A nyilvános megszégyenítés kultúrája: amikor az internet ítélkezik

Valakit elárulni vagy megbántani rossz dolog – ezt mindenki tudja. De az emberi hibák léteznek, és olykor azok is megbántják egymást, akik szeretik egymást. Mégis, miközben egyre több területen kezdjük felismerni, hogy az emberek nem pusztán a hibáikból állnak, addig az internet világában mintha minden megértésünk eltűnne, amint a „megcsalás” szó felmerül.

A közelmúltban egy Coldplay-koncerten készült videó robbantotta fel a közösségi médiát. A felvételen az Astronomer vezérigazgatója, Andy Byron és a vállalat HR-vezetője, Kristen Cabot látható, amint összebújnak a kivetítőn. A pillanatot egy néző, Grace Springer rögzítette, majd feltöltötte a TikTokra, ahol több mint 50 millió megtekintéstgyűjtött. A videó nyomán mindkettőjüket brutális online zaklatás érte: aranyásónak, hazugnak, hűtlennek bélyegezték őket, miközben az internet népe igazságot hirdetett felettük.

Byron lemondott pozíciójáról – ami érthető, hiszen munkahelyi hierarchiában zajlott a kapcsolat –, de az internet reakciója messze túlmutatott a felelősség kérdésén. A kommentelők a nyilvános megszégyenítés eszközével éltek, és pillanatok alatt bűnösnek nyilvánították a párt, mintha egyetlen hibájuk az egész emberi értéküket megsemmisítené.

Ez az eset is megmutatja, hogyan vált az online tér modernkori bírósággá, ahol az ítéletet nem tények, hanem érzelmek és erkölcsi pózok diktálják. Sokan nem is a „megcsalt fél” védelmében cselekszenek, hanem saját dühüket és félelmeiket vetítik ki másokra. Ahogy James Grieg írta: „Amikor valaki más hibáját virálissá teszed, valójában nem az igazságot szolgálod – csak az önigazolás izgalmát.”

Az internet ma olyan hely, ahol egy rossz pillanat örökre megmarad. Egy félresikerült döntés, egy kínos mozdulat vagy egy privát jelenet másodpercek alatt világszerte láthatóvá válik. A beleegyezés nélküli tartalommegosztás mindennapossá vált, és csak akkor értjük meg a súlyát, amikor mi magunk válunk a célponttá.

A nyilvános megszégyenítés nem az igazságszolgáltatás része – hanem az empátia hiányának bizonyítéka. Amíg az emberek az erkölcsi fölény látszatáért versenyeznek, addig tovább romboljuk azt, amit közösségnek hívunk. Az internet nem a bűnök megtisztításának tere lett, hanem az ítélkezés örök körforgása, ahol mindenki lehet áldozat – csak idő kérdése, mikor.