A Spotify új rendszere kiszúr a kicsikkel? – Több millió előadó marad jogdíj nélkül

Úgy tűnik, hogy a Spotify legújabb lépése nem mindenki fülének tetszik. A világ legnagyobb streaming platformja bevezette az évi 1,000 lejátszásos minimumot, ami azt jelenti, hogy csak azok a zenék részesülnek jogdíjban, amelyek elérik ezt a számot. És bár elsőre ez talán nem tűnik durvának, valójában óriási pofon a független és feltörekvő előadók számára.

Ez a szabályozás a nagy kiadók nyomására született meg, és gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kisebb előadók pénze átvándorol a már befutottakhoz. Igen, jól olvasod: a rendszer újraosztja a jogdíjakat a „nagyok” javára, miközben azok a zenészek, akik eddig némi bevételhez jutottak, most hoppon maradnak. Ha egy dal nem éri el az 1,000 lejátszást egy év alatt, akkor a mögötte álló előadó egyetlen fillért sem kap.

És itt jön a csavar: a Disc Makers vezérigazgatója, Tony van Veen szerint ez a húzás 47 millió dolláros veszteséget okozott a független zenészeknek csak tavaly. Ez nem kis összeg, főleg egy olyan világban, ahol már eleve nehéz kitűnni, és minden stream számít. Van Veen szerint sokan ugyan igazságtalannak tartják a helyzetet, de nem mernek szólni, mert a Spotify dominanciája miatt gyakorlatilag tőle függ a láthatóságuk.

A Spotify válasza? Szerintük azok a dalok, amik nem érik el a minimumot, úgysem érdeklik a közönséget, és amúgy sem lenne értelme jogdíjat fizetni utánuk. Van Veen viszont ezt teljesen félrevezetőnek tartja. Szerinte ezzel nemcsak elhallgattatják a független hangokat, de egyben a rendszer hibáit is elfedik. A statisztikák sem hazudnak: a több mint 202 millió feltöltött zeneszámból 175 millió nem jogosult jogdíjra, mert nem éri el az új limitet. Ez azért elég sokatmondó.

A vita nem csitul. Egyre többen érzik úgy, hogy a streaming piac már nem a zenéről, hanem a profit maximalizálásáról szól – és az új rendszer csak tovább mélyíti a szakadékot a függetlenek és a nagy kiadók között. Tony van Veen és sok más zeneipari szereplő továbbra is azt követeli: legyen egy igazságosabb rendszer, ahol nem az dönti el a jogdíjat, hogy mennyi pénzed vagy kiadói háttered van, hanem az, hogy valóban értéket adsz a hallgatóknak.

És most jön a kérdés: szerinted fair, hogy csak az kap jogdíjat, aki átlépi az 1,000-es küszöböt? Vagy ideje lenne átgondolni, hogyan támogatjuk a valódi tehetségeket?