Vita a Primal Scream londoni koncertje körül

Komoly visszhangot váltott ki a Primal Scream közelmúltbeli londoni koncertje, amelyet a Roundhouse falai között adtak. Az est során vetített vizuális tartalom sokak szerint átlépett egy határt: a háttérfilmekben a Dávid-csillag és a horogkereszt összevonva jelent meg, politikai vezetők – többek között Benjamin Netanjahu és Donald Trump – képeivel társítva. A képsorok számos nézőben felháborodást keltettek, és rövid időn belül szélesebb közéleti vitát indítottak el.

A Roundhouse az eseményt követően nyilvánosan bocsánatot kért mindazoktól, akiket a vetített tartalom megbántott vagy megrázott. A brit zsidó közösségek védelmével foglalkozó Community Security Trust az ügyet a rendőrség felé is jelezte, míg a Campaign Against Anti-Semitism „visszataszítónak és megbocsáthatatlannak” nevezte a szimbólumok ilyen módon történő egyesítését.

A Primal Scream a kritikákra Instagramon reagált, hangsúlyozva, hogy a bemutatott anyag nem gyűlöletkeltő szándékkal készült. Álláspontjuk szerint a vizuális tartalom művészi eszköz, amely a jelenlegi világpolitikai helyzetre reflektál, és társadalmi párbeszédet kíván ösztönözni, nem pedig megbélyegezni vagy támadni. A zenekar kiemelte: a szólásszabadság alapvető jog, amely egy szabad és liberális társadalomban a művészi megszólalásra is kiterjed.

A kialakult vita azonban kézzelfogható következményekkel járt. A zenekar lemondta közelgő Trentham Live fellépését, az esemény szervezői pedig közölték, hogy a döntés összefügg a más helyszíneken bemutatott vizuális tartalmakkal kapcsolatos jelentésekkel. Az érintett jegytulajdonosok számára automatikus visszatérítést biztosítanak.

A Primal Scream politikai és társadalmi állásfoglalásai nem új keletűek. Bobby Gillespie és társai hosszú ideje nyíltan vállalják közéleti nézeteiket, és rendszeresen részt vesznek társadalmi igazságosságot célzó kezdeményezésekben. A zenekar a közelmúltban a palesztin ügy mellett is kiállt, többek között egy menekült futballcsapat mezének tervezésében való részvétellel, valamint jótékonysági események támogatásával. Korábban a No Music For Genocide kampány keretében is hallatták a hangjukat.

A londoni koncert körüli események újra ráirányították a figyelmet arra, hol húzódnak a művészi szabadság határai, és mikor válik egy politikai üzenet megosztóvá vagy sértővé. A vita egyelőre nem csillapodik, és jól mutatja, milyen éles reakciókat válthat ki a zene és a vizuális művészet találkozása egy feszült közéleti környezetben.