Makszim: amikor a hangzás nem harsány, hanem maradandó – év végi DJ körkérdés 2025
Írta: Ostroml
Makszim válaszaiból egy olyan év rajzolódik ki, amelyben a mennyiség és a zaj helyett a részletek kapták a főszerepet. 2025 számára a folyamatos jelenlétről, a tudatos tempóról és a hangzás iránti kompromisszummentes hozzáállásról szólt: nappali bulik, bakelitek, technikai precizitás és az a fajta figyelem, amely nem akar minden pillanatban a középpontban lenni. Beszél a változó klubbéli szokásokról, az adaptáció kényszeréről, a daytime kultúra erősödéséről, valamint arról, miért fontos számára, hogy a zene ne uralja, hanem kísérje a teret és az embereket. Ez az interjú nem trendeket hajszol, hanem egy hosszú évek alatt kiforrott szemléletet mutat meg – olyat, amelyben a hangzás minősége, az emberi jelenlét és a következetesség marad az első.
Milyen volt számodra ez az év szakmailag? Volt valami meghatározó pillanat vagy
fordulópont a fellépések, a stúdiómunka vagy az inspirációk szempontjából?
Egy szóval? Pörgős. Szerencsére nem unatkoztam és a hétköznapi IT munkám mellé akadt
bőven zenélés is, ami igazán boldoggá tette testem-lelkem. Idén nyáron is szépen dübörgött
a Népszigeten a Wasser, ahol már több éve állandó lemezlovasként tevékenykedem a Vinyl
& Water sorozattal. A Limelight RAW csapat megkeresésére pedig a főváros szívében is,
kéthetente csütörtökön pörgethettem a kedvenc lemezeket a Fröccsteraszon. Igy indult el a
Vinyl & Grapes a nyáron, a téli szezonban pedig fűtött sátor alatt folytatjuk a pezsgést.
Tatabányai barátok megnyitották a Friend’s Gardent, ahol szintén többször szálltak igényes
dallamok a naplementében és élvezhettük a meleg nyári estéket. Dunaszentmiklóson is jól
sikerültek a medencézős nappali Makszim & Friends bulik. Majdnem minden csütörtök-
péntek-szombat mentem. A legmelósabb része az évnek pedig, a számomra rekord
mennyiségű, szolid 19 esküvő volt szerte az országban.
Ha visszanézel 2025-re, melyik fellépésed vagy projekted volt az, amire a legbüszkébb vagy
– és miért pont az?
Természetesen arra, hogy szinte a védjegyemmé vált, hogy mindenhol lemezekről játszom,
sorra vásárolom az új megjelenéseket és rendíthetetlenül húzom magam után a
lemezestáskáimat, amikben a leglightosabb organic housetól kezdve a csapatós technoig
minden megtalálható, így szinte bármilyen buliban megállom a helyem.
Mivel az elmúlt években egy messziről is jól látható összeget költöttem már el technikára,
azok a rendezvények tesznek igazán boldoggá, ahol keményen lehet hangoskodni és
kipakolhatok annyi hangfalat amennyit csak szeretnék. Persze nem az a cél, hogy üvöltsön a
cucc, hanem, hogy dinamikusan és szépen szóljon, legyen benne tartalék, mégis többszáz,
akár ezer fő is rácsodálkozzon, hogy mit tud a motyó. Sokszor túlzásba esem kipakolás terén,
de mindig jobb egy nagyobb technikát félgőzzel hajtani, mint egy kicsit rommá erőltetni
széteső hangképpel.
Júliusban megkerestek Szekszárdról, hogy segítsek az első „Apponyi lusta lét” zenei és
technikai lebonyolításában, örömömre szolgált és nagy kihívást jelentett, hogy a kiskastély
körül hatalmas területen egyformán élvezhetően szóljon mindenhol a zene. Most előszőr
emeltem fel az RCF NXL44a mk2 column arrey topjaimat közel 6m magasba, amik totál
szabadtérre vannak kitalálva. Hibátlanul tették a dolgukat és sokan nem akarták elhinni,
hogy méretükhöz képest mire képesek. Remek rendezvény volt.
Nagyon örültem Ayden kolléga hívásának is, amikor közölte, hogy szimpatikus neki a zenei
stílus és minőség amit képviselek, és lenne-e kedvem az Anymood idei Borganic
rendezvényén zenélni Ságváron. Végül nemcsak zenéltem, de a saját technika itt is
bizonyíthatott és okozhatott mellbevágó élményt Bencsik Tamara hangjával. Az egyik legjobb
visszaigazolás az volt egyébként, amikor egy esküvőn egy hallókészülékes fotós nagyon
nézegette a hangfalaimat és miután beszélgetésbe elegyedtünk elmesélte, hogy ő is zenész,
és az éppen szóló Dire Straits – Sultans of swing dalából kihall egy olyan gitárpengést, amit
hosszú évek óta nem. Kicsit megkönnyeztem. Nagyon nagy kincs és örömforrás a hallásunk
és vigyázni kell rá, vannak, akik mindent odaadnának érte.
Idén mennyi bulid volt összesen, és hogyan élted meg ezt a tempót? Egyre több DJ beszél
a tudatosabb időbeosztásról – nálad mennyire működött a munka és a pihenés egyensúlya?
Fejest ugrottam a naptáramba, 83-at fixen számoltam, egy-kettő lehet még, amit nem
jegyeztem fel. Büszke vagyok rá, úgy gondolom szép évet zártam nagyon sok kedves
emlékkel. Szerintem aki igazán magáénak érzi ezt a hivatást, az hiperaktív és megőrül, ha
nem tud menni és alkotni, szórakoztatni. Nálam is ez a helyzet, nehezen ülök meg a
seggemen, ha nincs rendezvényfelkérés szervezek sajátot. A civil életemben Amerikának
dolgozom, így a home office és a 7 órás időeltolódás megkönnyíti a DJ életemet. Ki tudom
aludni magam rendesen és ha elvégeztem a feladataimat flexibilisen bánhatok az időmmel a
hétvégék pedig teljesen szabadok.
A fejemet pedig leginkább bicózással tudom kiszellőztetni, imádok a természetbe eltűnni a
gondolataimmal, feszegetni a határaimat. Idén nyáron is toltam egy 300 km-es tripet 3 nap
alatt sok jó sörike társaságában a cseheknél, de számtalanszor megmásztam a budai
hegyeket is 2 keréken. Télen pedig a jégen méregtelenítem magam korcsolyával a lábamon
bár még mindig nem jutottam el a sportorvoshoz, hogy idén is erősíthessem a tatabányai
Polipok jégkorong csapatát.
Hogyan látod most a helyi és a nemzetközi elektronikus zenei színtér állapotát? Erősödik,
átalakul, túl gyorsan változik, vagy pont jó irányba halad?
Fúúúúú, látom nem szeretnél rövid beszélgetést :D Most töltöttem be a 37-et, de több, mint
23 éve discozom, számos hely fénykorát és bukását is átéltem. Folyamatosan változnak a
trendek, az elvárások, igények és a szórakoztatóipar megítélése. Durván haldoklik a clubélet
és a vendéglátás, de butaság lenne ezt csak kicsiny hazánk remek gazdasági állapotára fogni,
hiszen nemzetközi szinten baj van, számos világhírű brit és német club is bezárni kényszerült.
Berlinben konkrétan már az állam is besegít egykét legendás club fenntartásában, mert
nemzeti kincsként tekintenek a techno kultúrájukra. A social média térnyerése háttérbe
szorította a face to face emberi kapcsolatok ápolását, a fiatalok nem egy hangos clubban
ordibálva akarnak párt találni maguknak, pláne, ha 2 kör pia áránál nincs sajnos több a
zsebükben. Sokan örülnek, ha a számlák, hitelek, albérletek kifizetése után túlélik a hónapot,
nemhogy minden hétvégén minimum 50 ezreket elbulizgassanak. A covid pláne odavágott a
szociális életnek, semmi nem lesz már ugyan olyan, mint előtte. Viszont az öreg Charlie bácsi
gondolatait követve nem a legerősebb marad életben, hanem aki a legfogékonyabb a
változásokra. Ez abszolút igaz a szórakoztató iparra is. Szerintem 3x annyi nappali
rendezvényen zenéltem idén, mint éjszakain, és nagyon örülök, hogy időben adaptálódtam
erre a vonalra. Látszik a magyar közönségen is, hogy előszeretettel jár daytime bulikra, az
már más kérdés, hogy sokan feszengenek és nem kezdenek el táncolni amíg le nem megy a
nap.
A fiatalok populárisabb vonalon inkább koncertekre járnak, ezerrel hódít a kamugengszter
tinirap és Azariah, az underground vonalon meg a sado mazo szegecses bőrszerkóba öltözős
hardtechnos jelmezbál. Az idősebb clubberek pedig szinte utánpótlás nélkül már lassan 45-ös
átlagéletkorhoz közeledve gyűlnek össze igényesebb, kifinomultabb rendezvényekre, az
organic / progressive / melodic house és techno eventekre.
A legjobbkor nyitott meg az Óbuda Bay, nagyon okosan látták, hogy bizony hódít a nappali
szórakoztatás, és szükség van egy ekkora rendezvényhelyszínre, ráadásul legendás lokációval
sikerre predesztinált. Nemrég elmentem a legutóbbi Guy J bulira, zseniális volt és
kifejezetten tetszett, hogy éjfélkor már alukáltam és nem volt elcseszve másnaposággal a
vasárnapom. Sokan így vannak ezzel, pláne családosok, akik szívesen kijönnek hozzám is a
Wasserba a gyerkőcökkel egy jót enni-inni, kutyát sétáltatni és hallgatni a bakelitsercegést a
legszebb naplementével. A Be Massive bulik is évek óta gyönyörű extra helyszínekre szép
számú vendégsereget vonzanak és illik megemlíteni az etyeki piknikeket is, ahova már több
ezren látogatnak Nigel Statelyhez.
Volt-e idén olyan meglepetés, ami teljesen más irányba terelte a saját hangzásodat vagy a
zenehallgatási szokásaidat? Lehet akár egy új felszerelés, egy előadó, egy helyszín vagy egy
közös munka.
Nem igazán, számos esetben háttérzene szolgáltatást nyújtok, és nem cél, hogy táncra
perdüljenek az emberek. Évek óta hozom a lighty, letisztult vonalat. Elég, ha a szettem alatt
mosolyt csalok a vendégek arcára, a lemezeim simogatják a lelküket, megmozdul a lábuk a
szék alatt és 4 órán keresztül fogyasztanak és beszélgetnek a barátaikkal. Vendéglátós
szempontból „Az a legjobb zene, ami a legkevesebb embert zavar!” (Magonyi L.) Szerencsére
mindenhol szabad kezet kapok ahova hívnak, bíznak az ízlésvilágomban és
tapasztalatomban. Szeretek nagyon lightosan kezdve rádiós slágerek nélkül felépíteni egy
zenélést és újdonságokat prezentálni, az idő haladtával keményíteni a stílust egészen a
fellépés végig. Organic / deep / afro / vocal / melodic és progressive house zenékkel, néha
befigyelnek techesebb darabok is ha olyan a közönség.
Kb elő se veszem a CDJ-ket csak akkor, ha esküvőkön, szülinapokon vagy céges
rendezvényeken kell megerőszakolnom a lelkemet slágerparádéval. Természetesen ilyenkor
is mosolyogva hozom le a szórakoztatást, csak belül haldoklom sok pénzért.
Egy nagy változtatást bevezettem viszont idén, amikor digitális eszközökkel dolgozom és
mindent kell tudnom játszani, mégpedig a Rekordbox használatában. Most pedig a száraz
tech rovat következik, nyugodtan ugorják át a laikusok.
Gyűlölöm. Teljesen kikészít, hogy abba az irányba kényszerítik a felhasználót, hogy ne
birtokoljon semmit, fizessen elő havi szoftver használatra, bérelve streamelje a zenéit is.
Nem minden Pioneer eszköz garantál hardware unlockot a saját szoftveréhez, fizess, fizess,
fizess, hetente updatelünk, hetente összeakad egyik szoftvare az almás laptop
oprendszerével ami megint csak havonta legalább lefrissül, te meg aki csak stabilan használni
szeretnéd az eszközeidet pislogsz állig érő szarban, amikor nem akar megszólalni a
keverőpultod. Persze vegyünk kontrollereket, standalone all in one pultokat amik mindent
tudnak elég USB-vel rákötni a laptopunkat vagy egy külső vinyó / pendrive, de könyörgöm én
aki igényes vagyok a hangzásra és aki 2007-óta Allen & Heath keverőkkel dolgozom nem
vagyok hajlandó rezsókkal bohóckodni, amik olyan szarul szólnak, hogy leszakad tőlük a
fejem. Éveken keresztül export módban használtam a Rekordboxot, 3 LAN kábellel egy
switchben hálózatot alkotva és csak huzogattam jobb vagy bal lejátszóra playlistekből a
zenéket. Sajnos egyre instabilabb lett ez a megoldás és sokszor cserben hagyott, nem szereti
a gép ha kábeles hálozaton van és közben wifin is, pláne ha elsétálsz a hotspotoddal
(telefonod) a zsebedben a mosdóba és arra mész vissza, hogy a következő zenét már nem
tudod behúzni és jöhet a fejfájás. Lényeg a lényeg a LAN kábeleket USB HID módra
váltottam, perfomance módban használom a Rekordboxot és így már a Spotifyról is tudok
streamelt zenét egyből a lejátszóra húzni. Legalább nem kell a sok szenny dalt a laptomon
tárolni. Teknolóóódzsia. Oszt mi van, ha elmegy a net?!
Melyik trend volt számodra 2025 legpozitívabb jelensége az elektronikus zenében? A
melodic reneszánsza, a techno terjedése, az organikusabb hangzások előretörése, vagy
valami egészen más érintett meg?
Én nagyon sok Afterlifos zenét szeretek, de nekem 2025-re már kicsit elfáradt az egész
melodic house & techno vonal, túl sok sablon zene készült. Persze vannak kiemelkedő
újdonságok, amiket még mindig szívesen megveszek lemezen. Technonál én inkább a
Drumcode-os vonalat preferálom max 142 bpm-ig, a mosógépbe dobott kavics 160 bpm-en
styleból már kiöregedtem és inkább zavar, minthogy élvezzem.
5 évvel ezelőtt már komoly megjelenések jöttek a Keinemusiktól megalapozva a mostani afro
house őrületet, aminek részben örülök, részben viszont gagyinak találok. Egyrészt jó dolog
látni és hallani, hogy a mostani 20+os közönségnél is újra felüti a fejét az igényesebb house
zene a búcsús EDM után, másrészt amikor már a Back Street Boys klasszikusok is congás
alappal csendülnek fel attól kivagyok. Nagyon sok sablon zene születik itt is, amiktől
igyekszem távol maradni, de ahogy mondtam, szerintem jó irány és minden igényesebb DJ-
nek kedvez, ha a popkultúra újra a house irányába halad.
Mik a terveid és milyen meglepetésekkel készülsz 2026-ra? Lehet új zene, új live set, új
irány, új kollab – bármi, amit már most izgalommal vársz.
Remélem, hogy a mostani rezidenciáim 2026-ban is kíváncsiak lesznek rám és jövőre is
bizalmat fektetnek belém és természetesen minden új felkérést is szívesen veszek, állok
össze DJ csapatokkal és viszem a hangtechnikát is bárhova az országban.
Idén felvettem 2 live zenélést, egyiket szülővárosomban Tatán a Zsigmond teraszon, a
másikat a Wasserben, itt találjátok őket:
Zsigmond Terasz Tata
Wasser, Budapest
Biztos vagyok benne, hogy ilyen tartalmakat előszeretettel hozok majd 26-ban is. Studiózni
és saját zenét komponálni nem túl sok időm van, szerencsére akad meló bőven amire
koncentrálhatok. A Resistance mixsorozatomat viszont igyekszem folytatni, közel 200 db 1
órás mixet találhattok a Soundcloudomon. Büszke vagyok rá, hogy egyetlen egyszer se
ismételtem zenét ezekben a mixekben, mégis heti rendszereséggel érkeztek anno totál friss
megjelenésekből.
Playlist: https://soundcloud.com/makszimofficial/sets/resistance-radio-show-an-hour
Hol és hogyan zárod az évet? Egy nagy fesztivál, egy intimebb klub, vagy inkább stúdióban,
alkotással?
Saját bulit szervezünk Dunaharasztin a Wakeboard pálya melletti Tópark étteremben az ALTA
SIGNA brandemmel. Már el is fogytak az early bird és az első körös jegyek, biztos vagyok
benne, hogy nagyot menetelünk majd egyenesen az új esztendőbe. Nigel Stately egész Pest
megyében csak nálunk játszik Szilveszterkor, úgyhogy bízom benne, hogy aki rá kíváncsi, az
kilátogat hozzánk az exkluzív helyszínünkre. Elővételes jegyek elérhetőek a OneTicket oldalon:
topark-szilveszter-by-alta-signa
Van olyan lemez vagy előadó, akit idén fedeztél fel, és azt érzed, 2026-ban nagyot fog
robbanni? Érdekes lehet látni, ki hogyan érzékeli a nemzetközi áramlatokat.
Számomra a Crosstown Rebels kiadó hozott idén olyan változatos house különlegességeket,
amiket előszeretettel vásároltam. Damian Lazarus – Searchin-je atom jó muzsika lett például.
De természetesen hatalmas kedvenc marad az All Day I Dream kiadó is, számos finomság
születik a Lost Desert, Double Touch, Dim Kelly kezei alatt is és Guy J Early morningjára is
érdemes odafülelni.
Mit üzennél azoknak, akik egész évben követték a munkádat, és ott voltak a bulikon? Egy
személyes, emberi gondolat mindig jól esik az olvasóknak.
Természetesen nagyon hálás vagyok érte és mindig rendkívül felemelő érzés, amikor a saját
ízlésed más emberek lelkében is robbantja a szikrát. A zene kortól-nemtől-származástól
függetlenül összehozza az embereket és legyőz minden gonoszságot és szomorúságot. A
kollégáknak pedig sikerekben gazdag új esztendőt kívánok, merjetek igényeset játszani, a jó
közönség megtalál titeket!
Milyen volt számodra ez az év szakmailag? Volt valami meghatározó pillanat vagy
fordulópont a fellépések, a stúdiómunka vagy az inspirációk szempontjából?
Egy szóval? Pörgős. Szerencsére nem unatkoztam és a hétköznapi IT munkám mellé akadt
bőven zenélés is, ami igazán boldoggá tette testem-lelkem. Idén nyáron is szépen dübörgött
a Népszigeten a Wasser, ahol már több éve állandó lemezlovasként tevékenykedem a Vinyl
& Water sorozattal. A Limelight RAW csapat megkeresésére pedig a főváros szívében is,
kéthetente csütörtökön pörgethettem a kedvenc lemezeket a Fröccsteraszon. Igy indult el a
Vinyl & Grapes a nyáron, a téli szezonban pedig fűtött sátor alatt folytatjuk a pezsgést.
Tatabányai barátok megnyitották a Friend’s Gardent, ahol szintén többször szálltak igényes
dallamok a naplementében és élvezhettük a meleg nyári estéket. Dunaszentmiklóson is jól
sikerültek a medencézős nappali Makszim & Friends bulik. Majdnem minden csütörtök-
péntek-szombat mentem. A legmelósabb része az évnek pedig, a számomra rekord
mennyiségű, szolid 19 esküvő volt szerte az országban.
Ha visszanézel 2025-re, melyik fellépésed vagy projekted volt az, amire a legbüszkébb vagy
– és miért pont az?
Természetesen arra, hogy szinte a védjegyemmé vált, hogy mindenhol lemezekről játszom,
sorra vásárolom az új megjelenéseket és rendíthetetlenül húzom magam után a
lemezestáskáimat, amikben a leglightosabb organic housetól kezdve a csapatós technoig
minden megtalálható, így szinte bármilyen buliban megállom a helyem.
Mivel az elmúlt években egy messziről is jól látható összeget költöttem már el technikára,
azok a rendezvények tesznek igazán boldoggá, ahol keményen lehet hangoskodni és
kipakolhatok annyi hangfalat amennyit csak szeretnék. Persze nem az a cél, hogy üvöltsön a
cucc, hanem, hogy dinamikusan és szépen szóljon, legyen benne tartalék, mégis többszáz,
akár ezer fő is rácsodálkozzon, hogy mit tud a motyó. Sokszor túlzásba esem kipakolás terén,
de mindig jobb egy nagyobb technikát félgőzzel hajtani, mint egy kicsit rommá erőltetni
széteső hangképpel.
Júliusban megkerestek Szekszárdról, hogy segítsek az első „Apponyi lusta lét” zenei és
technikai lebonyolításában, örömömre szolgált és nagy kihívást jelentett, hogy a kiskastély
körül hatalmas területen egyformán élvezhetően szóljon mindenhol a zene. Most előszőr
emeltem fel az RCF NXL44a mk2 column arrey topjaimat közel 6m magasba, amik totál
szabadtérre vannak kitalálva. Hibátlanul tették a dolgukat és sokan nem akarták elhinni,
hogy méretükhöz képest mire képesek. Remek rendezvény volt.
Nagyon örültem Ayden kolléga hívásának is, amikor közölte, hogy szimpatikus neki a zenei
stílus és minőség amit képviselek, és lenne-e kedvem az Anymood idei Borganic
rendezvényén zenélni Ságváron. Végül nemcsak zenéltem, de a saját technika itt is
bizonyíthatott és okozhatott mellbevágó élményt Bencsik Tamara hangjával. Az egyik legjobb
visszaigazolás az volt egyébként, amikor egy esküvőn egy hallókészülékes fotós nagyon
nézegette a hangfalaimat és miután beszélgetésbe elegyedtünk elmesélte, hogy ő is zenész,
és az éppen szóló Dire Straits – Sultans of swing dalából kihall egy olyan gitárpengést, amit
hosszú évek óta nem. Kicsit megkönnyeztem. Nagyon nagy kincs és örömforrás a hallásunk
és vigyázni kell rá, vannak, akik mindent odaadnának érte.
Idén mennyi bulid volt összesen, és hogyan élted meg ezt a tempót? Egyre több DJ beszél
a tudatosabb időbeosztásról – nálad mennyire működött a munka és a pihenés egyensúlya?
Fejest ugrottam a naptáramba, 83-at fixen számoltam, egy-kettő lehet még, amit nem
jegyeztem fel. Büszke vagyok rá, úgy gondolom szép évet zártam nagyon sok kedves
emlékkel. Szerintem aki igazán magáénak érzi ezt a hivatást, az hiperaktív és megőrül, ha
nem tud menni és alkotni, szórakoztatni. Nálam is ez a helyzet, nehezen ülök meg a
seggemen, ha nincs rendezvényfelkérés szervezek sajátot. A civil életemben Amerikának
dolgozom, így a home office és a 7 órás időeltolódás megkönnyíti a DJ életemet. Ki tudom
aludni magam rendesen és ha elvégeztem a feladataimat flexibilisen bánhatok az időmmel a
hétvégék pedig teljesen szabadok.
A fejemet pedig leginkább bicózással tudom kiszellőztetni, imádok a természetbe eltűnni a
gondolataimmal, feszegetni a határaimat. Idén nyáron is toltam egy 300 km-es tripet 3 nap
alatt sok jó sörike társaságában a cseheknél, de számtalanszor megmásztam a budai
hegyeket is 2 keréken. Télen pedig a jégen méregtelenítem magam korcsolyával a lábamon
bár még mindig nem jutottam el a sportorvoshoz, hogy idén is erősíthessem a tatabányai
Polipok jégkorong csapatát.
Hogyan látod most a helyi és a nemzetközi elektronikus zenei színtér állapotát? Erősödik,
átalakul, túl gyorsan változik, vagy pont jó irányba halad?
Fúúúúú, látom nem szeretnél rövid beszélgetést :D Most töltöttem be a 37-et, de több, mint
23 éve discozom, számos hely fénykorát és bukását is átéltem. Folyamatosan változnak a
trendek, az elvárások, igények és a szórakoztatóipar megítélése. Durván haldoklik a clubélet
és a vendéglátás, de butaság lenne ezt csak kicsiny hazánk remek gazdasági állapotára fogni,
hiszen nemzetközi szinten baj van, számos világhírű brit és német club is bezárni kényszerült.
Berlinben konkrétan már az állam is besegít egykét legendás club fenntartásában, mert
nemzeti kincsként tekintenek a techno kultúrájukra. A social média térnyerése háttérbe
szorította a face to face emberi kapcsolatok ápolását, a fiatalok nem egy hangos clubban
ordibálva akarnak párt találni maguknak, pláne, ha 2 kör pia áránál nincs sajnos több a
zsebükben. Sokan örülnek, ha a számlák, hitelek, albérletek kifizetése után túlélik a hónapot,
nemhogy minden hétvégén minimum 50 ezreket elbulizgassanak. A covid pláne odavágott a
szociális életnek, semmi nem lesz már ugyan olyan, mint előtte. Viszont az öreg Charlie bácsi
gondolatait követve nem a legerősebb marad életben, hanem aki a legfogékonyabb a
változásokra. Ez abszolút igaz a szórakoztató iparra is. Szerintem 3x annyi nappali
rendezvényen zenéltem idén, mint éjszakain, és nagyon örülök, hogy időben adaptálódtam
erre a vonalra. Látszik a magyar közönségen is, hogy előszeretettel jár daytime bulikra, az
már más kérdés, hogy sokan feszengenek és nem kezdenek el táncolni amíg le nem megy a
nap.
A fiatalok populárisabb vonalon inkább koncertekre járnak, ezerrel hódít a kamugengszter
tinirap és Azariah, az underground vonalon meg a sado mazo szegecses bőrszerkóba öltözős
hardtechnos jelmezbál. Az idősebb clubberek pedig szinte utánpótlás nélkül már lassan 45-ös
átlagéletkorhoz közeledve gyűlnek össze igényesebb, kifinomultabb rendezvényekre, az
organic / progressive / melodic house és techno eventekre.
A legjobbkor nyitott meg az Óbuda Bay, nagyon okosan látták, hogy bizony hódít a nappali
szórakoztatás, és szükség van egy ekkora rendezvényhelyszínre, ráadásul legendás lokációval
sikerre predesztinált. Nemrég elmentem a legutóbbi Guy J bulira, zseniális volt és
kifejezetten tetszett, hogy éjfélkor már alukáltam és nem volt elcseszve másnaposággal a
vasárnapom. Sokan így vannak ezzel, pláne családosok, akik szívesen kijönnek hozzám is a
Wasserba a gyerkőcökkel egy jót enni-inni, kutyát sétáltatni és hallgatni a bakelitsercegést a
legszebb naplementével. A Be Massive bulik is évek óta gyönyörű extra helyszínekre szép
számú vendégsereget vonzanak és illik megemlíteni az etyeki piknikeket is, ahova már több
ezren látogatnak Nigel Statelyhez.
Volt-e idén olyan meglepetés, ami teljesen más irányba terelte a saját hangzásodat vagy a
zenehallgatási szokásaidat? Lehet akár egy új felszerelés, egy előadó, egy helyszín vagy egy
közös munka.
Nem igazán, számos esetben háttérzene szolgáltatást nyújtok, és nem cél, hogy táncra
perdüljenek az emberek. Évek óta hozom a lighty, letisztult vonalat. Elég, ha a szettem alatt
mosolyt csalok a vendégek arcára, a lemezeim simogatják a lelküket, megmozdul a lábuk a
szék alatt és 4 órán keresztül fogyasztanak és beszélgetnek a barátaikkal. Vendéglátós
szempontból „Az a legjobb zene, ami a legkevesebb embert zavar!” (Magonyi L.) Szerencsére
mindenhol szabad kezet kapok ahova hívnak, bíznak az ízlésvilágomban és
tapasztalatomban. Szeretek nagyon lightosan kezdve rádiós slágerek nélkül felépíteni egy
zenélést és újdonságokat prezentálni, az idő haladtával keményíteni a stílust egészen a
fellépés végig. Organic / deep / afro / vocal / melodic és progressive house zenékkel, néha
befigyelnek techesebb darabok is ha olyan a közönség.
Kb elő se veszem a CDJ-ket csak akkor, ha esküvőkön, szülinapokon vagy céges
rendezvényeken kell megerőszakolnom a lelkemet slágerparádéval. Természetesen ilyenkor
is mosolyogva hozom le a szórakoztatást, csak belül haldoklom sok pénzért.
Egy nagy változtatást bevezettem viszont idén, amikor digitális eszközökkel dolgozom és
mindent kell tudnom játszani, mégpedig a Rekordbox használatában. Most pedig a száraz
tech rovat következik, nyugodtan ugorják át a laikusok.
Gyűlölöm. Teljesen kikészít, hogy abba az irányba kényszerítik a felhasználót, hogy ne
birtokoljon semmit, fizessen elő havi szoftver használatra, bérelve streamelje a zenéit is.
Nem minden Pioneer eszköz garantál hardware unlockot a saját szoftveréhez, fizess, fizess,
fizess, hetente updatelünk, hetente összeakad egyik szoftvare az almás laptop
oprendszerével ami megint csak havonta legalább lefrissül, te meg aki csak stabilan használni
szeretnéd az eszközeidet pislogsz állig érő szarban, amikor nem akar megszólalni a
keverőpultod. Persze vegyünk kontrollereket, standalone all in one pultokat amik mindent
tudnak elég USB-vel rákötni a laptopunkat vagy egy külső vinyó / pendrive, de könyörgöm én
aki igényes vagyok a hangzásra és aki 2007-óta Allen & Heath keverőkkel dolgozom nem
vagyok hajlandó rezsókkal bohóckodni, amik olyan szarul szólnak, hogy leszakad tőlük a
fejem. Éveken keresztül export módban használtam a Rekordboxot, 3 LAN kábellel egy
switchben hálózatot alkotva és csak huzogattam jobb vagy bal lejátszóra playlistekből a
zenéket. Sajnos egyre instabilabb lett ez a megoldás és sokszor cserben hagyott, nem szereti
a gép ha kábeles hálozaton van és közben wifin is, pláne ha elsétálsz a hotspotoddal
(telefonod) a zsebedben a mosdóba és arra mész vissza, hogy a következő zenét már nem
tudod behúzni és jöhet a fejfájás. Lényeg a lényeg a LAN kábeleket USB HID módra
váltottam, perfomance módban használom a Rekordboxot és így már a Spotifyról is tudok
streamelt zenét egyből a lejátszóra húzni. Legalább nem kell a sok szenny dalt a laptomon
tárolni. Teknolóóódzsia. Oszt mi van, ha elmegy a net?!
Melyik trend volt számodra 2025 legpozitívabb jelensége az elektronikus zenében? A
melodic reneszánsza, a techno terjedése, az organikusabb hangzások előretörése, vagy
valami egészen más érintett meg?
Én nagyon sok Afterlifos zenét szeretek, de nekem 2025-re már kicsit elfáradt az egész
melodic house & techno vonal, túl sok sablon zene készült. Persze vannak kiemelkedő
újdonságok, amiket még mindig szívesen megveszek lemezen. Technonál én inkább a
Drumcode-os vonalat preferálom max 142 bpm-ig, a mosógépbe dobott kavics 160 bpm-en
styleból már kiöregedtem és inkább zavar, minthogy élvezzem.
5 évvel ezelőtt már komoly megjelenések jöttek a Keinemusiktól megalapozva a mostani afro
house őrületet, aminek részben örülök, részben viszont gagyinak találok. Egyrészt jó dolog
látni és hallani, hogy a mostani 20+os közönségnél is újra felüti a fejét az igényesebb house
zene a búcsús EDM után, másrészt amikor már a Back Street Boys klasszikusok is congás
alappal csendülnek fel attól kivagyok. Nagyon sok sablon zene születik itt is, amiktől
igyekszem távol maradni, de ahogy mondtam, szerintem jó irány és minden igényesebb DJ-
nek kedvez, ha a popkultúra újra a house irányába halad.
Mik a terveid és milyen meglepetésekkel készülsz 2026-ra? Lehet új zene, új live set, új
irány, új kollab – bármi, amit már most izgalommal vársz.
Remélem, hogy a mostani rezidenciáim 2026-ban is kíváncsiak lesznek rám és jövőre is
bizalmat fektetnek belém és természetesen minden új felkérést is szívesen veszek, állok
össze DJ csapatokkal és viszem a hangtechnikát is bárhova az országban.
Idén felvettem 2 live zenélést, egyiket szülővárosomban Tatán a Zsigmond teraszon, a
másikat a Wasserben, itt találjátok őket:
Zsigmond Terasz Tata
Wasser, Budapest
Biztos vagyok benne, hogy ilyen tartalmakat előszeretettel hozok majd 26-ban is. Studiózni
és saját zenét komponálni nem túl sok időm van, szerencsére akad meló bőven amire
koncentrálhatok. A Resistance mixsorozatomat viszont igyekszem folytatni, közel 200 db 1
órás mixet találhattok a Soundcloudomon. Büszke vagyok rá, hogy egyetlen egyszer se
ismételtem zenét ezekben a mixekben, mégis heti rendszereséggel érkeztek anno totál friss
megjelenésekből.
Playlist: https://soundcloud.com/makszimofficial/sets/resistance-radio-show-an-hour
Hol és hogyan zárod az évet? Egy nagy fesztivál, egy intimebb klub, vagy inkább stúdióban,
alkotással?
Saját bulit szervezünk Dunaharasztin a Wakeboard pálya melletti Tópark étteremben az ALTA
SIGNA brandemmel. Már el is fogytak az early bird és az első körös jegyek, biztos vagyok
benne, hogy nagyot menetelünk majd egyenesen az új esztendőbe. Nigel Stately egész Pest
megyében csak nálunk játszik Szilveszterkor, úgyhogy bízom benne, hogy aki rá kíváncsi, az
kilátogat hozzánk az exkluzív helyszínünkre. Elővételes jegyek elérhetőek a OneTicket oldalon:
topark-szilveszter-by-alta-signa
Van olyan lemez vagy előadó, akit idén fedeztél fel, és azt érzed, 2026-ban nagyot fog
robbanni? Érdekes lehet látni, ki hogyan érzékeli a nemzetközi áramlatokat.
Számomra a Crosstown Rebels kiadó hozott idén olyan változatos house különlegességeket,
amiket előszeretettel vásároltam. Damian Lazarus – Searchin-je atom jó muzsika lett például.
De természetesen hatalmas kedvenc marad az All Day I Dream kiadó is, számos finomság
születik a Lost Desert, Double Touch, Dim Kelly kezei alatt is és Guy J Early morningjára is
érdemes odafülelni.
Mit üzennél azoknak, akik egész évben követték a munkádat, és ott voltak a bulikon? Egy
személyes, emberi gondolat mindig jól esik az olvasóknak.
Természetesen nagyon hálás vagyok érte és mindig rendkívül felemelő érzés, amikor a saját
ízlésed más emberek lelkében is robbantja a szikrát. A zene kortól-nemtől-származástól
függetlenül összehozza az embereket és legyőz minden gonoszságot és szomorúságot. A
kollégáknak pedig sikerekben gazdag új esztendőt kívánok, merjetek igényeset játszani, a jó
közönség megtalál titeket!
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS:
REKLÁM
