Skrillex, Porter Robinson és Ninajirachi együtt állt a pult mögé

Skrillex tizennégy év után nem egyszerűen visszatért Seattle-be. Magával hozott két olyan producert is, akik egészen más generációból és más irányból értelmezik tovább azt az elektronikus zenei világot, amelynek a korai 2010-es években ő volt az egyik legfontosabb arca.

A seattle-i Gas Works Parkban augusztus 29-én megrendezett Day Party egyik csúcspontján Skrillex, Porter Robinson és Ninajirachi közösen állt a pult mögé. A tóparti ipari park különös hátteret adott a szettnek: bent tömött tánctér, a kerítésen kívül pedig csónakokról, kajakokról és paddleboardokról figyelő közönség követte az eseményt.

A nap nem a megszokott előzenekar–főfellépő menetrend szerint épült fel. Skrillex folyamatosan visszatért a pultba, a zenészek pedig egymást váltó B2B- és B3B-felállásokban tartották mozgásban a délutánt. Porter Robinson, Ninajirachi, Nick León, underscores és Dylan Brady nem különálló blokkokat hozott: a program inkább egyetlen, órákon át alakuló közös szettnek hatott.

A hármas részében a Skrillexhez kötődő klasszikus basszushangzás ütközött Porter Robinson melodikusabb világával és Ninajirachi fényes, a 2010-es évek digitális eufóriáját újraértelmező produkcióival. Felcsendült a First Of The Year (Equinox), az All I Ask Of You, a WHILE YOU WERE SLEEPING és Skrillex Avicii-Levels-remixe is.

A szett természetes középpontja a Ninajirachi és Porter Robinson közös dalaként megjelent WannaCry lett. A szám eleve arra az időszakra néz vissza, amikor a nagy EDM-dallamok, az internetkultúra és a féktelenül digitális hangzás még ugyanannak a jövőképnek tűnt. Skrillex jelenlétében ez a nosztalgia hirtelen élő párbeszéddé változott: az egyik korszak meghatározó producere együtt játszotta el annak modern átiratát azokkal, akik már hallgatóként nőttek fel rajta.

Közben az este legemlékezetesebb pillanatához nem kellett drop. Amikor a nap eltűnni készült a Lake Union fölött, Skrillex megállította egy pillanatra a rohanást.

„Forduljatok meg, és nézzétek a naplementét – én is ezt látom. Nagy tapsot a naplementének” – szólt a közönséghez. Később a holdnak is kért egy hasonló ovációt. Egyszerű gesztus volt, mégis pontosan a helyszínhez kötötte azt az estét, amely máshol könnyen csak újabb nagy szabadtéri DJ-buli lehetett volna.

A telefonkamerákat a belépésnél letakarták, a fotózást és videózást pedig kifejezetten tiltották. A koncepció arra épült, hogy a közönség ne kijelzőn keresztül kövesse a színpadot – különösen beszédes egy olyan összeállításnál, amelyben a digitális kultúra három különböző generációja találkozott.

Néhány felvétel ennek ellenére kijutott a parkból. A közel húszperces videó nem adja vissza a teljes napot, de jól hallható rajta, ahogy a három producer különböző zenei nyelve egyetlen gyors, kiszámíthatatlan szetté áll össze. A Skrillex–Porter Robinson–Ninajirachi B3B itt nézhető meg.

Skrillex 2012-ben, a Bumbershoot főfellépőjeként játszott legutóbb Seattle-ben. Azóta a KeyArena Climate Pledge Arena lett, ő pedig a brostep korszak jelképéből olyan producerré alakult, aki a technótól és a grime-tól a latin klubzenéig szinte bármit beenged a szettjeibe. Ezt az irányt folytatta a júniusban váratlanul kiadott SOMA, majd a Solomunnal közös Rumpta is.

Seattle-ben azonban nem egy új album bemutatója volt a lényeg. Inkább az, hogy Skrillex a saját múltját, Porter Robinson érzékenyebb melodikáját és Ninajirachi újgenerációs energiáját ugyanarra a pultfelületre engedte. Tizennégy év után így nem ugyanoda tért vissza, ahonnan elindult – hanem megmutatta, mennyi minden nőtt ki abból a hangzásból azóta.