Leo Woodall szerint Liam Gallagher minden idők legmenőbb frontembere

Leo Woodall számára a Beatles megkerülhetetlen családi örökség, de ha választania kell, az Oasis gyakrabban kerül elő nála. Liam Gallagherről pedig még ennél is egyértelműbben fogalmaz: szerinte ő „minden idők legmenőbb frontembere”.

A színész egy, az életében nélkülözhetetlen dolgokról szóló beszélgetésben jutott el a zenéig. A Beatlesről azt mondta, hogy a zenekar nagyon erősen jelen van a családjában, személyes hallgatási szokásai azonban már Manchester felé húzzák.

„Valószínűleg többet hallgatok Oasist” – mondta.

Ez önmagában még aligha robbantana ki britpop-vitát. Liam Gallagher megítélésénél viszont Woodall már nem hagyott sok teret az alkudozásnak: „Liam Gallagher a legmenőbb frontember, aki valaha élt.”

Gallagher esetében a „menőség” persze sosem kizárólag az éneklésről szólt. A mikrofon előtt hátratett kéz, a jellegzetesen előredöntött testtartás, a napszemüveg, a parkák és az a színpadi jelenlét, amely gyakran azt sugallta, mintha ő tenne szívességet azzal, hogy egyáltalán megjelent – mind ugyanannak a karakternek a részei.

Az Oasis újjáalakulása óta pedig egy új generáció is testközelből láthatja azt, amit korábban jobbára archív koncertfelvételekből ismert.

A Live ’25 turné évekkel a Gallagher testvérek kibéküléséről szóló találgatások után tette újra valósággá az Oasist. A történetet hamarosan mozivásznon is továbbviszik: a Don’t Look Back In Anger című koncertfilm szeptember 11-én érkezik a mozikba és IMAX-vásznakra, később pedig streamingpremiert is kap.

És könnyen lehet, hogy a történet nem áll meg ennél a turnénál.

Továbbra is erősek a találgatások egy következő brit és európai koncertkörútról, amelynek része lehet egy manchesteri rezidencia és akár Knebworth is. Utóbbi különösen erős szimbólum lenne: az Oasis 1996-os fellépései a zenekar és az egész britpopkorszak mitológiájának meghatározó pillanataivá váltak.

A Live ’25 promótere már engedélyt is kapott arra, hogy a hertfordshire-i birtokon koncertet vagy koncerteket rendezzen, ez azonban még nem jelent hivatalosan bejelentett Oasis-fellépést.

Woodall közben egészen más korszakba utazik vissza új filmjével.

A színész a Tony című A24-drámában szerepel, amely egy fiatal Anthony Bourdain életének meghatározó nyarát idézi fel Provincetownban. Dominic Sessa alakítja a későbbi séfet, írót és televíziós személyiséget, Woodall pedig Salt, az osztriganyitót, aki hedonista ellenpontként kerül mellé. Antonio Banderas a konyhát irányító séf és tulajdonos szerepében jelenik meg.

A Matt Johnson rendezte film augusztus 14-én került a brit mozikba. Woodall karaktere nem éppen a visszafogottságáról szól: Sal az a figura, aki mellett még a 19 éves Bourdain is majdnem ártatlannak tűnik.

Érdekes módon a Beatles is éppen akkor került ismét erősebben a filmes hírek közé, amikor Woodall az Oasist választotta helyettük.

Sam Mendes négy különálló játékfilmben dolgozza fel a Beatles történetét, egy-egy filmet szentelve John Lennonnak, Paul McCartney-nak, George Harrisonnak és Ringo Starrnak. A négy főszereplőt nemrég Londonban látták, amint az Abbey Road legendás zebrás borítóját játszották újra. A filmek 2028 áprilisában érkeznek.

Woodall tehát nem vitatja a Beatles jelentőségét. Egyszerűen más az a zenekar, amelyhez ösztönösen nyúl.

És ha a kérdés nem az, ki volt nagyobb hatással a popzenére, hanem az, ki nézett ki a legjobban úgy, mintha az egész világ különösebben nem érdekelné, miközben tízezrek énekelték vele ugyanazt a refrént, nála már nincs verseny.

Liam Gallagher nyer.