Steve Bug - Interjú

A február 8-ai Hi!Fly & Concorde est egyik sztárvendégével olvashattok az alábbiakban interjút. A Poker Flat kiadó legendás vezetője a Cinema Hall nagytermében lép majd fel a Hi!Fly legénységével karöltve. Az interjú első felét most közöljük, jövő héten pedig érkezik a következő!

- Milyen volt Brémában felnőni? Mesélj az ottani szcénáról! - Akkoriban a klubokban mindent játszottak. Főleg kommersz zene ment, de azért találtunk magunknak olyat is, ahol több funk és black music szólt. A legjobb klub számomra a Front volt, ahol Boris Dlugosch volt az egyik rezidens. Az első ottani bulim után egyből elkezdtem gyűjteni a zenéket és mixkazettákat gyártani. - Korábban fodászként dolgoztál. Volt átmenet a két foglalkozás között? - Három éve dj-ztem már, mikor abbahagytam a hajvágást. Minden évben heti egy nappal kevesebbet dolgoztam. A végén már csak három napot. Nyaranta hosszú szabadságra mentem és Ibizára utaztam, így elveszítettem a vendégeimet, akik minden hónapban jöttek volna. Mikor visszaértem, már a többi fodrász nyírta őket a szalonból, így vagy hajat festettem vagy csak simán mostam. Unatkoztam. Az a fajta ember vagyok, akinek nem derogál napi 16 órát melóznia és utálja ha haszontalannak érzi magát. - Hogyan jött a hamburgi átmenet? - Hamburg és Berlin között vaciláltam. Tudtam, hogy rengeteg jó buli van Berlinben, de azt is, hogy rengeteg a dj arrafele, így nehezebben kapnék rendszeres munkát. - Aztán belefogtál a zeneírásba is, rengeteg alteregot használtál. Miért? - Mert ha a sajátomon adtam volna ki mind, nem veszik meg (nevet). Viccen kívül, rengeteg időm volt és láttam magam körül, ha felkapnak valakit, az játszhat bárhol, de egy idő után lehet, hogy csak legyintenek egy-egy új megjelenésére, “Na, itt az újabb xyz lemez..” – mondják. Néhányan a környezetemben gyorsan kiégtek, és én nem akartam ilyen lenni. Izgalmas volt ismeretlen néven megjelenni, hogy az emberek nem tudták, mire számítsanak mikor a kezükbe veszik az új lemezem, Még manapság is gondolkozom ezen, hogy esetleg a következő kiadványom álnéven készítem el. - Miért kötöttél ki végül mégis Berlinben? Hamburg túl kicsinek bizonyult számodra? - Semmi ilyesmi. Megismertem egy lányt, aki Chemnitzben lakott, én pedig ugye Hamburgban. Nem akartam, hogy Hamburgba költözzön, viszont nem akartam hozzá se költözni. Így azt találtam ki, hogy legjobb lesz, ha tiszta lapot nyitunk egy új helyen, minthogy az egyikünket kiragadjuk a megszokott környezetéből, míg a másik vígan lubickol tovább. Mindketten szerettük Berlint, így azt találtuk ki, hogy ott folytatjuk együtt. - A Poker Flat Recordingsot kb. akkor alapítottad, amikor odaköltöztél, ugye? - Igen, az első EP utolsó zenéje egyben az utolsó zene volt, amit Hamburgban írtam. Ez volt a “Loverboy”. - Milyen érzés volt? Új label, új város… - A vicces az egészben, hogy mielőtt költöztem volna, a kiadás leállt egy disztribúciós hiba miatt. Már vagy három hónapja megjelent a lemez, csak sehol nem volt elérhető. - Mi volt az egyedi a kiadódban a létrehozásakor? - A korai Detroit és Chicago vonalat követtem, a trackeknek nagyon hasonló volt a hangzása ezekhez a zenékhez. Mindegyiknek lelke volt, és nem érdekelt, hogy toplistásak lesznek-e vagy ezek működnek-e legjobban a tánctéren. Az elején amúgy érdekes volt bekerülni a szakmai körforgásba. Hülyének éreztem magam, mert nem kezdtem el időben, már ’88-ban a zenélést. Ha három évvel korábban kezdem, annyival több tapasztalatom lett volna. Most már rengeteg ideje vagyok jelen, de amikor kezdtem, az a három év sokat számított volna. - Mennyire tartottál a sikertelenség lehetőségétől? Semennyire. Ott voltam a kezdetektől Németországban, amikor ez az egész létrejött, a része voltam. Csak élveztem, és hagytam, hogy történjenek a dolgok. ’91-ben Ibizán döntöttem el egy három hónapos vakáció alatt, hogy belevágok profi szinten. Fontos volt, hogy időt szakítsak rá, hogy megszabaduljak a mindennapi dolgoktól, amik körülvettek. Lehet, hogy ha ma adnék magamnak három szabad hónapot, rájönnék, hogy a zenéléstől valami teljesen eltérőre vágyom. - Apropó, mi az ami foglalkoztat, amikor nem zenélsz? - Sportolok, jógázom, vagy csak összeülünk a haverokkal. A sport fontos, mert egy időben hátproblémák gyötörtek. Ez egy dj betegség, többek közt Josh Wink, Dj Hell vagy Heidi is szenvedett már ettől az ismerőseim közül. - Visszatérve még egy kérdés erejéig a Poker Flatre és Ibizára: lesz Poker Flat est a szigeten? - Manapság nagyon nehéz dolog egy showcase-t menedzselni arrafelé. Heti hét nap mennek a bulik, napi 2-3-ra is megéri ellátogatni. Persze megvannak a fix pontok, amire mindenki kíváncsi. Ha jobban belegondolok, az egyetlen klub ahol el tudom képzelni a Poker Flat rezidenciát, a Sankeys lenne. Nem is hiszem, hogy egy nagy megaklubban működne… Mint a Pachában. Solomunnak például bejött, de ahogy láttam a múltkor, a Guy Gerber est nem volt annyira kiemelkedő. Ezek a klubok inkább a csillogásról szólnak, a VIP lounge-ról és arról hogy van-e saját pincéred, vagy sem. - Végezetül a kérdés, mely akár beillett volna elsőnek is: mi a története a Steve Bug művésznévnek? Azt tudjuk, hogy az igazi Stefan Brügesch. - Anno a polgári nevemmel kezdtem a zenélést. Aztán mikor az első zenémet megírtam Phax nevű barátommal, rájöttünk, hogy a Phax + Stefan Brügesch bénán hangzik. Szóval csak leültünk egy kis borral, és ötleteltünk, aztán a semmiből egyszer csak megszületett Steve Bug, bár eleinte viccként tekintettünk a névre. Most már minden barátom Steve-nek szólít. Forrás: Resident Advisor, Ibiza Voice, Beatfactor