A menstruációs vér misztikuma: tabu, mágia és újraértelmezés

Az emberi történelem során a menstruációs vér mindig is a rejtély, a félelem és a tisztelet kettősségét hordozta. Claude Lévi-Strauss antropológus tanulmányai szerint a menstruációval kapcsolatos hiedelmek mélyen gyökereznek az ősi mitológiákban, ahol gyakran mágikus tulajdonságokkal ruházták fel. Míg az ókori társadalmak egy része veszélyesnek tartotta, más kultúrák a női erő szimbólumaként tisztelték.

Plinius az idősebb például úgy vélte, hogy a menstruációs vér képes elűzni viharokat, megállítani a növények növekedését, sőt, megváltoztatni a természet rendjét. Az észak-amerikai Cherokee törzs ezzel szemben a menstruációs vért spirituális védelmi erőnek tekintette, amely képessé tette a nőket arra, hogy legyőzzék ellenségeiket.

A menstruáció és a holdciklus kapcsolata szintén ősi megfigyelésen alapul. A „menstruáció” szó gyökere a latin menstruare („havi”) és a görög mene („hold”) szavakból ered, utalva arra, hogy a női ciklus a hold fázisaival összhangban működik. A telihold idején történő ovuláció a termékenység szimbóluma, míg az újhold idején bekövetkező vérzés a megtisztulás és az újrakezdés jelképe.

A modern kor újra felfedezi a menstruáció spirituális oldalát. Jennifer Lane, A Witch’s Path Back to the Ancient Selfszerzője szerint a menstruációs vérrel végzett rituálék segítenek újra kapcsolódni testünkhöz és a természethez. Lisa Lister (Witch and Code Red) szintén minden ciklus során tudatos szertartásokat végez, hogy visszanyerje a menstruációhoz kapcsolódó ősi női erőt.

A menstruációs mágia ma már nem csupán spirituális gyakorlat, hanem kulturális újraértelmezés is. Egyre többen használnak menstruációs vért művészeti alkotásokban, performance-okban vagy önismereti gyakorlatokban, ezzel megtörve a szégyen és elhallgatás tabuját. A menstruáció elfogadása ma már nemcsak természetes, hanem forradalmi gesztus is – egy visszakövetelés mindabból, amit a társadalom évszázadokon át elvett a női testtől.