A Babyshambles koncertlemezzel örökíti meg visszatérését

Pete Doherty arra készült, hogy talán senki sem akarja újra látni a Babyshamblest. A tavalyi visszatérés előtt attól tartott, hogy elfogyott a közönség kíváncsisága, és az emberek egyszerűen nem jelennek majd meg. Norwichban aztán már az első rendes turnéesten kiderült, hogy ennek éppen az ellenkezője történt.

A bemelegítő koncertek után a Norwich UEA-ban indult el igazán a turné. A közönség együtt énekelte a dalszövegeket, a zenekar energikusan és tisztán szólt, Doherty pedig „gyönyörűként” emlékszik vissza az estére.

A visszatérés tétje nagyobb volt annál, mint hogy sikerül-e megtölteni a termeket. A Babyshamblesnek olyan dalokhoz kellett visszanyúlnia, amelyekhez a rajongók személyes emlékeket kötnek, a zenekar számára pedig elválaszthatatlanok Patrick Walden alakjától.

„Nem voltak igazi besülések. Fontos volt, hogy jól játsszunk, és igazságot szolgáltassunk a daloknak. Ez kemény munka, amikor Pat és az ő dalai előtt tisztelegsz” – mondta Doherty.

A zenekar alapító gitárosának halála végig ott maradt a turné hátterében, de nem minden koncertet határozott meg ugyanúgy. Doherty nem akarta az egész műsort folyamatos megemlékezéssé változtatni. Bizonyos pillanatokban azonban, különösen a Fuck Forever vagy a Pipedown előtt, megemlítette Waldent.

Ilyenkor Drew McConnell basszusgitáros gyakran érzelmileg elfordult, mintha néhány másodpercre ki kellett volna lépnie a színpad közös teréből.

„Nem állandó a szomorúság, de néha hirtelen elkap” – fogalmazott Doherty.

Ez a kettősség végigkísérte a Babyshambles visszatérését. A koncertek egyszerre szóltak a régi dalok felszabadult újrajátszásáról és annak az embernek a hiányáról, aki nélkül ezek a számok nem ugyanúgy születtek volna meg.

A turné decemberben a londoni KOKO-ban zárult. Az estére Carl Barât is csatlakozott a zenekarhoz, akivel eljátszották a The Libertines What Katie Did című dalát. Húsz év után a Wolfman is előkerült, így a koncert egy ponton már nemcsak a Babyshambles visszatérését, hanem Doherty teljes pályájának különböző korszakait kötötte össze.

Az este felvétele október 9-én jelenik meg Live At KOKO címmel, Doherty saját kiadója, a Strap Originals gondozásában.

A választásban van némi irónia. Doherty szerint a KOKO talán a turné legrosszabb koncertje volt abból a szempontból, hogy éppen ezt rögzítették. A négynapos koncerthetek végére a zenekar tagjai már fáradtak voltak, és kissé „szétcsúsztak”. Mégis jó emlékként gondol vissza az egész turnéra.

Ez éppen illik ahhoz, ahogyan a Babyshambles mindig is működött. A zenekar ereje ritkán a hibátlan végrehajtásból született. A dalokat inkább a kiszámíthatatlanság, a szétesés veszélye és az utolsó pillanatban mégis összeálló közös energia tartotta életben.

A Live At KOKO ezért nem feltétlenül egy tökéletesen kontrollált visszatérés dokumentuma lesz. Sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy a Babyshambles dalai húsz év elteltével is képesek megtölteni egy termet, és ugyanazokat a sorokat egyszerre kiabáltatni egy egész közönséggel.

A visszatérés közben már folytatódik is. A zenekar fesztiválokra, egy írországi koncertkörre és a margate-i Dreamland főfellépésére készül. Utóbbi estén Big Special és Warmduscher is szerepel a vendégek között, Doherty pedig röviden annyit ígért: „A jó móka garantált.”

A The Libertines körül szintén formálódik valami. Doherty egyelőre csak egy „rejtélyes” tervről beszélt, amely az All Quiet On The Eastern Esplanade folytatásaként érkezhet. Részleteket nem árult el, így egyelőre az sem világos, új zenéről, koncertről vagy egészen más projektről van-e szó.

A távolabbi tervei között egy jóval csendesebb vállalkozás is szerepel. Franciaországban szeretne saját használtcikk-boltot nyitni, ahol – saját megfogalmazása szerint – eladhatná „minden vacakját”. Az ötlet egyelőre ugyanúgy terv maradt, mint a Libertines következő lépése.

A Babyshambles visszatérése azonban már nem terv. Doherty attól félt, hogy az emberek nem jönnek el, most pedig koncertlemez készül az estéből, amely lezárta a vártnál jóval nagyobbra nőtt turnét. A bizonytalanság helyét ismét a dalok vették át – Pat emlékével, a régi hibákkal és azzal a széteső energiával együtt, amely nélkül a Babyshambles sosem lett volna ugyanaz.