Paul McCartney nosztalgikus új lemezét mutatta be az Abbey Roadban

Paul McCartney kedden ( Tuesday May 5 ) különleges hallgatóestet tartott az Abbey Road Studios legendás Studio Two termében, ahol nagyjából 50 szerencsés rajongónak vezette végig közelgő albumát, a The Boys Of Dungeon Lane -t. A telefonok leadása után a vendégek egy nappalinak berendezett térbe léptek: lemezek, bekeretezett fotók és apró relikviák között egy utcatábla hirdette az új lemez címét. „ Hello, welcome to Abbey Road, ” – köszöntötte őket McCartney . „Lejátszom az új albumot, és megpróbálok mesélni róla.” A következő 90 percben McCartney emlékei kerültek elő: liverpooli fiatalsága és a The Beatles -beli barátságok kezdetei. Az albumon „jó pár” olyan dal szerepel, amely „visszatekint az időben” – magyarázta –, mert „ott van az ember nagy információs bankja”. Irodalmi párhuzammal élt: ha az ember Charles Dickens , akkor az apja börtönéről ír; a múlt „nagyon termékeny terep”. „ Memories are a weird thing ” – tette hozzá egyik története végén. A „memory songok” közé sorolta a Down South -ot, egy akusztikus alapú számot, amelyben felidézi, hogyan stoppolt együtt George Harrison nal, amikor frissen barátkoztak össze. „Mindig én javasoltam John nak és George-nak, hogy menjünk stoppolni” – mondta, majd liverpooli akcentusát erősítve el is játszotta a helyzetet. Egy külön történetet is felidézett: egyszer tejeskocsira kaptak fel őket, ahol Harrison az akkumulátoron ülve a farmerje cipzárján keresztül égett meg. Később Olivia Harrison nal beszélgetve derült ki: a családi emlékezet szerint épp fordítva történt. „ Memories are a weird thing ” – summázta. Szó esett a The Boys Of Dungeon Lane elsőként megjelenő daláról, a Days We Left Behind -ról is, amely Lennon ra utal; McCartney szerint róla még ma is nehéz indulatok nélkül beszélnie. A lendületes Home To Us ezzel szemben Liverpool munkásnegyedeit idézi fel, ahol ő, Harrison és Ringo Starr felnőttek: „Hárman elég szegény körülmények között nőttünk fel” – foglalta össze a közönségnek. A bemutató a Studio Two időtlen atmoszférájában zajlott, ahol a The Beatles karrierje során dolgozott. A hangulatot tovább fokozta, hogy az esemény elején már a vezérlőből hallatszott McCartney hangja – mielőtt lement volna a lépcsőn, és helyet foglalt volna a „nappaliban”. A hallgatóest egyszerre volt közvetlen és múltidéző, ahogy a dalok és a történetek lassan összeálltak egy személyes hangú, emlékező lemezzé.