A MUNA elhatárolódott Gal Gadottól a közös tévéműsor után

A MUNA szeptember 10-én a Dancing on the Wall című dallal szerepelt a Jimmy Kimmel Live! műsorában, ám a fellépés zenei része hamar háttérbe szorult egy politikai kérdés miatt. Ugyanennek az epizódnak Gal Gadot volt az egyik vendége, aki új filmjét, a The Runner-t népszerűsítette. Naomi McPherson később egyértelművé tette, hogy a zenekar a felvétel idején nem tudta, kikkel kerül majd egy adásba.

McPherson az Instagram-sztorijában először megköszönte a műsor stábjának a munkát, hangsúlyozva, hogy rendkívül segítőkészek voltak velük. Ezután tért rá arra, hogy a produkciót néhány nappal korábban rögzítették, és nem közölték velük a többi vendég személyét. A bejegyzést egy félreérthetetlen mondattal zárta: „egy nagy, hangos: szabad Palesztinát.”

A pontosítás azért kapott különös súlyt, mert Gadot az elmúlt években Izrael és az izraeli túszok egyik legismertebb hollywoodi támogatója lett, miközben a MUNA következetesen palesztinpárti álláspontot képvisel. Az izraeli születésű színésznő a 2000-es években kötelező katonai szolgálatot teljesített az izraeli hadseregben, 2023. október 7. után pedig nyilvánosan és rendszeresen felszólalt az elrabolt túszok mellett. Saját megfogalmazása szerint korábban igyekezett kerülni a politikai megszólalásokat, a Hamász támadása után azonban úgy érezte, nem maradhat csendben. 

McPherson üzenetét ezért pontosabb politikai elhatárolódásként értelmezni, mint személyes támadásként Gadot ellen. A MUNA tagja nem a műsor készítőit hibáztatta, és nem állította, hogy a zenekar tudatosan vállalt volna közös szereplést a színésznővel. Éppen ellenkezőleg: a stábnak külön köszönetet mondott, miközben azt akarta világossá tenni, hogy az azonos epizódban való megjelenésből senki ne következtessen politikai egyetértésre. 

Ez a kiállás nem új fordulat a MUNA történetében. A zenekar korábban is támogatott palesztin segélyezéssel kapcsolatos kezdeményezéseket: 2024-ben egyik koncertjükön QR-kóddal irányították a közönséget egy olyan projekthez, amely gázai emberek hangját erősítette fel és adományokat közvetített. A Big Stick című kislemezt pedig először korlátozott ideig kizárólag Bandcampen tették elérhetővé, az abból származó bevételt palesztin humanitárius célra ajánlva fel. 

Katie Gavin korábban az amerikai belpolitika kapcsán is hasonlóan kritikus álláspontot képviselt. Miközben 2024-ben Kamala Harrisre készült szavazni, nyilvánosan jelezte, hogy ez nem jelenti az akkori amerikai kormány Izrael-politikájának támogatását. A zenekar később a No Music For Genocide kezdeményezéshez is csatlakozott, vagyis a mostani „Free Palestine” üzenet nem egy váratlan reakció volt Gadot személyére, hanem egy hosszabb ideje következetesen képviselt politikai álláspont újabb megnyilvánulása.

Gadot szereplésének ugyanakkor maga a Jimmy Kimmel Live! sem adott politikai keretet. A színésznő a szeptember 10-i műsorban a The Runner mellett családjáról, Ros Hásánáról és zsidó hagyományokról beszélt, Jimmy Kimmellel pedig sófárt is fújtak. A MUNA külön rögzített zenei produkciója a hivatalos műsorarchívumban is önálló, közel négyperces fellépésként szerepel. 

A történet ettől még érzékenyebb annál, mint hogy két egymással ellentétes politikai álláspontú híresség véletlenül ugyanabba a műsorba került. Az izraeli–palesztin konfliktusról szóló kulturális vitákban egyre gyakrabban válik jelentéssel telivé már az is, ki kivel osztozik egy fesztiválon, televíziós epizódban vagy turnén. Az elmúlt napokban Macklemore Ed Sheeran stadionturnéján elmondott palesztinpárti beszéde körül is hasonló vita alakult ki, amelybe Pink, Chris Shiflett és Joe Bonamassa is bekapcsolódott.

A MUNA reakciója ehhez képest rövid volt, de pontosan megmutatja, milyen gyorsan politikai jelentést kaphat egy eredetileg rutinszerű promóciós szereplés. A zenekar nem kérte az epizód eltávolítását, és a stáb munkáját sem támadta. Mindössze világossá tette: attól, hogy ugyanabban az adásban szerepeltek Gal Gadottal, politikailag nem kerültek ugyanarra az oldalra.

A Dancing on the Wall előadása közben ettől függetlenül a MUNA saját új korszakát építi tovább: a televíziós fellépés az együttes jelenlegi zenei időszakának fontos amerikai promóciós állomása volt. A szeptember 10-i műsor végül azonban nem elsősorban a dal miatt vált beszédtémává, hanem azért, mert egy előre felvett produkció és egy utólag megismert vendéglista találkozása néhány mondat alatt a popkultúra egyik legmegosztóbb politikai kérdéséhez vezetett vissza.