Howl Pride: A londoni queer közösség lázadó ünnepe

A Howl Pride idén a londoni Hackney Wick több helyszínén zajlott, friss, alternatív nézőpontot kínálva a város hivatalos Pride eseményeivel szemben. Az esemény alapítója, Samuel Douek egy olyan teret álmodott meg, ahol a queer közösség tagjai szabadon, gátlások nélkül fejezhetik ki önmagukat, és visszatérhetnek a Pride mozgalom eredeti szelleméhez – az ellenállás, az önazonosság és az összetartozás megéléséhez.

A rendezvény különböző helyszínein világszínvonalú queer DJ-k és feltörekvő tehetségek váltották egymást, miközben a táncparketteken a techno, house és afrobeats ritmusai egyesítették a közösséget. A fotós Imogen végig ott volt, hogy megörökítse a pillanatot, amikor az önfeledt tánc az ellenállás formájává vált. „A Howl hangulata szexi, elektromos és gátlástalan – ahol a tánc maga a szabadság” – mondta.

Imogen célja az volt, hogy képein keresztül bemutassa a queer örömöt mint tiltakozási formát. Fotói nem pusztán dokumentálnak, hanem láthatóvá teszik a közösség erejét és sokszínűségét. „Szeretném megmutatni, milyen, amikor a közösség a legőszintébb önmagát éli – szűrők, elvárások és megfelelési kényszerek nélkül” – tette hozzá.

A Howl Pride egyben reakció is a pink kapitalizmusra, vagyis a Pride egyre kereskedelmibbé váló irányára. „Ez az esemény visszavisz a gyökerekhez – a felszabaduláshoz, nem a szponzorokhoz. Távol a vállalati szivárványzászlóktól, amelyek csak egy hónapig lobognak” – fogalmazott Imogen.

Az este egyik fénypontja TYGAPAW fellépése volt, aki transz és nem bináris DJ-ként világszerte ismert, és sokat tesz a fekete transz közösség láthatóságáért. Mellette Tedesco is emlékezetes szettet adott, amelyben latin ritmusokat és technót olvasztott össze egy energikus, felszabadító hangzássá.

A Howl Pride nemcsak egy buli volt, hanem egy visszatérés a valódi Pride eszméjéhez – egy éjszaka, ahol a zene, az identitás és az ellenállás újra összefonódott, és ahol mindenki úgy táncolhatott, ahogy a szíve diktálta.