Mit használnak a producerek? Kedvenc stúdióeszközök a Tape Notes Podcastből

A zenei producerek számára mindig különleges pillanat, amikor bepillanthatnak azoknak az alkotóknak a műhelyébe, akik hosszú ideje irányt mutatnak a modern elektronikus zenében. Korábban Avicii, Martin Garrix vagy David Guetta stúdiófelvételei szolgáltak ilyen inspirációként, az utóbbi időben azonban a Tape Notes Podcast vált az egyik legfontosabb fórummá, ahol a producerek részletekbe menően beszélnek saját munkamódszereikről.

A 2025-ös évad vendéglistája önmagáért beszél: Porter Robinson, Barry Can’t Swim, Sam Gellaitry és Jamie xx is mikrofon elé ült, és nemcsak kész dalokról, hanem félkész ötletekről, projektfájlokról és konkrét stúdióeszközökről is szó esett. A beszélgetésekből egyértelműen kirajzolódott, hogy nincs univerzális recept – mindenki a saját rendszerére szabja az eszköztárát.

Porter Robinson esetében a visszatérő kedvenc a u-he Diva. A „Language” alkotója tudatosan kevés külső eszközt használ, mert fontos számára a folyamat folytonossága. Több mint másfél évtizedes tapasztalattal a háta mögött olyan megoldásokat választ, amelyek nem törik meg az alkotást. A Divát megbízható analóg emulátorként jellemzi, amely több albumán is meghatározó szerepet játszott.

Jamie xx a hangzás textúráját és tökéletlenségét keresi. Ennek egyik eszköze a Zynaptiq Morph, amely képes tiszta szintetizátorhangokat organikus, enyhén torz karakterrel felruházni. Emellett gyakran használja az XLN Audio XOdobgépet is, amely vizuális felületével segíti a hasonló hangzású dobminták gyors felfedezését, és játékosabbá teszi a ritmusépítést.

A 2024-es BBC Radio 1 Dance Album of the Year díjazottja, Barry Can’t Swim, az XLN Audio Life mellett tette le a voksát. Ez az eszköz hurkok darabolásával és újramintázásával dolgozik, miközben apró tökéletlenségeket visz a hangzásba. Számára ez az egyik kulcs ahhoz, hogy eltávolodjon a túlzottan szabályos, merev ritmusoktól.

Sam Gellaitry egészen más irányból közelít. Az Virharmonic Bohemian Violin segítségével olyan hegedűhangzást használ, amely meggyőzően idézi meg egy valódi zenész játékát. A hangszer nála nem díszítőelem, hanem az érzelmi kifejezés egyik fő eszköze, amely több műfajban is természetesen működik.

A Tape Notes beszélgetéseiből egy fontos tanulság rajzolódik ki: ezek az eszközök nem azért működnek, mert „kötelezők”, hanem mert illeszkednek az adott producer gondolkodásához. A valódi inspiráció nem az utánzásban rejlik, hanem abban, hogy mindenki megtalálja azt az eszközt és módszert, amely a saját alkotói folyamatát segíti tovább.