Radio Free Alice új száma, a Kick In The Shins a kulturális zűrzavarról szól – lendületes, nyári gitárokkal

A melbourne-i Radio Free Alice visszatért egy friss kislemezzel: a Kick In The Shins az izoláció és a kulturális zavar érzését járja körül, miközben maradéktalanul hozza a zenekar újhullámos/posztpunk lendületét. A dal az Atlanticnál jelent meg, és két, korábban félkésznek érzett ötlet összeillesztéséből állt össze – erről Noah Learmonth mesélt: „A két szám közül az egyiknek a versszakát, a másiknak a refrénjét szerettük, és működött, amikor összehoztuk őket. A lényege az a bizonytalanság, amit a körülöttünk lévő kultúra vált ki, és az ezzel járó izoláció.” Zeneileg pörgős, nyáridéző gitárdallamok vezetik, amelyekre Noah Learmonth distinctive, charismatic vocals. ül. A szöveg képei is csípősek: „In echo park they really did me in/ They tied me up to some public bins/ I said the cavern club is now a Morrisons/ So here’s a twisted arm/ Here’s a kick in the shins,” énekli a refrén felé építkezve, majd: „And the only time that they kick him around/ He’s crying out loud cus he’s never been found/ I’ve been hearing his voice from under the ground/ Crying out loud cus you’re never around.” A felvétellel a zenekar tovább dolgozott Ewan Pearson (Depeche Mode, Metronomy) és Peter Katis (Interpol, The National) mellett. A mostani single a tavaly kihozott Toyota Camry és Rule 31 után, valamint az idei első új zenéjük, a Lunch Money folytatásaként érkezik. A koncertfronton a 2025-ös teltházas bulik után 2026-ban már csatlakoztak a Geese ausztrál februári, szintén teltházas turnéjához, és debütáltak a New York-i Governor’s Ballon is. A nyári fesztiválkör tovább pörög: július 24-én (péntek) a sheffieldi Tramlinesen, július 25-én (szombat) az abingdoni Truck Festivalon lépnek fel, majd jön a derbyshire-i Y Not, augusztusban pedig a Boardmasters, a Way Out West, a Reading Festival és több további állomás. A kör szeptember 18-án a chicagói Riot Festen zárul. A Radio Free Alice tavaly felkerült az NME 100 listájára is, ahol úgy jellemezték őket, mint akik a The Smiths és a Joy Division markáns ’80-as évekbeli basszusait és éles gitárjait frissítik fel, miközben a nosztalgikus, nyers posztpunk hangzásokat feszes, mai formába öntik.