Natascha Polké új EP-je a hajnal érzelmi pillanatait ragadja meg

Natascha Polké az elmúlt években csendesen, de határozottan vált az európai elektronikus zenei színtér egyik legizgalmasabb alkotójává. A 2021-ben megjelent Stars Wrapped in Skin debütálás óta következetesen építi azt a világot, ahol a melankolikus dalszerzés, a melodikus technó és a kísérleti klubhangzás természetes egységet alkot. Zenéi olyan meghatározó kiadóknál jelentek meg, mint az Anjunadeep, a Stil vor Talent, a This Never Happened vagy a Gardens of Babylon, fellépései pedig Ibizától az ADE-n át a Scorpiosig vezették.

Polké munkáiban ma is jól érződik indie és folk-pop gyökere, de ezeket tudatosan szűri át klubstruktúrákon. Nem a klasszikus tánctéri hatás a cél, hanem az érzelmi mélység, amely a hallgatót egyszerre mozgásba hozza és befelé fordítja. Ez a kettősség határozza meg legújabb EP-jét is.

A Dawn című kiadvány a Universal Music Switzerland gondozásában jelent meg, és öt atmoszférikus darabon keresztül mutatja meg a sebezhetőség és a dinamika finom egyensúlyát. A dalok nem harsányak, inkább lassan építkeznek, teret hagyva a hangulatok kibontakozásának. Ez az anyag inkább hajnalhoz, mint csúcsidőhöz szól: átmeneti állapotokat rögzít, amikor a sötétség már oldódik, de a fény még nem teljes.

A megjelenés kapcsán Polké azokat a zenéket is megosztotta, amelyek jelenleg inspirálják. Ezek a választások jól kirajzolják zenei gondolkodását. Christian Löffler finoman érzelmes világa, Tim Green harmonikus építkezése, vagy Catching Flies és Parra for Cuva részletgazdag hangzásai mind visszaköszönnek abban az érzékeny egyensúlyban, amely Polké saját munkáit is jellemzi. Ugyanakkor ott vannak a groove-központú klubdarabok és a poposabb dallamvilág felé nyitó hatások is, amelyek élőben különösen erősen működnek.

Saját számai közül a Let Myself Go és a Find Me jól mutatják azt a kettősséget, amely Polké zenéjének lényege: intim, személyes érzelmek klubtérbe fordítva. Nem véletlen, hogy ezeket a darabokat különösen szereti élőben előadni, hiszen egyszerre hordoznak törékenységet és felszabadító energiát.

A Dawn nem hangos kijelentés, sokkal inkább egy pontosan megfogalmazott érzelmi állapot. Egy olyan EP, amely megerősíti Natascha Polké helyét azok között az alkotók között, akik nem trendeket követnek, hanem saját belső ritmusuk szerint formálják az elektronikus zenét.