárló fizetése után próbálja megszerezni. Szélsőséges esetben olyan ülőhelyeket is meghirdethetnek, amelyek még nem kerültek értékesítésre, vagy akár nem is léteznek. A vásárló eközben azt hiheti, hogy valódi, biztosított belépőt vesz. 

A törvényjavaslat kezdetben szokatlanul széles támogatást kapott. Az Assemblyben 66–0-s eredménnyel ment át, és a szenátusi szakbizottságokon is egyhangú támogatást szerzett. Az eredeti támogatói között független koncerthelyszínek és zeneipari szervezetek mellett olyan szereplők is megjelentek, amelyek más jegypiaci kérdésekben gyakran egymással szemben állnak. Az augusztus végi módosítások után azonban ez a koalíció szétesett.

A National Independent Venue Association szerint a végső szöveg már nem azt a problémát oldja meg, amelynek kezelésére eredetileg készült. A szervezet kifogásolja, hogy a viszonteladási piacterekre nem ugyanaz a közvetlen felelősség hárul, mint a spekulatív jegyet kínáló eladókra, miközben a független helyszínek és promoterek szerintük aránytalan jogi kockázatot viselhetnek. Egy késői módosítás emellett külön védelmet biztosított bizonyos professzionális sportcsapatoknak és sportlétesítményeknek a jegykészlet kezelésével kapcsolatban. 

Ez különösen látványos fordulat, mert a NIVA tavasszal még büszkén nevezte magát az AB 1349 egyik kidolgozójának. Most viszont azt kéri Newsomtól, hogy vétózza meg ugyanazt a törvényjavaslatot. A szervezet álláspontja szerint a végleges változat túl kevés közvetlen felelősséget helyez a több milliárd dolláros viszonteladási platformokra, miközben túl nagy terhet rakhat a kisebb koncerthelyszínekre és fesztiválokra. 

A vita egyik központi szereplője a StubHub. A vállalat és más másodlagos jegyértékesítők jelentős összegeket költöttek kaliforniai lobbitevékenységre; a NIVA California adatai szerint a StubHub 2026-os lobbiköltése mintegy 3,4 millió dollár volt. Az azonban már politikai értelmezés kérdése, hogy ezek a kiadások pontosan milyen mértékben okozták az egyes módosításokat vagy az AB 1720 bukását, ezért nem lehet egyszerűen úgy összefoglalni a történetet, hogy „a StubHub megvette a törvényt”. 

Az AB 1349 végleges szövege mindenesetre továbbra is kimondja, hogy egy jegyértékesítő nem végezhet spekulatív jegyeladást, és további szabályokat állít a megtévesztő jegyoldalak és a vásárlási korlátozásokat kijátszó technológiák elé. A vita tehát nem arról szól, hogy a végső törvény egyáltalán foglalkozik-e a „ghost ticketinggel”, hanem arról, elég hatékonyan osztja-e el a felelősséget az eladó, a piactér, a promoter és a helyszín között. 

Ez a különbség azért fontos, mert a spekulatív jegyek problémája messze túlmutat a magas árakon. Előfordulhat, hogy a rajongó olyan eseményre lát eladó jegyet, amelynek hivatalos értékesítése még el sem kezdődött. Egy korábbi kaliforniai törvényhozási elemzés például olyan koncertet emelt ki, amelyre a másodlagos oldalakon már a hivatalos elővétel előtt megjelentek a belépők. A vásárló ilyenkor nem egyszerűen drágán vásárol: olyasmiért fizethet, amit az eladó még maga sem birtokol.

Az Egyesült Államokban közben két külön reformirány rajzolódik ki. Az árplafon politikailag jóval nehezebben terjed, miközben a spekulatív listázások tiltása több államban is támogatást szerzett. Kalifornia esete jól mutatja, miért: az első modell közvetlenül belenyúl a másodlagos piac árazásába, a második viszont elsősorban azt próbálja garantálni, hogy aki jegyet kínál eladásra, valóban rendelkezzen azzal vagy jogosult legyen az értékesítésére.

Newsom előtt így nem egy egyszerű „jegyüzérek elleni törvény” fekszik. Az AB 1349 mögötti eredeti koalíció egy része már maga kéri a vétót, míg más szereplők szerint a módosított törvény továbbra is érdemi fogyasztóvédelmi előrelépés. A kormányzónak szeptember végéig kell döntenie arról, hogy aláírja-e a jelenlegi változatot, vagy visszaküldi a problémát a következő törvényhozási ciklusra.

A kaliforniai történet közben egy nagyobb amerikai dilemmát is megmutat. Abban viszonylag könnyű egyetértést teremteni, hogy a rajongók ne vásároljanak nem létező jegyeket. Sokkal nehezebb eldönteni, ki feleljen ezért, mennyire lehessen korlátozni a továbbértékesítést, és hol ér véget a fogyasztóvédelem, illetve hol kezdődik a piac szabályozása. Az AB 1720 már elbukott ezen a politikai terepen; szeptember végéig kiderül, hogy az AB 1349 túléli-e.

Kaliforniában már elbukott a 10 százalékos jegyárplafon – Korábbi cikkünk részletesen bemutatta az AB 1720 bizottsági bukását, a mögötte álló politikai vitát és a viszonteladási piac szereplőinek érdekellentéteit.