Tíz év telt el azóta, hogy Sufjan Stevens megjelentette egyik legmélyebb és legsötétebb albumát, a Carrie & Lowell-t, amely azonnal klasszikussá vált az indie folk színtéren. Most azonban a Michigan-i énekes-dalszerző meglepő őszinteséggel vallott az NPR-nek adott interjújában: szégyelli az albumot, mert úgy érzi, nem volt joga édesanyja történetét elmesélni.
A 2015-ben megjelent album Sufjan édesanyjával, Carrie-vel való bonyolult kapcsolatát dolgozza fel, aki mentális betegségekkel és függőségekkel küzdött, és 2012-ben elhunyt. A Carrie & Lowell az alkotó számára egy gyászfolyamat lenyomata, amelyről most azt mondja: „Kreatív és művészi kudarc volt. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet átalakítani zenévé.”
A 10. évfordulóra kiadott verzió új, eddig nem hallott dalokat és egy esszét is tartalmaz, amelyben Stevens reflektál az alkotás nehézségeire. A kiadás részeként demó formában hallható a ‘Mystery Of Love’ is, amely később a Call Me By Your Name című filmben vált híressé.
Bár maga az alkotó ma már kritikusan tekint vissza az albumra, a rajongók és a kritikusok máig az egyik legfontosabb munkájaként tartják számon. Az NME szerint „Sufjan egyik leglenyűgözőbb, de egyben legsötétebb albuma.”
Az új kiadás már elérhető a Asthmatic Kitty Records gondozásában, és bár Stevens szerint az album nem adott valódi feloldozást, talán édesanyja mégis büszke lenne rá – még ha ezt sosem tudhatja meg biztosan.
