2009 – 2026

Elektronikus zene Fesztiválok  Klubkultúra Hírek

Menü

Lemezajanlók

Kilenc év után új albummal jelentkezett Einmusik

A berlini producer saját kiadóján adta ki tizenkét számos lemezét, amelyen melodikus house, trance, ambient és nyolcvanas évekbeli szintipop is megfér egymás mellett.

A cikk tartalma

Einmusik utoljára 2017-ben, a Serenade idején adott ki nagylemezt. Az új album, a The Long Way Home most jelent meg a berlini producer 2008 körül alapított kiadóján, az Einmusika Recordingsnál, tizenkét számmal. A szerző maga sem tudta sokáig, hogy album lesz belőle: a számok egy része évekig egy merevlemezen várakozott, külön-külön, terv nélkül.

Nyáron állt össze a lemez

A fordulópontot egy nyári hallgatás hozta. A The Night Bazaarnak adott interjújában azt mondta, egyszer végighallgatta az összes kész számát és vázlatát, és akkor értette meg, hogy ugyanannak a történetnek a fejezetei. A sorrendet ezután újra és újra próbálgatta autóban, főzés közben és utazáskor fejhallgatón, mert szerinte a számok egymásnak felelnek, ezért elejétől végéig érdemes hallgatni őket.

Az első kislemez a címadó dal volt. Einmusik szerint ennek befejezésekor döntötte el, hogy olyan albumot akar, amely újra teljesen rá hasonlít. A maszterelést is maga végezte, így a lemez minden lépése házon belül maradt, jóváhagyásra pedig senkinek nem kellett küldenie.

Régi társak, elveszett projektfájlok

Négy közreműködő kapott helyet a lemezen, mindegyik régi munkatárs. A Quake Huminal basszusvonalából indult, a Miss You pedig az Apropos-szal közös korábbi kislemez, az Anything for You folytatása. Ebben gated trance-szintik szólnak, és Einmusik szerint akaratlanul is visszaköszön benne a saját régi slágere, a We Talk About Dreams. Siim Griffellel a Remember Me után most a Still Holds On készült el.

A legfurcsább története a Losing My Mind című számnak van. RA:PHA elküldte a vázlatait, de amikor Einmusik elkérte a sávokat, kiderült, hogy a projekt elveszett. Néhány fájl megmaradt, ezekből építette fel a hiányzó részeket.

Klubzenétől a nyolcvanas évekig

Az album nem ragaszkodik a táncparketthez. A melodikus house és a progresszív elektronika mellett ambientebb darabok is vannak rajta, a Sternenstaub, a Vampires és a Möwenflug pedig a producer kevésbé ismert oldalát mutatja. A záró Retour a nyolcvanas évek melankolikus szintipopjához nyúl vissza, ehhez a hangzáshoz kötődnek Einmusik első zenei élményei.

A lemez olyan időszakban jelent meg, amikor a húsz évvel ezelőtti számait új DJ-generáció kezdte el játszani. A saját elmondása szerint a norvégiai Preikestolen szikláján felvett Cercle-szettjét nagyjából 18 millióan nézték meg, és a felvétel alatti hozzászólások adták meg neki a bátorságot, hogy az album előbb legyen érzelmes, és csak utána klubbarát.

Az Einmusika Recordings az utóbbi időben is aktív volt, nemrég Hernan Cattaneo és Soundexile EP-jét is ott adták ki. Einmusik közben hosszú albumturnéra indul, és azt mondja, már újabb számokon dolgozik.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.

Login