Megérkezett az új Röyksopp (Senior) nagylemez!

A Röyksoppra akkor figyelt fel a világ, amikor megjelent Melody A.M. című kiváló debütlemezük. A norvég duó bensőséges hangulatú dalaival mintha egy meleg hálószobába invitálta volna a hallgatót, és természetesen mindenki szívesen vette a meghívást. Most negyedszer léphetünk be a fiúk privát világába, és szerencsére továbbra is ugyanolyan élvezetes a vizit, mint az első alkalommal. Nem sok olyan kritika jelent meg a zenekarról, amiben ne írta volna le a szerző a "meleg" szót, amikor a duó zenéjét próbálta meg körülírni. Úgy tűnik, Svein Berge és Torbjorn Brundtland szerzeményei mindenkiben ugyanazt a kellemes érzést hívják elő, amire tényleg a "meleg" a legjobb jelző, de ha színnel kéne leírnunk a Röyksopp muzsikáját, akkor minden bizonnyal olyan árnyalatot választanánk, mint amilyen a 2001-es bemutatkozó Melody A.M. borítóján látható. A norvég páros már az imént említett debüt alkalmával is olyan unikális hangot ütött meg, amire azonnal rákattant a világ, nem csoda, hogy hamar bekerült az electro-kánonba ez a downbeat, dance, ambient és house hatásokat is mutató, Kraftwerk-, Brain Eno- és Vangelis-ihlette munka. A következő műre négy évet kellett várni, de másodszor is sikerült a bravúr: a The Understanding-en ismét kellemes hangulatú, remek számok kaptak helyet. A Röyksopp-függőknek azonban nincs egyszerű dolguk, mivel további 4 esztendőt kellett várniuk az új dózisra. A Junior-t szerencsére tizenkét hónapon belül követte a Senior című (nagy)testvérlemez. A két kiadvány dalait egyszerre vették fel az északiak, de okosan két csoportra osztották azokat. A Junior-ra a vidám, felszabadult, énekes darabok kerültek fel, olyan kiváló, fütyülhető-táncolható slágerekkel, mint a Happy Up Here, a The Girl And The Robot (amiben Robyn énekel), vagy a This Must Be It című single, amit a The Knife és a Fever Ray üdvöskéje, Karin Dreijer Andersson dobott fel Björköt idéző vokáljaival. A két felvonásban kiadott duplalemez második diszkjeként is értelmezhető Senior dalai inkább az előző LP Röyksopp Forever, illetve Silver Cruiser című nótáival mutatnak rokonságot. A leglényegesebb különbség, hogy ez az első teljes egészében instrumentális szerzeményeket tartalmazó album a duó katalógusában, a másik változás pedig inkább hangulati vetületű: a Junior-on önfeledt slágerek sorakoznak, míg bátyja, a Senior inkább befelé forduló, búskomor darabokat hordoz, melyek nem táncba, sokkal inkább belső utazásra invitálnak. Az első igazán kimagasló pillanat a The Alcoholic, amit a Happy Up Here testvérszámaként is definiálhatnánk, de a Tricky Two is visszautal a Juniorlegficánkolóbb nótájára, a Tricky Tricky-re. A zavarba ejtő videoklippel megtámogatott The Drug is remek darab, ahogy az experimentális Coming Home vagy a Long, Long Way című, ambientig szelídített nyugtató. Egy instrumentális lemeznél mindig számolni kell azzal, hogy a hallgató egy idő után elkezdi unni a tételeket. Bár a Senior is laposabbá válik picit a második félidőben (lásd a Forsaken Cowboy és The Fear című dalok), összességében élvezetes munka, mivel a srácok mindig bedobnak valamit, amivel szinten tartják az érdeklődésünket. A Röyksopp önfeledt nyarát tehát szomorkás, komorabb ősz követi, de nem panaszkodunk, hiszen ez a természet rendje. Azt viszont nagyon reméljük, hogy a következő tavaszra ezúttal nem kell megint négy esztendőt várnunk. /est/