Manila Killa és Yetti érzelmes drum & bassben találkozik

Manila Killa pályáján a drum & bass egyre kevésbé tűnik alkalmi kitérőnek. Chris Gavino az elmúlt évek melodikus house-, future bass- és progressive house-hangzásából fokozatosan nyitott a gyorsabb breakbeat-alapú irányok felé, az új All Things Fall Away pedig már kifejezetten természetesen mozog ezen a terepen. A szeptember 11-én megjelent kislemez hivatalosan is drum & bassként került forgalomba. 

Az átmenet fontos előzménye volt az idei I WANNA, amelyben Manila Killa már klasszikus breakekkel és gördülő basszussal dolgozott. Az All Things Fall Away ezt az irányt viszi tovább, de nem úgy, hogy közben Gavino egyszerűen levetkőzné korábbi zenei identitását. A dallamok és az atmoszféra továbbra is legalább annyira fontosak, mint a ritmikai energia – éppen ettől működik a szám többként egy producer műfajváltási gyakorlatánál.

Ehhez megfelelő partnernek bizonyult Yetti. A New York-i producer és DJ egyértelműen a drum & bass felől érkezik, saját bemutatkozásában is New York-i DnB-előadóként határozza meg magát. 2026-ban a város basszusközegében többek között a Brownies & Lemonade eseményein és Subtronics brooklyni koncertjein is megjelent, miközben remixekkel és bootlegekkel építette tovább saját, jóval direktebb klubhangzását. 

Az All Things Fall Away azonban nem azonnali erődemonstrációval indul. Atmoszférikus padek és nagy térérzet vezetik fel a számot, a vokál pedig szinte a produkció fölött lebeg. A címhez illően van benne valamiféle elmúlásérzet: melankolikus, de nem nehézkes, érzelmes, de nem engedi, hogy a hangulat lelassítsa a trekk mozgását.

Amikor a dobok megérkeznek, már sokkal világosabban kirajzolódik a két producer közötti munkamegosztás. Manila Killa melodikus érzékenysége a középtartományban és a harmóniákban marad jelen, miközben Yetti oldaláról a harapósabb breakek és a határozott basszus adja meg a tánctéri súlyt. A hangszerelés nem akar minden ütemben új ötletet bizonyítani: inkább fokozatosan építi a feszültséget, majd hagyja dolgozni a ritmust és a vokált.

A szám klubpotenciálját már megjelenése környékén komolyabb DJ-támogatás is jelezte: ILLENIUM szeptember 10-i Phoenix Radio adásában is helyet kapott, közvetlenül Kanine és Jem Cooke Surrender című felvétele előtt. Ez a környezet jól jelzi azt a területet, ahol a kollaboráció mozog: nem a drum & bass legkeményebb oldalát célozza, hanem azt a melodikusabb, fesztiválokon is könnyen működő sávot, ahol az érzelmi építkezés és a basszuszenei dinamika egyszerre érvényesülhet. 

Éppen ezért Manila Killa DnB felé fordulása érdekesebb annál, mint amikor egy elektronikus producer egyszerűen alkalmazkodik egy éppen felfutó műfajhoz. Nem lecseréli a saját zenei nyelvét, hanem más tempón kezdi használni.Azok a lebegő harmóniák, vokális fókuszok és érzelmes felvezetések, amelyek korábbi munkáiban is meghatározók voltak, itt gyorsabb dobképletekkel és sokkal mozgékonyabb mélytartománnyal találkoznak.

Yetti jelenléte közben megakadályozza, hogy az eredmény túlságosan óvatos legyen. Az All Things Fall Away nem pusztán melodikus elektronika DnB-dobokkal: a breakbeat valóban a produkció motorja, és amikor a trekknek ütni kell, meg is érkezik a szükséges energia. A két producer közös pontja végül nem egy kompromisszum, hanem az érzelem és a fizikai klubhatás közötti egyensúly lett.

Az All Things Fall Away így Manila Killa jelenlegi korszakának logikus következő állomása. Egyetlen kollaborációból még korai lenne végleges műfajváltást kiolvasni, az I WANNA után azonban már jól látható egy tendencia: Gavino egyre mélyebbre megy a drum & bassben, és közben azt keresi, hogyan viheti magával oda azt a melodikus karaktert, amely miatt korábban felismerhetővé vált.