Kevin Rowland kiakadt, amiért a Reform UK a Come On Eileent használta

Kevin Rowland nyilvánosan tiltakozott az ellen, hogy a Reform UK a Dexys Midnight Runners legismertebb dalát, a Come On Eileen-t használta Nigel Farage bevonulásához. Az eset a párt szeptember 3–5. között, a birminghami NEC-ben megtartott országos konferenciáján történt, ahol Farage két napon is beszédet mondott. 

A Dexys énekese és a dal egyik szerzője közösségi oldalán egyértelművé tette, hogy sem ő, sem a zenekar nem adott hozzájárulást a szám politikai célú használatához. Rowland ír bevándorlók fiaként különösen visszásnak nevezte a helyzetet, és azt írta: undorítónak tartja, hogy Farage erre a dalra vonult színpadra. Hozzátette, hogy ő és a Dexys tagjai határozottan ellenzik Farage politikáját.

A zenekar állásfoglalása azért is kapott különös súlyt, mert a Come On Eileen az elmúlt négy évtizedben messze túlnőtt eredeti korszakán. Az 1982-es dal a Dexys legnagyobb nemzetközi slágere lett, és mára olyan széles körben ismert popklasszikus, amelyet könnyű leválasztani az alkotók személyes vagy politikai álláspontjáról. Rowland reakciója éppen ezt a leválasztást próbálta megakadályozni: világossá tette, hogy a dal megszólalása egy politikai rendezvényen nem jelent támogatást annak üzenete iránt.

A Dexys egy olyan brit plakát képét is megosztotta, amely Farage portréja mellett azt állítja, hogy a politikus a migránsokat hibáztatja azért, hogy a választók ne a milliárdosokat okolják. Rowland tehát nem egyszerűen szerzői engedélyezési kérdésként kezelte az ügyet, hanem nyílt politikai elhatárolódássá változtatta a tiltakozást.

Ez nem előzmény nélküli a zenekar történetében. Rowland munkásságában már a Dexys korai időszakában megjelent az ír identitás és a bevándorlókkal szembeni előítéletek kérdése. A zenekar 1979-es Dance Stance című debütáló kislemeze például kifejezetten az írellenes brit attitűdökre reagált – vagyis a mostani megszólalás nem valamiféle újonnan felvett politikai szerep, hanem egy régebbi gondolkodás folytatása. 

2022-ben a Dexys a Primal Screammel közösen készítette el az Enough Is Enough című dalt, amely a brit vasúti dolgozókkal vállalt szolidaritást, és a megszorítások, illetve a társadalmat megosztó kultúrharcok ellen fogalmazott meg kritikát. Rowland idén egy Artists for Gaza jótékonysági koncerten is fellépett Paul Weller, Suggs, Glen Matlock és Andy Mackay társaságában; az esemény a gázai egészségügyi ellátás támogatására gyűjtött.

A Come On Eileen körüli konfliktus egy régi zeneipari problémát is ismét előhoz. Egy politikai rendezvényen lejátszott zenéhez szükséges jogi engedély és az előadó személyes támogatása két külön kérdés. Attól, hogy egy rendezvény szervezője valamely licencrendszeren keresztül jogosult lehet egy felvétel nyilvános lejátszására, az előadó még nyilvánosan tiltakozhat az ellen, hogy zenéjét egy politikai szereplővel vagy üzenettel kapcsolják össze. Az ilyen viták ezért rendszeresen túlmutatnak a puszta szerzői jogi kérdéseken.

A történet ráadásul éppen egy aktív Dexys-időszak közepén robbant ki. A zenekar szeptember elején jelentette meg új albumát, a Love-ot, amelyen Rowland jóval személyesebb témák, az öregedés, a család és saját múltja felé fordul. A lemezt David Holmes producerelte, és a kritikai fogadtatás is ezt a reflektívebb hangot emelte ki. 

A zenekar októberben Európában is turnézik: az első koncert október 4-én Stockholmban lesz, majd Göteborg, Malmö, Berlin és Párizs következik, mielőtt a sorozat visszatér az Egyesült Királyságba. A stockholmi dátumot a hivatalos jegyértékesítés is megerősíti. 

A birminghami eset így különösen rossz pillanatban érkezett azok számára, akik a Come On Eileen-t politikai felhang nélkül akarták használni. Rowland válasza ugyanis nem hagyott sok teret a félreértelmezésnek: a Dexys dala megszólalhatott Farage bevonulásakor, a zenekar támogatása viszont nem állt mögötte.