Sean Green bemutatkozik: The Green Room az Soul Quest 20. kiadványa

Sean Green titokzatos új névként érkezik, mégis olyan zenei érettséget és határozott ízt mutat, mintha hosszú pályafutás állna mögötte. Debütáló EP-je, The Green Room , amely a Soul Quest Records sorozatának 20. kiadványa, egységesen egyesíti a soul melegét, a groove-ot és az érzelmi mélységet. A lemezen a vokálközpontú Really Love , amelyen Will Heard vendégszerepel, világos ellensúlyt ad a sötétebb tónusú Hold On című számmal szemben. Green elmondása szerint szeretett volna egy olyan anyagot alkotni, amely egyszerre képviseli őt a soul és a klubzene oldala felől, és ezt a koncepciót végig tudta vinni az EP-n. A műfaji keverést tekintve Sean Green a deep house és a broken beat világából merít: fiatalkori meghatározó hallgatások – például 4hero és a Bugz in the Attic-remixek – mellett garage, amerikai house és soul felvételek inspirálták. Hozzáállása szerint nem erőlteti az előtérbe kerülést: szándékosan hagyja, hogy a zene „énekeljen”, és az alkotói identitás mögött inkább a hangzás álljon. A kollaborációs folyamatot a Really Love kapcsán részletezte: Will Hearddal leültek, a vendég azonnal elénekelt kilenc ötletet, majd Green egy repülőút során szerkesztette meg a kiválasztott vokált, amit négy félhanggal lejjebb hangolt, és ehhez építette a beatet. A dal végső hangzásához Eddie Lopes basszusgitárja és Beth Aggett vokálja is hozzájárult, a vokált utólag pedig négy félhanggal feljebb vették fel, hogy elérjék a kívánt karaktert. Technikailag a producerek hétköznapi és mobil környezetben dolgoztak: bár Green minden szintetizátort birtokol, a legtöbb sáv az ő laptopján készült, repülőn vagy hotelszobában. Számok, mint a Green Alot és Hold On modern, broken beat hangzást képviselnek; Green szerint egy barátja jelezte neki, hogy amit csinált, azt ma bruknak hívják — ő pedig anélkül alkotta meg a hangszerelést, hogy tudatosan követett volna műfaji trendet. Az EP bemutatja Sean Green ízlésének és munkamódszerének egyensúlyát: a múlt klasszikusai által inspirált finom részleteket új, személyes megközelítéssel ötvözi. A The Green Room bemutatkozásként egyértelmű irányt ad a művésznek, miközben a hallgatóra bízza, hogy a zenei üzenetre figyeljen, nem az alkotó arcára.