Peter Buck és Ian McNabb újragondolta az R.E.M. klasszikusát

Új életre kelt egy R.E.M.-klasszikus: Peter Buck, a zenekar legendás gitárosa és Ian McNabb, a The Icicle Works egykori frontembere közösen rögzítették a So. Central Rain friss változatát. Az eredetileg 1984-ben megjelent dal új felvétele már elérhető, és McNabb közelgő, ‘65’ című szólóalbumának egyik kiemelt darabja lesz.

Buck az R.E.M. hivatalos oldalán osztotta meg a felvételt, személyes megjegyzéssel kísérve. Elmondása szerint az elmúlt évben rögzített néhány gitárrészt McNabb feldolgozásához, amelyet „nagyszerű verziónak” nevezett, és bízik benne, hogy jól indítja az új évet. A hangsúly nem az újraíráson, hanem az érzékeny újraértelmezésen van: a dal megtartja eredeti melankóliáját, miközben friss hangsúlyokat kap.

Peter Buck az R.E.M. alapító tagjaként a zenekar teljes pályáját végigkísérte az 1980-as indulástól a 2011-es feloszlásig. Játéka és dalszerzői jelenléte alapvetően formálta a banda hangzását. Ian McNabb a liverpooli The Icicle Works élén vált ismertté az újhullámos korszakban, majd 1993-ban indította el szólókarrierjét a ‘Truth And Beauty’ albummal. A mostani együttműködés két markáns életmű találkozása, közös múltérzettel és eltérő nézőpontokkal.

Az R.E.M. neve az utóbbi években többször is visszatért a köztudatba. A tagok különleges alkalmakra újra összeálltak, 2024-ben és 2025-ben is felléptek az athéni 40 Watt Clubban, ahol a Pretty Persuasion hangzott el. 2025 májusában megjelent a ‘Radio Free Europe 2025’ című ötszámos kiadvány is, benne egy korábban sosem hallott remixszel.

A zenekar öröksége más formában is tovább él. Michael Stipe nemrég a BlueSky felületén tisztázta az It’s The End Of The World As We Know It (And I Feel Fine) néhány kevésbé ismert szövegrészletét, míg a jövő évben az R.E.M. zenéje különleges audiovizuális kontextusban szólal meg: a Monster és a New Adventures In Hi-Fi albumokat élőben párosítják némafilmekkel a Silents Synced sorozat keretében.

A So. Central Rain új változata így nem csupán egy feldolgozás, hanem kapcsolódási pont múlt és jelen között. Egy dal, amely negyven év után is képes új hangon megszólalni, miközben változatlanul őrzi azt az érzelmi súlyt, amely miatt klasszikussá vált.