Thaddeus X – a sötétség mestere elárulta, mely horrorfilmek inspirálják új albumát

Írta: Ostroml

2025. 10. 28. 06:36

Az elektronikus zene sötétebb oldalán mozgó Thaddeus X neve egyre ismertebben cseng a nemzetközi színtéren. Sajátos, nyers érzelmekkel és pszichológiai mélységgel átitatott hangzásvilága hamar kiemelte őt a tömegből. Most, a Halloween közeledtével, a producer betekintést engedett abba, milyen filmek formálták zenei látásmódját – tíz ikonikus horror, amelyek a félelem művészetét nem sikolyokban, hanem hangulatban, csendben és feszültségbenragadják meg.

Thaddeus szerint a horror nem pusztán rémisztésről szól, hanem arról, hogyan tükrözi vissza az emberi lélek sötétebb oldalát. Kedvencei között olyan klasszikusok szerepelnek, amelyek egyszerre vizuálisan lenyűgözőek és mélyen nyugtalanítóak.

Thaddeus X kedvenc horrorfilmjei:

The Exorcist (1973) – Rendezte: William Friedkin
„Az első alkalommal, amikor ezt a filmet láttam, napokig nem tudtam szabadulni a hideg érzéstől. A film nem sokkolni akar, hanem a lélek mélyére hatol.”
Psycho (1960) – Rendezte: Alfred Hitchcock
„A pszichológiai thrillerek anyja. Hitchcock zseniálisan épít feszültséget zene és vágás segítségével.”
Alien (1979) – Rendezte: Ridley Scott
„Láttam ezt a filmet számtalanszor. A magány érzése, hogy az űrben senki sem hallja a sikolyodat, igazán rémisztő.”
Ringu (1998) – Rendezte: Hideo Nakata
„A japán horror mindig másképp hat. A félelem nem a sikolyból, hanem a csendből következik.”
The Shining (1980) – Rendezte: Stanley Kubrick
„Zseniális, gyönyörű és mélyen nyugtalanító. A film nemcsak rémít, hanem csapdába is ejt a pszichológiai útvesztőjében.”

Thaddeus X szerint ezek a filmek nemcsak vizuálisan, hanem zeneileg is inspirálóak, hiszen mindegyik „a csend és a zaj közötti határvonalon” játszik – akárcsak az elektronikus zene legjobb pillanatai.

Az új albuma, a Beyond the Shadows, október 31-én jelenik meg a Lucidflow kiadónál. A cím és a hangzásvilág is azt a sötétséget idézi meg, amely ezekben a filmekben is ott rejtőzik – a félelem, a magány és a transzcendencia találkozási pontján.

Thaddeus X így fogalmazott:

„A horrorfilmekben nem a halál a legfélelmetesebb, hanem az, amikor felismered magad a sötétben.”

A Beyond the Shadows ennek a gondolatnak állít zenei emlékművet – egy utazás a fény és az árnyék határán, ahol a horror nem csak vizuális, hanem hangban is megszületik.