Két külön zeneipart hozhat létre a mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia körüli zeneipari vita sokáig arról szólt, elveszi-e az AI a zenészek munkáját, miből tanulhatnak a modellek, és kit illetnek az általuk generált felvételek jogai. Nicholas Gunn, a Blue Dot Music alapítója szerint azonban ennél mélyebb változás zajlik: nem egyetlen, AI által átalakított piac, hanem két párhuzamos zenei gazdaság kezd kialakulni.

Az első modellben a zene mindenekelőtt gyorsan előállítható digitális tartalom. A generatív rendszerekkel rövid idő alatt készülhetnek dalok, instrumentális változatok, vokálok vagy akár teljes albumok. Ennek gazdasági jelentősége óriási: egy újabb felvétel elkészítésének költsége és időigénye drasztikusan csökkenhet, így gyakorlatilag korlátlan mennyiségű új anyag kerülhet a piacra.

Ez önmagában semmit nem mond ezeknek a felvételeknek a minőségéről. A változás inkább abban rejlik, hogyan alakul át a zene szűkössége és értéke, ha egy hallgatói igényre másodpercek vagy percek alatt újabb és újabb, megfelelőnek tűnő felvételek generálhatók. Ebben a modellben egy számnak nem feltétlenül kell hosszú életű katalóguselemmé válnia, és az sem szükséges, hogy hallgatója kötődjön a mögötte álló alkotói identitáshoz.

Gunn ezzel szemben egy második, előadóközpontú modellt lát erősödni. Itt továbbra is számít, ki készítette a zenét, milyen történet kapcsolódik hozzá, hogyan változott az alkotó az évek során, és milyen kapcsolatot épített ki a közönségével. Ebben a gazdaságban a streaming mellett a koncertek, fizikai kiadványok, limitált termékek, tagsági rendszerek, saját felületek és más közvetlen rajongói csatornák is egyre fontosabbak lehetnek.

„Elég világosan látom, hogy a zenében kétféle üzleti modell korszaka jön” – fogalmazott Gunn. Az egyik szerinte generatív AI-ra épülő, gyorsan változó rendszer lehet, amely a streamingplatformokon megfelelő jelöléssel és a generatív szolgáltatásokon jelenik meg. A másik az előadók köré szerveződő modell, amely a streaming mellett közvetlenül a rajongókhoz vezető csatornákra támaszkodik.

A kettő ráadásul nem feltétlenül külön platformokon működik majd. Egy streamingfelületen egymás mellett jelenhet meg egy néhány perc alatt generált funkcionális zeneszám és egy olyan előadó új dala, akinek karrierjét a közönség évek óta követi. Technikai értelemben mindkettő ugyanazért a hallgatási időért versenyezhet, gazdaságilag azonban egészen más logika állhat mögöttük.

A változás miatt a szerzői jog kérdése is egyre fontosabb. Az amerikai Copyright Office az elmúlt években külön vizsgálta az AI-val készült művek szerzői jogi védelmét és a jogvédett tartalmak modelltréningben történő felhasználását. A jelenlegi amerikai álláspont szerint az AI alkotói eszközként történő használata önmagában nem zárja ki a szerzői jogi védelmet, a tisztán gép által létrehozott elemek viszont emberi szerzőség nélkül nem kapnak ugyanilyen védelmet. Ezért pontosabb folyamatosan változó és vitatott jogi keretről beszélni, mint már eldöntött teljes szerzői jogi reformról.

A konfliktus a zeneiparban már most is látható. A OneMusic korábban részletesen írt a Suno körüli újabb szerzői jogi perekről, miközben az Udio esetében a modellek betanításához felhasznált hanganyagok mennyisége is jogi vita tárgyává vált. A másik oldalon közben megjelentek a licencelt modellek és a jogtulajdonosokkal kötött együttműködések is.

Gunn felvetése ezért túlmutat azon, hogy egy AI-generátor képes-e meggyőző dalt készíteni. A nagyobb kérdés az lehet, mit tekint majd értéknek a zeneipar egy olyan környezetben, ahol maga a hangfelvétel gyakorlatilag korlátlan mennyiségben előállítható. Az egyik piacon a gyorsaság, a mennyiség és az adott pillanat kiszolgálása lehet meghatározó; a másikon az előadó személye, katalógusa és közönségével kialakított kapcsolata. A generatív AI így nem feltétlenül egyetlen új zeneipart épít – könnyen lehet, hogy kettőt.