Kazettás dekktől a telt házas arénákig – Szeifert Zsolt életútja a hazai klubkultúra szívében

* Mikor és hogyan találkoztál először az elektronikus zenével?

* Volt valami meghatározó pillanat, ami elindított ezen az úton?

* Emlékszel az első fellépésedre? Milyen érzés volt először a pult mögött állni?

Zenével viszonylag korán, nyolc éves koromban kerültem kapcsolatba, a siófoki zenesuliban trombita hangszeren kezdtem tanulni, majdnem egy évtizedig volt az életem része, jazz zenekarral zárult az élő hangszeres karrier. Általános iskolában, hatodik osztálytól diszkózgattam a sulis rendezvényeken, ez már viszonylag nagy „tömegnek” számított, kb 5-600-an voltunk. Ekkor persze még kazettás deck-ekkel, 1986 környékén történt. Mielőtt megkezdtem a középiskolát, nyáron Balatonszemesen zenéltem minden este a diszkó hajón, ami egy másfél órás túrát jelentett. Ősszel már a siófoki Siotour klubban játszhattam minden szombaton, ez volt akkor a városban a nagy diszkó, 1000-1200 emberrel. A nyitóbuli első zenéjénél szó szerint felrobbant az összes mélynyomó hangszórója, az egyik barátommal percek alatt kötöttük át úgy a hangrendszert, hogy a felső 12 darab három utas reflex ládába küldtünk mindent, így ment le a buli.  Azok a békeidők voltak, amikor este 8-kor nyitott a hely és éjjel kettőkor zárt. Emlékszem, a korom miatt szülői felügyelettel, Édesapámmal mehettem az éjszakába. Nagyon sok „fekete” zenét játszottam, az igazi ős rap-eket ( Public Enemy, EPMD, Naughty by Nature, stb. ), illetve a jó funky-kat. A Siotour-ban tértem át bakelit lemezjátszókra, ami egy új szakmai tudást igényelt, soksok gyakorlással. Az első két bakelit lemezemre emlékszem, az albumok közül a KISS Greatest Hits volt az első, maxi lemezek közül pedig a Sugarhill Gang – Rapper’s Delight. Ha jól emlékszem, 1992-ben indultam a DMC-n csapatban, Virág Viktor dj barátommal és egy MC-vel, Pickup Killers néven, negyedikek lettünk. 17-18 éves voltam amikor kezdődtek az akkor híres balatoni klub rezidenciák, a Galéria, a Paradiso, majd a Flört és a Colors Keszthelyen. Imádtam a dj életet, a zenélést, a lemezboltokba mászkálást, a hétről-hétre megvásárolható új zenei megjelenések izgalmát és persze a csajokat. A kilencvenes években korán kezdődtek a balatoni szezonok, általában áprilistól szeptember végéig minden este nyitástól zárásig zenéltem, tizenegy ilyen szezont sikerült letolnom, ami nagyon jó táptalaj volt, ugyanis a hazai mellett jelen volt nagy számban a nemzetközi közönség is, így nagyon sok hatás ért, ami pozitív irányba terelt szakmailag. Elektronikus zenével fokozatosan találkoztam, már gyűjtöttem amikor még nem nagyon játszottam őket. Számomra az első és legnagyobb hatású elektronikus remekmű az Age of Love volt 1990-ben. Senki sem értette azt a lábdobot és cint. De aztán beérett, mint annyi minden más. 

* Milyen volt DJ-nek lenni az akkori klubéletben?

* Miben volt más a közönség akkoriban a mostanihoz képest?

* Melyek voltak a legikonikusabb helyszínek, ahol felléptél, és milyen élményeket szereztél ott?

A 90-es évek közepétől kezdődött egy új partikultúra, ahogy gyorsan változott az élet szinte minden területe, úgy jöttek be az új és forradalmi változások a szórakozásban, így a dj-zésben is. Most visszatekintve, az aranykor ’98-tól kb 2008-ig tartott, ez a legélménydúsabb időszak. Az akkori klubéletben (is) igazán jó volt ezzel foglalkozni, az élet szinte minden része erről szólt. Természetesen mellette tanultam is, de szóbeli érettségire egy Paradiso diszkóban ledolgozott éjszaka után mentem, emlékszem két mix között még földrajz tételeket tanultam, aztán főiskolás államvizsgára a Flört-ből indultam fél liter kávéval az arcomban, szóval mindig a diszkózás volt az első. Mindig hihetetlennek és hatalmas ajándéknak tűnt, hogy a hobbim az életem fő része lett. A közönség abban az időben világhírű volt, csapatokként indultak bulizni az emberek, szinte nem voltak földrajzi távolságok, nagyon sok szakmai, emberi és mindenféle kapcsolat alakult ki, szinte családként tekintettek egymásra a partiarcok egy-egy ikonikus helyen, ebben is a kétezres évek viszik a pálmát. 

Számomra az egyik legikonikusabb helyszín a Flört volt, ahol az országos karrierem elindult. Majdnem tíz évig voltam házigazda ( hétköznapokon is én zenéltem minden nyáron ), nagyon sok nemzetközi fellépővel dolgozhattam együtt, szinte az akkori egész élvonallal, mint pl. ATB, Woody Van Eyden, Taucher, Francesco Farfa, Nick Warren, Mark Spoon, Tomcraft, Talla és sorolhatnék még vagy húsz nevet. Imádtam minden pillanatát. Talán a Flört volt az első hely az országban, ahova igazán távoli helyekről is érkezett közönség, persze a fővárosiak adták a létszám nagy részét. A klub nevével fémjelezve két albumom jelent meg, a Flört Inside első és második része. 

Budapesti helyek közül számomra a Calypso volt az első számú, ahol sokat léptem fel, nyugaton pedig a keszthelyi Club Of Colors. Itt több éven keresztül házigazda voltam, soksok neves külföldi vendéggel zenélhettem, a Colors volt a Flört mellett a Dunántúl másik ikonikus klubja. Természetesen ezek mellett rengeteg jelentős országos fellépés volt, szinte az összes jó klubban. Kiemelkedő volt Pécs is, ahol a 90-es évek legendás klubjában, a Galaxisban minden vasárnap reggel 7-től este 10-ig volt buli, ugyanis erre az időszakra korlátozta a hatóság a klub nyitvatartását, megteremtve az ország első afterpartiját. Ott azért voltak „durva” élmények, meg persze máshol is, de mi dj-k csak a zenélésen keresztül közvetített élményekkel foglalkoztunk. Nagyrészt. 

A klub fellépések mellet megéltünk nagy rendezvényeket is ( MayDay, Budapest Parádé, stb. ), ahol a partikultúra igazi virágzását tapasztalhattuk meg, nem volt még senkinél okosteló, csak a zene és a társaság számított. A hazai nagy menetek mellett voltak kellemes fellépések a környező országokban: Szerbiában, Szlovákiában, Erdélyben, Ausztriában, Svájcban, néha Angliában. Azokban az időkben néha megérintett a világgá megyek érzés, de kb. egy hét után bárhol honvágyam van, úgyhogy szerencsére mindig elmaradt a költözés. Visszatérve a jelentős eseményekre, 2005-ben, Tiesto első Arénás fellépésén egyedüli magyar dj-ként játszhattam, ezen a bulin volt a Travelling to Happiness 02. albumom bemutatója, itt zenéltem először közel tizenhárom ezer ember előtt. Örök élmény marad.

A Cool TV-s ( Szeifert CoolTour ), majd a Viasat6-os műsoraimmal ( Szeifert Hatásfok) és turnéimmal szintén nagyon sok helyen megfordultam, néhányszor a Sziget fesztiválon és a Balaton Sound-on, illetve kisebb fesztiválokon is a klubok mellett.

2015 körül Trance bulikat szerveztem illetve játszottam ezeken, a covid előtt elindítottam a Flört Inside Classic turnét ami talán az egyetlen országos classic klubest sorozat, amivel túl vagyok az ötven állomáson. Itt régi barátokkal és kollégákkal dolgozom együtt, Kühl Tomival, Slam Jr-ral, Newl-lal, akiket emberileg nagyon szeretek és szakmailag is abszolút elismerően tekintek rájuk.

2019-ben indítottam a Budapest Trance Classics sorozatot, aminek a jubileumi , tizedik előadása 2025. március 14-én volt Budapesten a Lock-ban telt ház és frenetikus hangulat kíséretében, ahol az ünnepi alkalomhoz híven Slam Jr. újra játszotta a legendás Strictly Trance Symphony albumát, Kühl pedig a Liquid-et. Ezt a két albumot tekintem a hazai trance alapműveinek. 

* Volt egy konkrét műfaj, amit a sajátodnak éreztél, vagy mindig is szerettél kísérletezni?

* Hogyan változott az évek során a zenei ízlésed?

Pályám elején szinte mindent játszottam. Fő csapás az amerikai világ volt rap-ekkel és funky cuccokkal, aztán jöttek sorba a kommerszebb és dance-esebb vonalak, ezeket a balatoni éjszakák és a nagyon sokszínű közönség hozta megával, aztán a 2000-es évekre letisztult elektronikus irányba, progi, house, trance. A kilencvenes évek elejétől egy évtizeden keresztül egy-két havonta kiutaztam Hollandiába lemezekért, elsősorban Amszterdamban, Rotterdamban és Hágában Tiesto lemezboltjában ( Black Hole ) töltöttem fel a bakelit készleteket. Évek során jó kapcsolatok alakultak ki, sok megjelenés előtti teszt nyomáshoz és nagyon sok érdekességhez sikerült hozzá jutni, amik most csilliárdokat érnek. Hollandia egyértelműen meghatározta számomra a trance vonalat, amiben mindig egyedi voltam. Sohasem szerettem pl. a nagyon uplift cuccokat a száz perces kiállásokkal, inkább a trance progresszív vagy a jól húzós részét. 

Néha persze kalandoztam más irányokba is, nagyon szeretem a house-t és úgy műfaj besorolás nélkül a kifinomult klubzenét. Persze közhely, hogy az ember zenei stílusa az évek múltával finomabbra, izgalmasabbra változik, de ez így van. Nálam is. Egyre inkább a letisztult hangzásokat keresem, zavar a széttekert értelmetlen zaj. Kell, hogy legyen hangszer és emberi hang, plusz valamilyen máshoz nem hasonlítható zenei gondolatkör és érzelemvilág. 

* Mi volt a legnagyobb különbség a korai és a mostani DJ-zés között?

* Hogyan látod a mai DJ generációt?

A DJ szakma? Azt mondják, híg lett. Én még OSZK vizsgát tettem, ma pedig nagyon nem kell semmi. Viszont így érdekesebb kitűnni cseppként a tengerből azoknak, akik igazán tehetségesek, akiknek a zene és a szórakoztatás az életük, akik lélekből és ésszel, megfontoltan dolgoznak célokért, a közönségért, az egész kultúráért. Még valami: aki sokat ér ebben a szakmában, alázatos és szerény. Ez a receptje a nem tiszavirág életű karriereknek. Idén leszek 50 éves, azaz legalább harmincöt éve tart valami. Az három és fél évtized. Olyan nincs, hogy ekkora időtávlatban csak felfelé megy a szekér. Bizony vannak csúcsok, hullámvölgyek, boldogság, öröm, néha szomorúság vagy csalódottság, de az univerzum egyensúlyra törekvése mindig mindent rendbe rak pontosan úgy, mint egyébként az élet bármely részében, így a végeredmény egy nagyon-nagyon boldognak értékelhető szakmai élet. Fontos a támogatás, képzeljétek el, ha pl. tizenpár éves koromban Édesanyám és Édesapám nem állnak mellém, bíztatva és szabad kezet adva a céljaim elérésében, biztosan nem lett volna semmilyen zeneipari karrier. Fontos a családi háttér. Most már a Feleségem és az öt éves Kislányom is támogat minden szinten. A művész lelkek nem működnek másképp, csak szeretet energiával, megértéssel. Velünk zenei arcokkal egyébként nem egyszerű. :-D

Elvitte minden irányba. Kapuk zárultak be és újak nyíltak. Simán ez az élet és a fejlődés rendje, iránya. Az elején csak zenéltünk, most már kell értenünk a buli szervezéshez, marketinghez, a változó kommunikációs elvárásokhoz, trendekhez, egy dj ma már nem lemezlovas, hanem szórakoztatózenei polihisztor. Mindenhez is értünk, de ezek is új élmények, tapasztalatok. A jövőben, néhány évtized múlva látni fogjuk, a social media és a digitális világ mely része rombolt vagy épített.

* Milyen saját zenéket, remixeket adtál ki eddig?

* Melyik saját munkádra vagy a legbüszkébb és miért?
 

Kilenc hivatalosan megjelent album kíséri az eddigi pályafutást ( Travelling to Happiness 1-2-3, Flört Inside 1-2, Pure Tance 1.2., Senses és a Reboot), rengeteg saját zenével, remix-szel. 2002-ben kezdtem el dolgozni Krajczár Peti barátommal, Szeifert vs. Krash néven jöttek ki a saját dalok, videó klipek és remix-ek, hazai és nemzetközi kiadóknál egyaránt. 

A lemezkiadók fénykorában a Record Express-nél, az egykori legnagyobb független magyar kiadónál jöttek ki a dalaim illetve a lemezeim. Itt Náksi Attila volt aki mindig mellettem állt és egyengette az utam, majd Ő hívott A&R menedzseri posztra a kiadóhoz. Én kaptam az elektronikus zenei vonalat, a munkám során bejött az országba az összes Black Hole kiadvány Tiesto-val az élen, vagy az Armada Music cuccai Armin van Buuren-nel és az összes Armada label kiadványaival. Itthon megjelent válogatás lemezek tapadnak a kezemhez és nagyon sok jó zene illetve klip amit sikerült importálni.

A nagy kiadók ideje viszont lejárt, utána Achilles Sparta-val ( Filippó ) és Krajczár Petivel évekig csináltuk a Karmatronic Records-t, ami szintén meghatározó volt számomra, itt jött ki a Senses albumom, de sok saját track is. A Senses volt az első lemezem, amely minden országban elérhetővé vált digitálisan. Nehéz kérdés, melyik saját munkámra vagyok a legbüszkébb. Talán az Angels Crying és a 100 Miles From Home a kedvencek, de mindegyikben van érték és mondanivaló, lassan ezekre a dalokra életműként tekinthetünk. Ezt mondta az Artisjus. :-D

* Vannak olyan döntések, amiket utólag másképp hoztál volna meg?

* Ha most kezdenéd a DJ karriert, milyen tanácsot adnál a fiatalabb önmagadnak?

* Mit üzennél azoknak, akik most indulnak el ezen az úton?

Másképp? Biztosan. Az ember az évek során megokosodik, hogy mit lehetett volna máshogy, esetleg jobban. De ha mélyebben belemegyünk, a végeredmény mindig ugyanaz. Minden úgy történik ahogy kell és amikor kell. Ha görcsösen akarsz valamit, vagy túlfejted, az általában nem jól sül el. Sokat kellett tanulnom, hogy hallgassak az intuíciókra. Nálam akkor működnek a szakmai dolgok, ha viszonylag lazán hagyok mindent folyni, beteljesülni. A legszebb, hogy még mindig ég belül a tűz, a zene és a szakma iránti vágy, ezekből vannak az új ötletek, a megvalósítandó álmok.

Mindenki más tervekkel, vágyakkal, indíttatással indul el a saját útján, csak annyit üzenek az újaknak, hogy elhivatottan, csapatban, erős gerinccel. Olyan még nem történt, hogy szívvel-lélekkel művelt és kitartó munka eredménytelen maradt volna. 

Köszönettel tartozom, ha végig olvastad ezt az interjút! Remélem találkozunk valamelyik fellépésemen, vagy a www.facebook.com/djszeifertzsolt oldalon. Peace & Love