Roberto Rodriguez - Interjú

„Egy all night long szett olyan, mint a jó szex” – Roberto Rodriguez hét órát zenél a Room 8-ben

. Nem tudjuk, hogy játszott-e már Magyarországon hétórás szettet hasonló kaliberű dj, de ha igen: olyan még biztosan nem volt, hogy rajta kívül senki ne zenéljen aznap este ugyanabban a pultban. Eddig. Mikulás-nap előestéjén, pénteken a méltán népszerű finn dj, Roberto Rodriguez lép fel Budapest legújabb szórakozóhelyén, a Room 8-ben. Az itthon teljesen egyedülálló, igazi all-nighter a magyar partiszokásokkal ellentétben nem úgy fog kinézni, hogy a külföldi dj hajnali 1 órakor lép a lemezjátszók mögé. Ellenkezőleg: Roberto Rodriguez este 10-kor rakja fel az első számot és reggel 5-ig ki se mozdul a pultból. Csak halvány elképzelésünk van róla, hány stílust fog érinteni ez idő alatt a finn lemezlovas-producer, aki egyben zenei szerkesztő is egy helsinki székhelyű elektronikus rádiónál. - Adódott már bármilyen félreértés a nevedből karriered folyamán? Mint tudjuk, rendező és jazz-muzsikus is fut ilyen, vagy hasonló név alatt. - Voltak kisebb félreértések, de semmi komoly. Amikor csatlakoztam Finnországban egy Teosto nevű társasághoz, - ami fanatikus gyűjtők és zenészek kollektívája - küldtek pár cuccot, amiről azt hitték, hogy én készítettem, vagy közöm van hozzájuk. Az egyik például az El Mariachi (klasszikus Robert Rodriguez film 1992-ből – a szerk.) filmzenéje volt. Ki kellett, hogy ábrándítsam őket… - Nem csoda, hogy azt hitték. A Roberto Rodriguez nem egy tipikus finn név. Mikor költöztél Finnországba?
 - Én már itt születtem, Helsinkiben. Édesanyám finn volt, édesapám pedig spanyol, Mallorcán találkoztak a ’70-es évek elején nyaralás közben, aztán annyira egymásba habarodtak, hogy apukám követte anyukámat Finnországba, letelepedtek és családot alapítottak. Ennek így utólag nagyon örülök. Természetesen a nevemet apukámtól kaptam. - Sokan a Manolo álnéven készített Night Rhythm feldolgozásod kapcsán ismernek. Honnan jött az ötlet, hogy átírd a Corona egyik eurohouse slágerét? - 

A szám eredetileg teljesen más vokállal készült el és rajta lett volna a 2011-es, Dawn című albumomon is. Történt azonban, hogy épp a helsinki Flow fesztiválon játszottam, ahová magammal vittem a még nem teljesen kész dal instrumental verzióját. Teljesen spontán felraktam záró trekként, ekkor fedeztem fel, hogy akár működhet is a Corona-sláger refrénje az erdeti számmal. Villámgyorsan csináltam egy editet élőben, a fogadtatás pedig hihetetlen volt. Ekkor tehát még nem is létezett a dal, csak egy jól sikerült improvizáció eredménye volt. A következő hetekben aztán tökéletesítettem a művet és megszületett a Night Rhythm ma is ismert verziója. - A zenei inspirációknál főleg house és techno neveket találunk Facebook-oldaladon. Ez a Manolo dolog tulajdonképpen csak egy kis kirándulás volt a nu disco világába? Egy jó poén?

 - Nem mondanám. Én is azok közé tartozom, akik nem szeretik a skatulyákat. Nekem ezek csak műfajok, mind ugyanazt jelentik. Elektronikus tánczene, kisebb eltérésekkel, apró különbségekkel. Az évek folyamán a house mellett csináltam én már downtempót, jungle-t technót és trance-et is. - De Manolo név alatt mégis csak három zenét adtál ki. Van ennek valami oka? Hogyan viszonyulsz a discóhoz? - 

Igazából a saját nevemen is csomó dallamos dolgot adtam ki. A Manolot eredetileg az editekre használtam, de Jimpster szerette volna, ha a Delusion Of grandeurös megjelenésemet is övezi valami kis misztérium, így aztán végül a Night Rhythm is Manolo név alatt jött ki. Soha nem akartam, hogy ez egy „disco only” művésznév legyen, aztán valahogy mégiscsak ez lett belőle. Egyébként kifejezetten örülök, hogy a disco népszerű lett az utóbbi öt-hat évben, megérdemelte a műfaj, hogy sokkal több emberhez eljusson és ne legyen ciki. Mondom ezt még akkor is, ha az utóbbi években igencsak felhígult a műfaj és születtek nagyon rossz zenék is. Persze így van ez minden stílusnál, ami egyszer divatos lesz. - Nálad mitől függ, hogy épp milyen zenét akarsz írni, mihez van kedved? - 
Mindig is az volt a fő szempont, hogy friss legyen és kortalan. Olyan muzsikákat szeretek készíteni, amikről azt gondolom, hogy 5-10 év múlva is megtáncoltatja majd az embereket. Ezt tartom szem előtt. - Beszéljünk egy kicsit az undergroundabb oldaladról! Nincs tervben, hogy folyatatjátok a Future Beat Investigators projektet?

 - Mindig tervben van (nevet), de soha nem tűzünk ki magunk elé határidőt, talán épp ez a baj. Érdekes, hogy Tonival és Kimmoval nagyon jól ment a közös munka. Mindössze néhányszor ültünk össze, szinte minden FBI szám akkor született. Kiadtuk őket, de mivel mindenkinek voltak saját céljai, mentünk tovább a saját utunkon. Lassan viszont úgy érzem, hogy ideje lenne ismét egyesíteni az erőinket. Tonyval már csináltunk is egy közös trekket és masszív kutatómunkát is végeztünk a további zenékhez. Lassan, de biztosan belevágunk. Vagyis folytatjuk. - Te vagy a finn Bassoradio program- és zenei szerkesztője. Megkönnyíti a munkádat dj-ként, hogy egész nap zenével kell foglalkoznod, vagy megnehezíti, mert az egyik miatt nem jut idő a másikra? - 

Hál’ Istennek nagyrészt olyan muzsikákkal kell foglalkoznom, amik amúgy is érdekelnek, ráadásul inspirációt jelentenek a dj szettjeimhez és a saját cuccaimhoz is. Tény, hogy szabadidőm nem sok marad, olyan meg pláne nem, amikor azt hallgatok, amit én akarok. Kitölti a napjaimat a zeneválogatás és a programszerkesztés, de élvezem az egészet. - Kik a kedvenc elektronikus és nem elektronikus zenei előadóid? - Meglehetősen nehéz kérdés, annyi remek művész van manapság, sokkal több, mint régen. Az biztos, hogy idén Floating Points volt a legnagyobb kedvencem. Annyi remek zenét ad ki, olyan mintha soha nem fogyna ki az ötletekből. Egyik parádés után jelenteti meg a másikat. - Többször is játszottál már Budapesten, biztosan szeretnek itt az emberek. Érzékeled ezt?

 - Igen, mindenképpen. Imádom ezt a várost, mindig úgy érzem magam itt, mintha otthon lennék. Az évek során számtalan kiváló buliban voltam és csodálatos embereket ismertem meg. Tényleg olyan mintha a második otthonon lenne. - Szeretsz all night long szetteket játszani, egyáltalán milyen gyakran adódik lehetőség rá?

 - Nagyon szeretek, sokkal jobb, mint kétórás, semmitmondó hakniműsorokat tolni. Ennyi idő alatt bőven van lehetőségem megmutatni, milyen zenék mozgatnak. Magam építhetem fel az atmoszférát, befolyásolhatom az embereket és felelős vagyok az éjszaka kimeneteléért is. Szeretem az ilyen kihívásokat és a nagy tétet. Egy lemezlovas így tudja megmutatni a legkönnyebben, hogy valóban jó dj. Sokszor volt már alkalmam végigzenélni egy-egy éjszakát, Helsinki egyik legkiválóbb klubjában a Kaikuban ez ráadásul mindig óriási élmény. Tavaly játszottam egy 12 órás szettet egy a városközponthoz közel lévő szigeten, elképesztő érzés volt. A Room 8-ben is valami hasonlót várok. Szerintem egy jó all-nighter olyan, mint a jó szex. Mielőtt rátérsz a lényegre, meg kell ismerned a közönségedet, bizalmukba kell, hogy férkőzz. Érzelmesen fel kell építened az éjszakát, megfelelő hangulatba kell hoznod az embereket, aztán azt csinálsz velük, amit akarsz. - Milyen technikát használsz mostanában? Még mindig szereted vinylt vagy mostanában inkább a pendrive-ot favorizálod? - Igen, még mindig sok bakelitet vásárolok, és játszom is őket, de inkább otthon Finnországban. Általában elviszem a legjobb zenéimet lemezen, a többit pedig pendrive-ról játszom. A cd totálisan kiesett a képből manapság. - Azon kevesek közé tartozol, akik jó producerek és jó dj-k is egyben. De melyikben vagy jobb?

 - Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egyszerre kezdhettem el mindkettőt, így egyformán fejlődhettem ebben is, abban is. Mindig is úgy tekintettem ezekre, mintha egy munka két oldala lenne. Mindkettőben a csúcson kell lenni. Manapság viszont annyira felgyorsult a technikai fejlődés, hogy a fiatal producereknek sokkal kevesebb idejük van arra, hogy megtanuljanak dj-zni, megszerezzék a megfelelő tapasztalatot és magabiztosságot. Csak úgy tudják felvenni a versenyt a többiekkel, ha a zeneírásra fókuszálnak. Egyébként úgy gondolom, hogy jobb dj vagyok, mint producer. Gyertek és hallgassátok meg, hogy igazam van-e!