Sam Fender Brian Johnsonról: „Ő mindig ugyanaz maradt”

Sam Fender nemrég egy őszinte hangvételű közösségi médiás bejegyzésben beszélt arról, milyen mély hatással volt rá az AC/DC legendás frontembere, Brian Johnson. Fender felidézte, hogy karrierje kezdetén, amikor először indult hosszabb turnékra, gyakran küzdött honvággyal, ilyenkor pedig Johnson interjúit nézte, hogy erőt merítsen.

Szavai szerint Brian Johnson története mindig kapaszkodót jelentett számára. „Ő mindig az a kis geordie–olasz srác maradt Dunstonból” – fogalmazott Fender, utalva arra, hogy Johnson világsikere ellenére sem szakadt el a gyökereitől. Ez a hozzáállás lett számára az egyik legfontosabb iránytű: bármeddig is jut el, nem akar mássá válni, mint aki volt.

A történet különös aktualitást kapott, amikor a két zenész nemrég Sydney-ben személyesen is találkozott. Mindketten nagyszabású koncerteket adtak a városban, és Fender egy közös fotóval reagált a pillanatra. „Itt vagyok én és Brian – két normális geordie srác. Őrület!” – írta, egyszerre büszkén és hitetlenkedve.

Fender számára azonban nemcsak a példaképek tisztelete fontos, hanem az is, hogy visszaadjon a közösségnek, amelyből kinőtt. A Mercury Prize elnyerése után a díjjal járó összeget a Music Venue Trustnak ajánlotta fel, ezzel támogatva az Egyesült Királyság kis élőzenei helyszíneit. Ezek a klubok és termek sok fiatal zenész számára jelentenek kiindulópontot, mégis egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Fender szerint legendás helyekről van szó, amelyek most komoly küzdelmet folytatnak a fennmaradásért.

Az elmúlt időszak Fender pályáján szakmailag is mérföldkő volt. Nemrég tette közzé a Live At London Stadiumkoncertfilmet, amely minden eddigi legnagyobb fellépését örökíti meg a londoni stadionban. Az estén Olivia Dean is csatlakozott hozzá a színpadon, tovább erősítve a koncert különleges hangulatát.

Sam Fender története jól mutatja, hogy a siker mögött sokszor csendes példaképek, személyes kapaszkodók és tudatos döntések állnak. Brian Johnson számára nemcsak egy rockikon, hanem élő bizonyíték arra, hogy világszínpadon is meg lehet maradni önazonosnak.