Zene, közösség és felelősség: a Patagonica Tour chiléi története

Idén is útnak indult a Patagonica Tour, amely zenét, művészetet és környezetvédelmi kezdeményezéseket kapcsol össze Chile különböző pontjain – Valparaísóban, Santiagóban, Concepciónban, valamint Patagónia mélyén. A sorozat mögött a Parties4Peace áll, Emilie McGlone alapításával, amely következetesen a béke, a fenntarthatóság és a kollektív felelősségvállalás értékeit helyezi előtérbe, nemcsak színpadon, hanem azon túl is.

Az idei turné egyik meghatározó résztvevője Lauren Ritter, akinek jelenléte messze túlmutatott a fellépéseken. A Piknic Electronik Santiago eseménye után a Parties4Peace csapatával együtt helyi környezetvédelmi és közösségi projektekben vett részt, kreatív együttműködéseken dolgozva, amelyek a helyi értékek megerősítését szolgálták. A turné így nem csupán koncertsorozatként, hanem élő, reagáló hálózatként működött.

Lauren chilei élményei mély nyomot hagytak benne. A Piknic Electronik régóta legendás eseményként élt a fejében, de a valóság még ezt is felülmúlta. Új, még kiadatlan zenékkel lépett színpadra, és tudatosan olyan ívet épített fel, amely a nappali, álmodozó hangulatból fokozatosan jutott el a letisztultabb, mélyebb ritmusokig. A közönséggel való kapcsolat nem erőltetett pillanatokból állt, hanem természetesen alakult ki, szinte magától.

A Patagonica Tour egyik legfontosabb tanulsága számára az volt, hogy a zene, a földrajz és az aktivizmus közvetlen összekapcsolása alapjaiban változtatja meg az előadás és a befogadás élményét. Amikor a zene olyan közösségek közelében szólal meg, amelyek aktívan védik környezetüket, az élmény kilép a klubok és digitális terek megszokott kereteiből, és valódi, célvezérelt közösségi eseménnyé válik.

Ez a szemlélet a jövőre vonatkozó terveiben is visszaköszön. Lauren jelenleg intenzív alkotói időszakban van, Elektron Analog Rytm és Digitakt eszközökkel dolgozik, miközben négy EP-n is munkálkodik. Emellett tervezi a Rift Visionnevű kiadója újraindítását, amely nemcsak saját megjelenéseknek adna teret, hanem feltörekvő New York-i művészek bemutatását is célul tűzte ki.

A fenntarthatóság kérdését kritikus pontként kezeli a zenei iparban. Úgy látja, a folyamatos újítás kényszere gyakran a fogyasztást erősíti a reflexió helyett. Utazó és technológiára építő művészként fontosnak tartja az őszinte szembenézést a saját lábnyomával. Számára a fenntarthatóság nem nagy gesztusokban, hanem apró, tudatos döntésekben jelenik meg: használt felszerelések választásában, hosszú távon működő eszközök fenntartásában, és az indokolatlan frissítések elutasításában.

A Patagonica Tour idei állomásai világosan megmutatták, hogy a zene képes összekötni helyeket, embereket és ügyeket. Nem pusztán háttér, hanem aktív eszköz lehet abban, hogy közösségek gondolkodjanak újra a saját szerepükről – Chilében, Patagóniában és azon túl is.