Eltűnő klubok, eltűnő álmok: brit fiatalok tömege fordul el az élő zenéléstől

Aggasztó képet fest a brit élőzenei színtér jelenéről egy friss elemzés: több mint 1,5 millió fiatal fordított hátat az élő zenélésnek, nagyrészt azért, mert egyszerűen nincs hol színpadra állni.

A jelentés szerint az Egyesült Királyság 2019 óta mintegy 11 ezer koncerthelyszínt veszített el, ami napi átlagban 4–5 bezárást jelent. Ha a tendencia folytatódik, 2030-ig további 2000 hely tűnhet el – ezzel pedig egy egész generáció előtt zárulhatnak be a lehetőségek.

A leginkább érintettek a 18–25 év közötti fiatalok. A felmérés szerint több mint felük valaha szeretett volna élőben fellépni, ám 28 százalékuk már feladta vagy visszavett az ambícióiból, míg 22 százalék úgy érzi, lakóhelyén szinte lehetetlen színpadra jutni. A probléma gyökere a legkisebb helyszínek eltűnése: azoké a kluboké, puboké és bároké, ahol a legtöbb előadó pályája elindult.

Erre próbál reflektálni a Seed Sounds Weekender, amelyet április 24. és 26. között rendeznek meg. Az országos, többhelyszínes eseményen több mint kétezer fellépés valósul meg, húsz város pubjaiban, bárjaiban és kisebb helyszínein. A kezdeményezés célja, hogy életben tartsa az úgynevezett „seed venues” hálózatát – azokat a helyeket, ahol a zenekarok valóban megszületnek.

A helyzet súlyosságát az is mutatja, hogy a brit színtér több ismert neve is kiállt az ügy mellett. A The Lottery Winners, a The Lathums vagy a Red Rum Club egyaránt hangsúlyozzák: ezek a kis helyek adják az első lépcsőt, nélkülük nincs utánpótlás.

Nem új keletű a figyelmeztetés. Tavaly a The 1975 frontembere, Matty Healy úgy fogalmazott: a helyi koncerthelyszínek nemcsak gyakorlópályák, hanem „a valódi kultúra alapjai” – és ha eltűnnek, „csend marad”.

Miközben a lehetőségek beszűkülnek, az érdeklődés nem tűnik el. A fiatalok 63 százaléka gyakrabban járna koncertre, ha több élő zene lenne a pubokban, 59 százalék inkább élőben fedez fel új előadókat, és 57 százalék szerint az élő zene a brit kultúra szerves része.

A kérdés így nem az, hogy van-e igény – hanem az, hogy lesz-e még tér hozzá.