Ten Walls - Interjú a budapesti fellépése kapcsán

Ten Walls május 7-én újra Budapestre látogat, hogy hamarosan megjelenő 'Equalized' albumából ízelítőt adjon. Nem kérdéses, hogy hatalmas utazásra lehet számítani, hisz amiket ismerünk zenéi mind-mind nagy kedvenccé váltak az évek során. A budapesti show kapcsán tettünk fel neki pár kérdést, hogy kicsit jobban megismerjük Őt és munkásságát.

Milyen Ten Wallsként zenélni?
A zenei felfedezőutam 5 évesen kezdődött, amikor megismertem a klasszikus zenét, ami Chopin romantikus kifinomultságától Bach barokk komplexitásán keresztül egészen a maga nemében és idejében úttörőnek számító Stravinsky és Paul Hindemith zenéjéig tartott. Ez meghatározta a zenei felfogásomat és nagy szerepet játszik abban is, hogy kényelmesen érzem magam különböző hangulatú vagy stílusú zenékben. Az esztétika a másik nagyon fontos dolog, például ha veszünk egy szintetizátort, abban ott van a szín, a dinamika és a hangerő, amely tarthat a pianissimótól egészen a fortissimóig. Ez napjaink zenéjében igen ritka.
A Ten Walls egy projekt, ahol felfedezhetem minden oldalamat és tulajdonságomat. Ezért van, hogy a zenéim stílusa az eklektikustól kezdve a „Walking With Elephants” romantikáján keresztül egészen a „Chains and Shackles” sötétségéig bármilyen lehet. Ez az egész adja meg Ten Walls világát.

Miért volt olyan fontos, hogy megtartsd az anonimitást, amikor elkezdted a Ten Walls projektet?
Mert a zene fontosabb, mint az arculat. Ez az, amit el akartam érni – elkülöníteni magam ettől a „selfie” kultúrától, ami sokak számára elengedhetetlen és inkább a megjelenésüket helyezik a zenéjük elé.

Nagy hangsúlyt fektetsz a trombita hangra, legyen az akusztikus vagy elektronikus. Van valami különleges szenvedélyed a trombitákhoz vagy a fúvós hangszerekhez?
A fúvós hangszerek a kezdetektől részei az életemnek. Fagotton zenéltem, amikor a híres litván zeneszerző, Juozas Naujalis iskolájában végeztem. A fagott hangterjedelme nagy, olyan magas hangzásokat is el tudsz rajta játszani, mint Stravinskytól a „Tavaszi áldozat” és olyan mély dallamokat is, mint Edvard Grieg „A hegyi király csarnokában” c. szerzeménye. Imádom a fagott basszusát, nem beszélve arról, hogy a hangzások ráadásul bassus kulcs alatt is vannak megírva. Mint láthatod, a „basszus” szó nekem van kitalálva. A részem, az ismertetőjegyem, bárhogy is nézzük, lásd „Gotham”, „Requiem” vagy a „Walking With Elephants”.

Milyen lesz a következő albumod hangzása?
Néhányaknak meglepetés lehet majd, de az album nem csak egyetlen műfajt fog képviselni. Érdekel a dinamizmus és a színesség. Nem akarok egyetlen műfajnál megragadni, és amúgy is, ki tudja, hogy mi lesz 2016 stílusa? Annyit mondhatok, hogy eklektikus lesz. A további pedig legyen meglepetés mindenkinek.

Mire számíthat a közönség a hazai fellépéseden?
Bepillantást nyerhettek majd abba, amit ebben az interjúban bemutattam, mindez egy hatalmas adag energiával körítve. Megígérhetem, hogy senki nem fog csalódottan távozni!

További infokat a buliról a facebook eseményben találsz:
https://www.facebook.com/events/1715114338729955/