A Soft Cell utolsó albuma, a „Danceteria” David Ball morfiumos álomvilágából merít inspirációt

A Soft Cell történetének egyik legmeghatóbb és legösszetettebb fejezete zárul le a „Danceteria” című albummal, amely David Ball életének utolsó hónapjait és belső élményeit örökíti meg. A legendás szintipop duó 46 éven át alkotott párost: Ball és Marc Almond neve összeforrt a brit elektronikus zene aranykorával. Ball október 22-én, 66 évesen hunyt el londoni otthonában, és a záróalbum így különös, szimbolikus jelentőséget kapott.

Marc Almond elárulta, hogy az albumot alig néhány nappal Ball halála előtt fejezték be. „Koncentrált volt, és nagyon boldog az új albummal, amit szó szerint csak pár napja fejeztünk be” – írta megható sorokban. A „Danceteria” cím az 1980-as évek elejére, New York vibráló klubvilágába repíti vissza őket, arra a korszakra, amely formálta a duó zenei identitását és indította el pályafutásukat. A pontos megjelenési dátumot még nem jelentették be.

Ball egy nemrégiben adott interjúban különleges betekintést engedett az alkotói folyamatba. Mesélt arról, hogy súlyos betegsége miatt morfiumot kapott kórházi kezelése során, ami erőteljes, szürreális élményeket idézett elő benne. „Különös emlékeim voltak kórházban, mert morfiumot kaptam. Az új dalok digitális visszhangjai azoknak a hangoknak, amiket akkoriban a fejemben hallottam” – mondta. Ez a sajátos belső világ határozza meg a „Danceteria” hangzását, amely egyszerre nosztalgikus, kísérletező és mélyen személyes.

Almond szerint a Soft Cell sosem szakadt el teljesen attól a kettősségtől, amely egyszerre tette őket „becsületbeli amerikai zenekarrá” és mélyen brit identitású duóvá. A „Danceteria” ebből a kettősségből is merít, és bizonyos értelemben lezárja a Soft Cell mítoszának körét – egy olyan életművet, amelyet végig áthatott a sötét romantika, a klubkultúra energiája és a modern popzene határait feszegető kísérletezés.

A Soft Cell öröksége vitathatatlan. Ball és Almond Leeds művészeti iskolájából indultak 1979-ben, és rövid időn belül új irányt szabtak a brit popzenének. 1981-es debütáló albumuk, a „Non-Stop Erotic Cabaret” máig a műfaj egyik alapköve, a „Tainted Love” pedig az Egyesült Királyság és további 17 ország listáinak élére tört, megdöntve több rekordot és 1981 legkelendőbb brit kislemezévé válva. A duó ezzel örökre beírta magát a popkultúra történetébe.

A „Danceteria” így nemcsak egy utolsó album, hanem egy intim búcsú, amely Ball utolsó kreatív vízióit őrzi meg. Az életmű lezárása, amely egyszerre fájdalmas és felemelő.