Köln a Zürichi Modell nyomában: viták és kétségek az új drogpolitikai terv körül

Köln városának vezetése egy új drogpolitikai irány bevezetését fontolgatja, amely a svájci Zürichi Modell elemeire épülne. A koncepció nem ismeretlen Európában: Zürichben évek óta a rendfenntartás, a megelőzés, a terápia és a kárenyhítés összehangolt rendszere működik, amely kézzelfogható eredményeket hozott. Köln esetében azonban már az előkészítés szakaszában világossá vált, hogy a modell átvétele nem pusztán szakmai, hanem komoly pénzügyi és strukturális kihívás is.

A legnagyobb kérdőjel az anyagi háttér. Zürichben a rendszer fenntartását több szinten osztják meg: a város, a kanton, a szövetségi állam és az egészségügyi rendszer közösen viselik a költségeket. Kölnben ezzel szemben a jelenlegi tervek szerint a finanszírozás túlnyomórészt a városi költségvetést terhelné, ami már önmagában feszültséget kelt a döntéshozók között.

Torsten Ilg, a Kölner StadtGesellschaft (KSG) kommunálpolitikai szakértője szerint a javaslat túlzott elvárásokat támaszt a várossal szemben. Álláspontja szerint egy valóban a Zürichi Modellhez mérhető rendszer évente több tízmillió eurós többletkiadást jelentene, amelyre Köln jelenlegi költségvetése nem kínál biztos fedezetet. Ilg hangsúlyozza: mielőtt bármilyen döntés születik, egyértelműen tisztázni kell, ki és milyen arányban vállalja a program finanszírozását.

A pénzügyi kérdések mellett városszerkezeti problémák is felmerülnek. A kritikusok attól tartanak, hogy az új ellátási és toleranciazónák kialakítása a drogszcéna áthelyeződését idézheti elő, például olyan lakóövezetekbe, mint a Pantaleons-Viertel. Ez nemcsak a helyi lakosság ellenállását válthatja ki, hanem – megfelelő kísérőintézkedések nélkül – akár súlyosbíthatja is a problémát, ahelyett hogy enyhítené azt.

A KSG további kockázatként említi, hogy Köln regionális vonzásközponttá válhat a drogproblémákkal küzdők számára. A szervezet szerint az ellátási struktúráknak elsősorban a városban bejelentett drogfüggőket kellene kiszolgálniuk, miközben Észak-Rajna–Vesztfália tartománynak, a szövetségi kormánynak és a környező városoknak is részt kellene vállalniuk a felelősségből és a finanszírozásból.

A kölni vita jól mutatja, hogy a Zürichi Modell nem egyszerűen másolható recept, hanem egy komplex rendszer, amely csak széles körű együttműködéssel működik. A kérdés most az, hogy Köln képes-e megteremteni ehhez a politikai, pénzügyi és társadalmi feltételeket, vagy a terv végül inkább figyelmeztető példává válik arra, milyen nehéz egy sikeres külföldi modellt helyi viszonyokra átültetni.